A bőr és annak színe sokáig a státusz egyik fontos jelképe volt, nem lehetett napbarnított, mert az azt sugallta, a nő azokra a rabszolgákra, majd később jobbágyokra hasonlít, akik a földeken dolgoznak, így azt az alacsony társadalmi helyzettel azonosították.
Így védték a bőrüket a nők a nap ellen
A napernyők és fényvédő krémek megjelenése előtt az előkelő nőknek igen találékonyaknak kellett lenniük, hogy megóvják arcukat a napfénytől és a szégyentől, amit egy pirospozsgás vagy enyhén barnás bőr jelentett. Ezért napvédő maszkot hordtak, ha a szabadba mentek.
Ez a maszk, bár a célnak megfelelt, borzasztóan kényelmetlen volt a viselője számára, mi több, a nők úgy néztek ki benne, mintha valami okkult szekta tagjai lennének, és beszélni sem tudtak benne – feltehetően a férjek nagy örömére.
A viccet félretéve, felmerülhet a kérdés, hogy miért nem szóltak egy szót sem a maszk viselői. Ennek egyszerű oka van: a maszk kívül fekete bársony volt, az arccal érintkező részén selyem, és a kettő között pedig préselt papír biztosította a merevséget, és bár volt rajta nyílás a szemnek, orrnak és a szájnak, a rögzítését úgy oldották meg, hogy a szájnyíláshoz rögzítettek egy madzagot, amin üveggyöngy vagy gomb volt, és ezt szorították a nők a fogaik között. Ha viszont beszélni szerettek volna, el kellett engedniük a rögzítést, és így a maszk is lekerült az arcukról.
A maszk ötlete innen származik
Nem véletlenül Párizs a divat egyik fővárosa, a francia divattrendek már a 16. században is többségében onnan indultak, ez alól nem kivétel a napvédő maszk sem. Az ötlet hamar eljutott az Erzsébet kori Angliába is, ahol hódított a nők körében, minden kényelmetlenség ellenére. Nem sok ilyen maszk maradt ránk abból a korból, de az egyik legjobb állapotban lévőt Daventryben, Northamptonshire-ben találták meg.
A szakértők azt feltételezik, hogy a napvédő maszk egészen a 17. századig népszerű maradt, de még jóval később is megjelent bizonyos festményeken.
Ennek az lehet az oka, hogy a maszk nemcsak a naptól védett, hanem titokzatosságot is kölcsönzött viselőjének, ami szintén a nők egyik hódítási eszköze volt akkoriban – és talán még ma is.
Bizonyára furcsának tartjuk a napvédő maszk divatját, ám gondoljunk arra, hogy néhány évszázad múlva a mi ruháinkat állítják majd ki egy múzeumban, és a látogatók megrökönyödéssel nézik majd az izompólókat vagy a holdjáró cipőket. Csak egy pillanatra képzeljük el az arcukat, és ez a 16. századi meghökkentő trend már nem is tűnik majd olyan bizarrnak.
Ha ezek után még kíváncsi vagy a történelem legkegyetlenebb szépségtrendjeire, ezt a cikkünket mindenképpen olvasd el.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
