A föld mélye csontokat rejt, némán őrizve korabeli katasztrófák emlékét. Hét évezreddel ezelőtt is egy ilyen esemény következhetett be, amely elsősorban a férfipopulációra volt negatív hatással, míg a női vonalak szinte érintetlenek maradtak. Lehetséges, hogy egy olyan világjárvány tizedelte meg az emberiséget, amely leginkább a férfiakat érintette? Vagy egy klímakatasztrófa vezetett el odáig, hogy az akkor élő közösségek széthullottak, és csak néhány szerencsés túlélő maradt? Esetleg egy soha nem látott méretű háború tört ki, ahol a férfiak szinte mind odavesztek?
A világon élő férfiak 95 százaléka eltűnt
A történészek szerint az őskorszak vége felé a világon mindenütt egyre erőteljesebb versengés folyt a földekért, az erőforrásokért és a hatalomért. A genetikai eltűnés legfőbb okozói tehát az akkoriban zajló törzsi háborúk voltak. A harcoló klánok olyan véres konfliktusokat vívhattak, ahol a vesztes oldalon álló férfiakat kivétel nélkül kiirtották, egyedül a nőket hagyták életben, hogy csak a győztesek vérvonala maradjon fenn.
A legújabb archeológiai felfedezések megerősítik az erőszak nyomait a neolitikum időszakában. Európában több mint 250 helyszínen tárták fel brutális halálesetek jeleit. Például a németországi Talheim halálsír legalább 34 ember maradványait tartalmazza, akik mind kegyetlen gyilkosságok áldozatául estek, méghozzá védekezési sérülések nélkül, ami arra utal, hogy nem akartak megütközni, esetleg nem is számítottak harcra. Hasonlóan brutális esemény volt a mai Ausztria területén lévő Schletznél történt mészárlás, ahol 200 férfiholttestet találtak. A Rajna-vidéki Herxheim nevű lelőhely pedig, amely a legnagyobb ismert őskori tömegsír, több mint 1000 áldozatot foglal magába. Ez a hely a brutalitás és a rituális társadalmi gyakorlatok keverékét mutatja, beleértve kannibalizmus nyomait is.
A leletek alapján lefolytatott kromoszómakutatások fényt derítettek a titokra, a DNS ugyanis olyan, mint valami genetikai emlékmű, amely visszhangozza ezt az elfeledett tragédiát. A minták elemzése során kiderült, hogy a férfipopuláció 90–95 százaléka valóban eltűnt hétezer évvel ezelőtt, miközben a nők számában nem történt változás. Vagyis csak az arányok borultak fel, de azok nagyon: ekkoriban minden egyes férfira 17 nő jutott.
Ezekkel próbálják magyarázni a férfiak eltűnését
A települések kialakulása a neolitikumban elősegítette nagyobb csoportok létrejöttét, amelyek már képesek voltak szervezett háborúkra. Vérvonalak megszakadtak, egykor erős nemzetségek helyett mások jöttek, és kitörölték őket a történelemből. Ez a változás alapvető fordulatot hozott az egymás közti interakciókban és az együttélésben. Távoli kultúrákat érő rajtaütések bizonyítják, hogy az emberi találékonyság ezen a téren is egyre határtalanabbá vált. A közösségek harcmodora csiszolódott, és lassan formálódtak a társadalmi struktúrák.
Egy másik elmélet szerint a társadalmi szerkezet változása önmagában is okozhatta a férfiak genetikai eltűnését. A neolitikum időszakában az emberi közösségek átalakulóban voltak: a korábban kisebb, egyenrangúbb vadászó-gyűjtögető csoportokat egyre nagyobb, hierarchikusabb közösségek váltották fel. Az agrárgazdaság kialakulásával együtt járhatott a férfiak közötti növekvő verseny, amely már nemcsak háborúkban, hanem a társadalmi előrejutás más formáiban is megmutatkozott. Az öröklött vagyon és hatalom miatt az elit férfiaknak lényegesen több utóduk születhetett, míg az alacsonyabb társadalmi státuszú férfiak egyre kevésbé jutottak ilyen lehetőséghez. Ez a folyamat évezredeken át hathatott a genetikai állományra, fokozatosan redukálva a férfiak genetikai diverzitását.
Mindazonáltal ez a történet nem csupán veszteség és erőszak krónikája. Az emberi kitartás és alkalmazkodás példája is egyben. A genetikai tragédia emléke nemcsak arra figyelmeztet, hogy milyen sötét korszakokon vezetett át az utunk, hanem arra is, hogy milyen rendkívüli erő rejlik az emberi fajban a túlélésre és az újrakezdésre.
Ha tudni szeretnéd, hogy egy koponyából mi mindenre lehet következtetni, ide kattintva erről is olvashatsz.
