Gondolj csak arra, milyen sütemény jelenti neked a családi születésnapokat, melyik szörp idézi fel az osztálykirándulásokat, vagy hogyan kapcsolódik a szalámis szendvics az iskolai szünethez? Ezek bizony mind ízemlékek, melynek területét, többek között az ízek és az emlékezés kapcsolatát, működését Góg Angéla food designer, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) Tárgyalkotó szakának vezetője immár 10 éve kutatja. Egy ikonikus magyar márka, a több mint 150 éves Pick Angélával és tehetséges grafikusokkal együttműködve mindannyiunknak megmutatja, milyen is egy ízemlék.
Ízemlékek művészi grafikákban
A különleges együttműködésben két fiatal magyar grafikus, Ghyczy Dia és Csordás Levente készített két-két grafikát, amelyeken a szalámihoz kötődő ízemlékek történetei
– sőt, emlékeink, hiszen a piknikezés, vonatozás alkalmával előkerülő szalámis szendvicsek közös múltunk részét képzik –
elevenednek meg. A grafikákat vászontáskákra szitázva kaphatják ajándékba márciusban és áprilisban a bizonyos PICK-szalámikat vásárlók.
Így dolgoztak a grafikusok
A különleges munkafolyamat során a grafikusok feladatát saját ízemlékeik jelölték ki: a megbízótól kifejezetten tág leírást kapott Dia és Levi, akik a Dívány a munkával kapcsolatos kérdéseire is válaszoltak.
Azelőtt, hogy megrajzoltad volna a szalámis grafikákat, mit mondott neked az ízemlék kifejezés? Hallottál már róla korábban?
Levi: Nem: az ízélmény kifejezés volt az, amit sokat hallottam, ez teljesen új fogalom volt, amihez viszont nagyon könnyű volt kapcsolódni. Csak fel kellett elevenítenem az emlékeimet.
Dia: Én viszont ismertem, mert pár éve részt vettem a Hadik kávézóban Góg Angéla előadásán a témáról. Ott beszélt arról, hogy
egy étel illatát érezve, vagy azt megkóstolva mennyire beindulnak az emlékeink.
Működtek is az ízemlékek a munkafolyamatban? Kellett egy szelet szalámi a rajzoláshoz?
Dia: Nem volt ennyire direkt impulzusra szükségem az emlékek felidézéséhez. Azt próbáltam feleleveníteni, milyen karakteres emlékeim kötődnek ehhez a karakteres ízhez. Végigzongoráztam, kiskoromtól egészen kamaszkoromig ezek sorát, megkerestem azokat a helyzeteket, amelyekben szalámit ehettem. Én nagyon későn kezdek el rajzolni, eleinte sokat írok: verbálisan vázlatozok. Most is így tettem, és ennek hatására el is indult bennem egy emlékfolyam.
Levi: Én is saját emlékeket idéztem fel, azt, hogyan találkoztam az ízzel gyerekkoromban, ez pedig hozta magával a többit. Elkezdtem vázlatozni, így jöttek a kompozíciós elemek, hogy mit fogok rárajzolni és mit hagyok el. Ez élvezetesebbé is tette a munkát, a saját emlékek révén otthonosan éreztem magam ebben a világban, nem olyan dolgot kellett létrehoznom, amihez nincs közöm egyáltalán.
Kevés megkötéssel dolgoztatok a feladaton. Ez felszabadítja vagy megnehezíti az alkotás folyamatát?
Levi: Általában nem szeretem, ha szabad kezet kapok, nekem kellenek bizonyos korlátok. Itt most az volt szabott, hogy egy színnel készüljön a grafika, mert szitázva lesz, és meg volt adva a téma. Ez elég is volt. Hogy milyen stílusban rajzolok, azzal kapcsolatosan nem volt nehéz dönteni – amiben tudok, és amiről úgy érzem, hogy kapcsolódik a témához.
Dia: Én szeretem, ha érett művészként kezelik a felkért embert, és bíznak benne annyira, hogy jót csinál akkor is, ha nincs annyi korlát közé szorítva. Féltem, hogy túl retrónak fogják tartani a stílusomat, de erről szó sem volt. Érdekes, hogy egészen másképp álltunk hozzá a projekthez Levivel: ő statikus emlékképeket hozott, én pedig nagyon dinamikus történeteket.
Szakmai szempontból milyen feladat volt ez a munka?
Levi: Csillagos ötös, nagyon jó munka volt, lehetne több ilyen is.
Lesz még folytatás is
A projekt azonban itt nem ér véget: a MOME és a PICK pályázatot is hirdet, melyben különböző generációk, jelenlegi és egykori MOME-hallgatók is ízemlékeiket rajzolják meg szalámis témában. Alkotásaikat májusban kiállításon mutatják be – a pályázat egyik szakértője lesz Góg Angéla, aki a következőképp írja le egy ízélmény betörését.
– Villanófény-effektussal indul el az emlék: mint amikor a régi gimnáziumunk folyosójára belépve egyre fókuszáltabbak az emlékeink a szituációkra, a padtársunkra.
Nagyon komplex folyamat, ahogyan az emlékek megszületnek és elhalványulnak, de egy falat újra elő tudja azokat hívni.
Nem tudhatjuk, mikor találkozunk velük.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
