Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Ha valaki a húszas évei elején más országban kezd új életet családjával, emberpróbáló feladatra vállalkozik. De ha az illető egy közel 100 milliós, szubtrópusi éghajlatú, délkelet-ázsiai országból érkezik Közép-Kelet-Európába, sok kihívással nézhet szembe. Nem könnyű feladat az alkalmazkodás, de Alex és családja kitűnően veszi az akadályokat már 7 éve. A főváros szívében "kínai" vegyeskereskedést üzemeltető Alex rendkívül hálás új hazájának, többek között a szegedi halászléért.
Korábban több olyan magyar nő is beszámolt nekünk benyomásairól, akik házasság, munka vagy tanulás okán külföldön élik életüket. Elmesélték nekünk, milyen volt magyar nőnek lenni a '90-es évek Etiópiájában, vagy éppen napjainkban Izlandon, Norvégiában, Ausztráliában, Brazíliában vagy akár Máltán, netán a napfényes Spanyolországban. Az ő szemüvegükön át képet kaphattunk arról is, milyenek az ott élő emberek, és milyen, számunkra szokatlan szokásaik vannak.
De vajon, milyennek látnak minket, magyarokat azok a külföldiek, akik Magyarországot választották új hazájuknak, és saját kultúrájuk tükrében látják a miénket.
A magyarországi élet Vietnám után
Alex 7 évvel ezelőtt érkezett Magyarországra családjával. Az mondja, az élet a délkelet-ázsiai államszocialista Vietnámban nagyon nehéz. Az 1976-ban kommunista irányítás alatt egyesült Vietnámi Szocialista Köztársaságban az oktatás roppant költséges. Nemcsak a privát iskoláért, de még az államiért is borsos árat kell fizetni. Ráadásul, aki valódi tudásra vágyik, az állami iskola 8-tól 16 óráig tartó tanóráin kívül délután még magántanár segítségére is szorul, amiért szintén mélyen a zsebbe kell nyúlni.
A szárazföldön Kína, Laosz és Kambodzsa által határolt Vietnámban nem csak az oktatás van nehéz helyzetben. Hozzávetőlegesen 100 milliós lakosságával a világ legnépesebb országai közé sorolt Vietnám egypárti diktatúrájának uralkodó elitje semmibe veszi az emberi jogokat, az etnikai kisebbségek érvényesülési törekvéseit, a környezetvédelem alapvető szempontjait, nem törekszik a korrupció visszaszorítására, az életszínvonal emelésére, helyette erős cenzúrát tart fenn tekintélyuralmi módszerekkel. Ezért Alex, aki ugyan hiányolja szülőhazáját és főleg hátrahagyott családját, barátait, nagyon szerencsésnek érzi magát, hogy itt kezdhetett új életet fiatalon, feleségével és gyermekükkel. Azt tapasztalja a vietnámi élet után, hogy
itt ha az ember szorgalmasan és keményen dolgozik, sokkal könnyebben érvényesül.
Különbségek és hasonlóságok
Éppen a gazdasági különbségek mentén, az egyik első dolog, ami Alexnek feltűnt nálunk, hogy sokat járunk étterembe, sok magyar étkezik házon kívül. Azt meséli: "Vietnámban az emberek otthon főznek, és a saját lakásukban ebédelnek, vacsoráznak. Csak nagyon kevés kivétellel tudnak megengedni maguknak egy éttermi látogatást, amihez biztosan valami fontos apropó, családi ünnep kell."
Ő azonban már abban a szerencsés helyzetben van, hogy itthon több éttermet is kipróbálhatott családjával.
"A kedvencem a halászlé, és már azt is tudom, Budapest melyik kerületébe kell menni, ha igazán finomat akar enni az ember, és melyikben kínálnak ínycsiklandó marhasteaket."
Ugyanakkor azt is elárulta, az alapanyagok terén nincs akkora különbség, mint gondolnának: "Hiába van nálunk, Délkelet-Ázsiában szubtrópusi klíma, monszun és 15 Celsius-fok alá soha nem eső nappali hőmérséklet, a leggyakrabban fogyasztott alapanyag ugyanúgy a sertéshús, a csirke és a marha, mint itt. A zöldségek is nagyjából ugyanazok, mint nálunk. Az a kevés, ami ott van, és itt nincs, azoknak viszont még a nevét sem tudom magyarul." - Majd sietve hozzátette:
" És persze a rizs! Az nagyon jellemző, és bár ti, magyarok, is sok rizst esztek, az soha nem olyan, mint az ázsiai. Az igazi thai, kínai vagy vietnámi rizst azt itt ti nem ismeritek."
A magyarok barátságosak
Alex egyébként mindent, amit mond, ékes magyarsággal mondja. Jól artikuláltan és helyesen fűzött mondatokban brillírozik, mindezt választékos szókinccsel. Az, hogy így elsajátíthatta nyelvünket, mint mondja, nem csak az ő érdeme, ebben is, mint mindenben, nagy tisztelettel és hálával gondol magyar barátaira.
"Ők voltak, akik nemcsak az alapokat, de olyan szófordulatokat is megtanítottak nekem, amikkel szimpatikus tudok lenni, és ha én kedves vagyok, velem is nagyon kedves mindenki. A magyarok általában is közvetlenek.
Nagyon barátságos emberek vagytok, akik között könnyű jó barátokra lelni."
Nagyon tetszik neki, hogy a magyarok az ázsiai embernél sokkal nyíltabbak és egyenesebbek. "Itt az emberek azt mondják, ami van, mellébeszélés nélkül. Az ázsiai ember, mielőtt mond valamit, túlságosan sokat foglalkozik azzal, hogy fogják érteni, amit mond, és a negatív következmény elkerülése érdekében nem mindig azt mondja, ami igazából van. A magyarok nem ilyenek, ezt nagyon szeretem" - vallja be a vietnámi fiatalember.
A magyarok imádják a csokit, főleg, ha olcsó
Pedig kisboltjában sokféle emberrel találkozik. Budapest belvárosában lévő "kínai" vegyeskereskedésében a magyarok mellett arabok is éppúgy megfordulnak, mint kínaiak vagy romák. Általánosságban elmondható, hogy nagyon édesszájúak vagyunk.
"A csokoládé az egyik legkeresettebb termék, és persze szinte mindenki az ár alapján választ. Mindenki a legolcsóbb terméket keresi"
- összegzi benyomásait Alex.
Kínai vagy vietnámi?
Mi, őszintén szólva, nehezen teszünk különbséget, gyakran összemossuk a körülöttünk élő ázsiai ismerőseink származását, pedig nagyon is különbözőek. Vietnámban a történelmi előzmények miatt nem kedvelik a kínaiakat, de ennyire távol az otthontól, azt mondja Alex, nincsenek közöttük ellentétek. "A különbség inkább abban van, hogy ki milyen régóta van itt, és mennyire alkalmazkodott már az itteni szokásokhoz. Az újonnan érkezők még nagyon hangosak. Nem szoktak még át az itteni viselkedési szabályokhoz, és nagyon hangosan beszélnek egymással. Ez néha már zavar minket, akik jobban átvettük a ti szokásaitokat."
Miért nincs kínai temető Pesten?
Vietnámban nincs karácsony, bár Alex szerint a nagyobb városokban már szinte mindenki tudja, mi az, de ez nem volt korábban jellemző. Az ázsiai újévet pedig éppen nemrég, január 29-én ünnepelték az itteni kolóniában is nagy bulikkal. Halottak napja sincs náluk, s mivel ez is felmerült, végre feltehettem a sokakat régóta érdeklő kérdést...
Igen, valóban nincs nálunk kínai temető, sem vietnámi. A halottaik legtöbbjét ugyanis hazaszállítják.
Ha kíváncsi vagy, milyen egy magyar nő élete Brazíliában a 2020-as évek elején, olvasd el ezt a korábbi cikkünket is.
