Észrevetted már, hogy míg téged megüt a guta egy forgalmi dugóban, a szomszéd Skodában fütyörészve vakarózik az ipse, és ügyet se vet az egészre?
Tedd fel magadnak a kérdést: min is dühöngök éppen? És most gondold át, ha ugyanezen a szomszédasszony dühöngene, mit gondolnál… És mit mondanál neki? Ugye ezt: ne is törődj vele, holnapra elmúlik… Vagy valami hasonlót. A mai világ arról szól, hogy mindenütt és minden pillanatban meg kell felelni. Megfelelni anyaként, feleségként, munkatársként, háziasszonyként, autóvezetőként, takarítónőként, szakácsként…
De miért is akarunk megfelelni?
Mi lesz jobb, több az életünkben attól, ha még magasabb pozícióba kerülünk, ha még több beosztottnak adhatunk utasításokat, ha még több pénzért utazhatunk nyaralni? Ha ugyanakkor minden percben arra kell koncentrálnunk, hogy kiütnek a nyeregből, hogy leköröznek; ha közben nincs idő beszélgetni a gyerekkel, nincs idő meglátogatni a mamát…
A halálból jöttek, tudnak valamit
Azok, akik visszatértek a halál állapotából, sok mindenről beszélnek. Sötét alagútról, tündöklő fényről, lebegésről, lepergő életről. Ezek a jelek már egy következő világra, egy következő életre utalnak. Mindezzel egyelőre még nem kell foglalkoznunk. Földi életünket a földön kell leélnünk, és ha lehet, szenvedés nélkül, a lehető legtöbb boldogságban, örömben. Akiket visszahoztak a halálból, kivétel nélkül megváltoznak. Megváltozik a személyiségük, a szemléletmódjuk. Egytől egyig átértékelik földi életüket, megtanulják, mi a fontos. Megtanulnak szeretni, apró dolgokat értékelni, elcsodálkozni egy hangya szorgosságán, egy virág szépségén, és attól a perctől fogva, hogy visszakerült a lelkük a testükbe, tudatosan, percről percre megélik, hogy élni, e világon lenni: csoda. A legszebb dolog, ami történhet. Ráadásul ők már biztosan tudják, hogy van folytatás, vár az igazi otthon, ahol nincsenek elvárások, ahol mindenki tökéletesnek számít.
A stressz érzéketlenné tesz
A stressz a legkártékonyabb dolog, jobban mérgez, mint a cigi, az alkohol, az ételadalékok. Boldogtalanná, örömképtelenné tesz, testileg, lelkileg megbetegít. De miért kell nekünk folyton stresszelni?
Én például épp tegnap húsz perce álltam sorban a postán, amikor az orrom előtt becsukták az ablakot, hogy bocs, műszakváltás. Újabb negyedóra. Kivártam. Erre ma bedobtak még egy csekket, és kezdhettem az egészet elölről. Bosszankodjak?
Bosszankodhatnék, ordíthatnék, toporzékolhatnék, összeveszhetnék a potáskisasszonnyal, betelefonálhatnék a csekket küldő céghez, hogy miért kell minden fecnit más időpontban postázni. De ha ezt tenném, az egész napom szörnyű lenne. Egyszer se mosolyognék, egyszer se sóhajtanék, hogy de jó élni. Ehelyett inkább megnézem ezt a csekkdolgot fentről.
Van jelentősége? Nincs.
És ha be se fizetem, csak majd a jövő hónapban, a többivel együtt, van jelentősége? Annak sincs. És ha mégis beugrom a postára, és ezzel eltelik húsz percem, van jelentősége? Nincs, ha közben jól érzem magam.
Mert soha nem az a fontos, mi történik, hanem hogy közben hogy érzed magad. Postán sorban állva is időzhet az ember a tengerparton, lebeghet a hullámokon. Csak egy kis fantázia kell hozzá.
Mitől vagy folyton fáradt?
Ha nem találsz rá különösebb magyarázatot, máris elárulom. A stressztől. Stressz hatására az agyban található hipotalamusz utasítására több mint harmincféle hormon választódik ki a testben. Ha a stressz folyamatos, tehát nap mint nap dühöngsz, szorongsz, a hormonok okozta hatás a szervezetet károsítja.
A mellékvesék megnőhetnek, a nyirokcsomók megduzzadhatnak. Idegrendszerünk képes az immunrendszer sejtjeinek viselkedését befolyásolni. Tartós stressz hatására tehát a szervezet ellenálló képessége lecsökken, kimerülnek a test erőforrásai, így megnő a hajlam a különböző megbetegedésekre. Ugyanígy van fordítva is: azok az emberek, akik nyugodtabbak, vagy sokat meditálnak, sokkal egészségesebbek, energikusabbak.
Jó, de én ezt nem bírom!
Észrevetted már, hogy míg téged megüt a guta egy forgalmi dugóban, a szomszéd Skodában fütyörészve vakarózik az ipse, és ügyet se vet az egészre? Hát igen, nem vagyunk egyformák. Az idevágó kísérletek azt mutatják, hogy ugyanazt az eseményt az egyik ember kétségbeejtőnek, tragédiának, a másik pedig kihívásnak érzi. A pesszimista emberek, valamint azok, akik passzívan, tehetetlenül reagálnak az őket ért hatásokra, sokkal nagyobb számban betegszenek meg, mint az optimisták vagy azok, akik megoldást keresnek. Az orvosok szerint a testi megbetegedés csak akkor következik be, ha a személyiség nehezen vagy egyáltalán nem tud megbirkózni az őt érő stresszel, vagy akkor, ha genetikai hajlama van az adott betegségre. Stressz hatására az emberek gyakran nem élnek egészségesen (ellustulnak, többet dohányoznak, alkoholt isznak) – s ez szintén a megbetegedés forrása lehet.