A sötét, hideg évszakról könnyen hihetnénk, hogy depresszív, embert próbáló, nehezen túlélhető időszak – vannak azonban olyan emberek, akik számára már természetes, hogy ilyen körülmények közt lépnek át az új évbe, sőt, olyanok is akadnak, akik egyenesen rajonganak az északi telekért.
Ilyen az élet napfény nélkül
Minket már az szíven üt, amikor délután négy órakor teljes a sötétség a legrövidebb nappalok idején, pedig Európa ezen táján meglehetősen sok napfény jut nekünk a Spitzbergákon élőkkel összehasonlítva. Ők idén október 26-án még tanúi lehettek egy naplementének, azonban ezután majd februárban látnak újra napot. Egy átmeneti időszakban még kékes, szürkületi homályban töltik el mindennapjaikat, aztán beköszönt a teljes és valódi sötétség, melyben otthonaik fényein és az utcai közvilágításon túl csak a csillagok, a hold és a sarki fény szolgáltatnak tájékozódási pontot.
Norvégia ezen pontján tényleg nincsen különbség az éjszakai és a nappali fényviszonyok közt november közepétől január közepéig: az ezt megelőző és az ezután következő időszakokban kékes fény jelzi, hogy változás közeledik.
A tökéletes sötétség idején éjjel-nappal ragyognak az égen a csillagok, és mivel semmilyen fényszennyezés nem rontja az esélyedet arra, hogy teljes pompájukban csodáld meg őket, felejthetetlen látványt nyújtanak.
Akik itt élnek, szeretik így is a telet
A Spitzbergák 2500 lakosa számára ez egy nyugodt időszak, amolyan ötödik évszak: a tömegturizmus nem jellemző a Hawaii-szigetvilág tagjainál kétszerte nagyobb területet számláló vidéken. Fålun Strøm, egy helyi lakos szerint ez az időszak a bekuckózásról szól: az emberek szívesen töltik ilyenkor idejüket otthonukban, ahol gyertyák és a tűz meleg fénye teszi meghittebbé a sötétet. Gyakran gyűlnek össze különböző társas tevékenységekre is: Kari Leibowitz amerikai pszichológus, aki hosszasan kutatta az itt élők hozzáállását a sötét évszakhoz, úgy találta, minél északabbra tölti valaki életét, annál jellemzőbb, hogy szereti ezt a fajta telet. Ez annyiban nem meglepő, hogy
az emberek nem csak úgy véletlenül kerülnek a Spitzbergákra:
Strømhöz hasonlóan általában azért választják maguk élőhelyül ezt a területet, mert vonzza őket a hó, a természetközelség, és bizony még ez a sötét, hosszú tél is.
Külön szabályai vannak a környéknek
Természetesen az itteni élet kicsit más mederben zajlik, mint a mi téli mindennapjaink. Cecelia Blomdahl, aki párjával és kutyájukkal, Grimmel egy kis kabinban él közvetlenül a vízpart mellett, közösségi oldalain a sarki sötétség szépségeit mutatja meg, valamint beszámol arról is, miben más az, ha itt él egy ember. Az egy dolog, hogy a reggeli kávéját kilenc órakor a legvastagabb télikabátjában kell meginnia a teljes sötétségben, miközben a sarki fény parádéja kárpótolja őt a dologért. A következő érdekességek mind jellemzik a Spitzbergák sarki teleit:
- az emberek puskával járnak-kelnek a jegesmedvék miatt. A látvány nekünk aggasztó, nekik megszokott – ha üzletbe mennek, ott le kell adniuk a fegyvereket;
- fejlámpával közlekedni teljesen megszokott;
- ha rénszarvast látsz, az olyan, mintha mifelénk galambot vennél észre: szintén tejesen bevett;
- az emberek hómobilokkal közlekednek, és szánkókon hozzák-viszik holmijukat.
Vannak még ennek a vidéknek további szabályai is, amelyek ugyan nem a téli időszakhoz köthetők, ám mégis nagyon fontosak. Ezek a következők:
- a macskatartást betiltották a vadvilág védelmének érdekében;
- a házakat cölöpökre állítva építik meg: ha klasszikus alapjuk lenne, az folyamatosan melegítené a permafrosztot, és a házak süllyedni kezdenének;
- mivel a Spitzbergákon nincs olyan kórház, amely megfelelő felszereltséggel rendelkezne ahhoz, hogy szülési komplikációkat lássanak el, ezért pár héttel azelőtt, hogy egy nő terhessége elérné a 40. hetet, a kontinensre kell utaznia, hogy ott szüljön;
- a halottakat nem lehet itt eltemetni, mivel a permafroszt konzerválná a testeket, idővel pedig ki is lökné magából azokat.
A Spitzbergák folyamatos veszélyben van
Mindebből jól látszik, hogy különleges környék ez, amit akár veszélyesnek is bélyegezhetnénk – például a jegesmedvék miatt. Cecelia ugyanakkor azt mondja, nem igazán tartanak az állatoktól még akkor sem, amikor Grimet sétáltatják.
Annak ellenére, hogy ilyen békés hely a Spitzbergák, nagy veszélyben is van.
Az ellenség a klímaváltozás, amely hétszer gyorsabb felmelegedést okoz ezen a területen, mint a világ más tájain.
A szigetvilág egyes részeiről emiatt már eltűnt a hó, míg más területeken hamarabb kezd olvadni tavasszal, mint korábban. Ennek az állatvilágra gyakorolt hatása elképesztően komoly: vándorlásukban, élelemszerzésükben korlátozza az állatokat a jégpáncél eltűnése, így messze nem csak arról van szó, hogy az északi telek díszlete változik meg miatta.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
