Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Adjak borravalót azért, mert kihozták a kávémat, levágták a hajamat vagy megtisztították az arcomat? Ha nem adok, akkor vajon mit gondolnak majd rólam? Lehet, hogy legközelebb nem lesz majd ilyen a kiszolgálás? Biztos, hogy a te fejedben is megfordultak már hasonló gondolatok, amikor egy kávézóban, a kozmetikusnál vagy a fodrásznál fizettél. Protokollszakértő segít eligazodni, mikor mi a helyes a borravaló kérdéskörében.
Vannak, akik elítélik, de olyan is előfordul, hogy valaki sokkal több borravalót ad annál, mint amennyi az íratlan szabályok szerint adható lenne. Ha ismerjük az illemszabályokat, akkor nem fogunk kellemetlen helyzetbe kerülni akkor sem, ha egy olyan szolgáltatásért fizetünk, ahol a társadalmi szokások szerint egyesek borravalóval is meg szokták toldani a végszámlát. Arról, hogy mikor és mennyi jattal kell vagy kellene számolnunk, Fekete Gábor protokollszakértőt kérdeztük.
Egy-egy szolgáltatás igénybevételekor, például a pincérnek, a fodrásznak, a kozmetikusnak vagy a masszőrnek kell borravalót adnunk?
Kezdjük ott, hogy országonként eltérő, más-más kultúrája van a borravalóadásnak. Nálunk a végösszeg 10 százalékával illik számolni, annál kevesebbet vagy többet adni udvariatlanságnak számít, többet fizetni pedig fölösleges is. Tehát egy 4500 forintos számla esetén, ha valaki ötszáz forintot ad, akkor korrekt módon jár el. De semmiképpen nem kell adnia egy ezrest. Ha tízezressel fizet, és ötezer-ötszázból kér vissza, az már nem csak nem korrekt, hanem tapintatlanság is. Igaz ez a vendéglátásban, a műkörmösnél, a kozmetikusnál, de a postás és a futár esetében is.
Vagyis bármiféle szolgáltatást veszünk igénybe, akkor illik borravalót adni, még akkor is, ha kártyával fizetünk.
A boltban például eszünkbe sem jut borravalót adni, hiszen ott más a helyzet, ott bárki bármit megvehet, levehet a polcról. Egy étteremben egy kávézóban személy szerint bennünket illet meg az, amik kapunk. Tehát a mi frizuránkat mossák és szárítják meg, a mi körmünkre viselnek gondot, a mi bőrünkre kennek kozmetikai szereket, a postás nekünk hozza el a csomagot az ajtónkig. Éppen emiatt a személyre szólóság miatt alakult ki az a szokás, hogy borravalót adunk.
Ám ha kártyával fizetünk, akkor hiába jelezzük, hogy mi tíz százalékkal többet szeretnénk fizetni, az adózási törvények betartása miatt a terminálba nem üthet be nagyobb összeget a szolgáltató, mint amennyi a blokkon szerepel. Ebben az esetben mit tehetünk?
Ilyenkor készüljünk némi aprópénzzel vagy készpénzzel is, ugyanis ha a futár felhozza a csomagot a harmadikra, vagy a postás felballag a nyugdíjjal a nyolcadik emeletre, akkor is illik adni a fáradozásaikért az értékhatártól függetlenül kétszáz forintot. Ilyen esetben, ha mégis készpénzzel fizetnénk, akkor az a leglogikusabb, ha reálisan kerekítjük a borravaló összegét. Egy vendéglátóhelyen pedig abba az asztalhoz kivitt becsukható mappába illik beletenni a borravalót, amiben a számlát megkapjuk.
Ha az étlapon vagy a falra kifüggesztett vásárlói tájékoztatón azt látom, hogy a szolgáltató a számlakészítéskor szervizdíjat számol fel, akkor is illik borravalót adnom?
Sokakat megtéveszt, ha azt látják, hogy a szervizdíj benne van a számlában. Fontos tisztázni, hogy a szervizdíj nem azonos a borravalóval. A szervizdíj nem más, mint a velünk való törődés díja, vagyis azt fizetjük ki vele, hogy kihozzák nekünk a kávét, felszolgálják az ételt, elmosogatják utánunk az edényeket, a kávé mellé tesznek egy kekszet, egy kis pohár vizet, vagyis egyszóval törődnek velünk.
A borravalót azért adjuk, mert odafigyel ránk a pincér, mert udvarias velünk, mert időben kihozta nekünk az ételt, gondot fordított arra, hogy kétszer is megkérdezze, kérünk-e még valamit.
Mit tehetünk akkor, ha mi szeretnénk borravalót adni, de nem fogadják el tőlünk?
Ezt is illik tiszteletben tartani, ugyanis vannak olyan szolgáltatók, akiknél hiába adnánk, nem fogadhatják el a borravalót. Például egy étterem-tulajdonos megtilthatja az alkalmazottainak, hogy zsebre tegyék a jattot. De van olyan is, ahol a borravalót egy közös kalapba teszik, és a műszak vagy a hónap végén szétosztják egymás közt a dolgozók. Olyan is van, ahol azé lesz a borravaló, aki a szolgáltatást végzi. Igaz lehet ez például a csomagszállítókra vagy a postásokra.
Borravalót adni tehát nem kötelező, de az etikettszabályok szerint illik. Ha ennek ellenére nem ad valaki borravalót, azt neveletlennek fogják tartani?
Nem, semmiképpen sem. Ha valaki éppen annyit fizet, amennyit kell, és megköszöni a szolgáltatást, akkor is helyesen járt el, nem kell, hogy lelkiismeret-furdalása legyen. Az, hogy adunk-e borravalót vagy sem, a személyiségünktől is függ.
Mi a helyzet abban az esetben, ha például egy fodrászatban ketten dolgoznak a hajunkon? Gyakran megesik, hogy van egy fodrász, aki a vendégek haját mossa, míg egy másik készíti a frizurát. Ilyenkor mindkettőjüknek jár a tízszázalékos borravaló?
Nem, ebben az esetben is egyszer illik a borravaló összegét kifizetni, amin majd ők megosztoznak. Hiszen vélhetően a bérleti díjat és a villanyszámlát is együtt fizetik, ezért nyilván a borravalóval is így kell számolni.
Mi a teendő akkor, ha valaki ajándékutalvánnyal szeretne fizetni? Ilyenkor is járhat a borravaló?
Ez esetben, miután a szolgáltatást már valaki, aki kedveskedni szeretett volna nekünk, előre kifizette, a borravaló attól függ, hogy ki mennyire elégedett a kapott szolgáltatással.
A fodrász és a kozmetikus sokszor olyan, mint egy jó pszichológus, gyakran megosztjuk velük a legbensőségesebb gondolatainkat, és olykor még titkainkat is rájuk bízunk. Fontos azonban, hogy ne csak ők tegyenek a mi kedvünkre a szolgáltatás minőségével, hanem mi is vegyük figyelembe az ő elvárásaikat. Olvasd el cikkünket, ami arról szól, mi az az öt dolog, amivel felbosszanthatjuk a fodrászt vagy a kozmetikust.
