Közérthető nyelven írt, tudományos alapokra helyezett, mégis olvasmányos hiánypótló szakirodalom az Értsd a kutyád! címmel megjelent kiadvány. A modern gazdik kézikönyve Udvarhelyi-Tóth Kata biológus, kutyaiskolai kiképző és Csörgő Balázs terápiás kutyakiképző közös munkája.
A könyv sok egyéb mellett abban segít a gazdáknak, hogy megértsék, mire is van szükségük a kutyáknak. Annak pedig külön fejezetet szenteltek a szerzők, hogy bemutassák, a 25 ezer éve velünk élő állatfaj életét és viselkedését hogyan befolyásolta a modernizáció. Minderről Udvarhelyi-Tóth Katát kérdeztük.
Mi adta az ötletet az Értsd a kutyád! című könyv megírásához?
A kiadó keresett meg engem és Csörgő Balázst azzal a kéréssel, hogy szeretnék, ha írnánk egy olyan kézikönyvet, ami egyelőre a piacon hiánycikknek számít. Azt szerették volna, ha egy olyan könyvet írunk, ami bár tudományos alapokon nyugszik, de a gazdik számára könnyen befogadható információt tartalmaz, és olvasmányosan ad segítséget, hogy jobban megértsék a kutyájuk viselkedését, illetve kérdést kapjanak az állattartással kapcsolatos problémaikra.
Az által, hogy te nemcsak kutyaiskolai oktató vagy, hanem biológus is, hogyan, mivel tudsz többet adni a gazdáknak a kutyanevelésben?
Biológusként kifejezetten a kutyák viselkedésével foglalkozom most a doktori munkám megírása kapcsán, illetve zoológusként is végeztem. Ez ad egy olyan perspektívát, amivel megelőzhető a viselkedésből adódó antropomorfizáció, amire egy olyan ember, aki sokat foglalkozik a kutyákkal, és nagyon jól ért a kiképzésükhöz, talán nem is gondol, mert nem rendelkezik tudományos alapokkal.
Melyek azok a jellemző problémák vagy hibák, amelyeket a kutyagazdák elkövetnek, és a könyvben felhívjátok rájuk a figyelmet?
Az egyik ilyen épp az antropomorfizáció, hiszen gyakran megesik, hogy a kutyákat gyerekként kezelik. Annak ellenére, hogy a kutya-ember kötődés során nagyon-nagyon sok gyerek-szülő kötődéshez hasonló motívumot lehet fölfedezni, nem lenne szabad a kutyákat embergyerekként kezelni, mert teljesen más igényei vannak a kutyáknak, mint a gyerekeknek.
Bár a gazdák sokszor jóindulatból cselekednek, az emberi vonatkozásban történő megközelítéssel a kutyák jóllétét sértik.
A másik probléma, amit szintén gyakran lehet látni, hogy iszonyatosan sok mindent elvárunk a kutyáktól például ahhoz képest, amit száz évvel ezelőtt vártak el tőlük. A kutyák körülbelül 25 ezer éve velünk élnek, de csak az elmúlt 50-60-70 évben kényszerítették rá őket arra, hogy városban éljenek az emberrel, ami akár szenvedést is okozhat nekik. Különösen a nyugati országokra jellemző, hogy a kutyák jólléte kezd elmenni abba az irányba, amikor nagyon jó egészségügyi ellátást kapnak, nagyon jó minőségű táplálékon tartják őket, ellenben a kutyaként való viselkedésük egy picit ellehetetlenül akárcsak azzal, hogy egész életüket vagy pórázon, vagy a lakásban mozogva élik le. A jóléti társadalom ilyenfajta elcsúszása erősen korlátozza a kutyákat abban, hogy szabadon rohangáljanak, és a fajtársaikkal találkozzanak.
A gazdik képesek arra, hogy a kutyaiskolák által nyújtott segítség nélkül ők maguk neveljék az állatokat?
Ez nehéz kérdés. Alapvetően maga a szocializálódás teljesen jól megoldható, hogyha a gazdi talál egy olyan közeget, ahol megfelelő kutyákkal és azok gazdáival tud találkozni. A kutyaiskola abban lehet nagy segítség, hogy egy kontrollált környezetben és biztonságos szakértő kezek által irányítva találkozik a kutya más kutyákkal, illetve, ha bármilyen probléma felmerül, ott azonnal adnak szakmai segítséget. Igaz, ma már elég sok internetes fórumon lehet a problémamegoldásban segítő információhoz jutni, azért ezek közül nagyon sok fals információt ad.
Biológusként hogyan látod, mennyire igaz az a mondás, hogy a kutya és a gazdi egy idő után elkezd egymásra hasonlítani?
Biológiailag ez nincs bizonyítva, hiszen kutatással nehezen mérhető, hogy igaz-e az állítás. Egy etológiai kutatás során meghatározott paraméterek segítségével kell eldönteni, statisztikai analízist használva, hogy egy állítás megtörténik-e vagy sem. Mindez sokszor nagyon hosszú vizsgálat eredményeként derül csak ki, ráadásul az említett esetben nagyon nehéz lenne a vizsgálat során használt paramétereket meghatározni.
Empirikus tapasztalatom azonban az, hogy igenis elkezdenek hasonlítani egymásra a kutyák és a gazdáik. Az egyik oka ennek az lehet, hogy az ember és a kutya egymás viselkedését figyelve alkalmazkodik egymáshoz, merthogy a kutya-gazda akár kutyaiskolai szempontból, akár az élethelyzet okán mindig egy párosként kezelendő.
Tehát soha nem kezeljük külön a kutyát és a gazdát, ők mindig egy egységet alkotnak.
A másik ok, hogy nagyon sokszor az emberek tudat alatt választanak maguknak olyan kutyát, akiben valami hasonlót vélnek felfedezni, akár saját maguk kapcsán, akár valami vélt tulajdonság révén.
Cikkünkből megtudhatod, melyik a legokosabb az állatok közül, ha a tükörtesztről van szó. A szarka, az elefánt, a csimpánz? Vagy a kutya?
