Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Örökre lemondhatunk a hóról, rengeteg aszályos nap lesz forró nyarainkon, végleg elveszítjük az átmeneti évszakokat és többlethalálozásokat okozunk minden olyan tevékenységünkkel, mely tovább melegíti a klímát.
A kibocsátáscsökkentésről régóta van szó, de gyakorlatilag még semmit sem sikerült érdemben tenni annak érdekében, hogy ne váljon szinte élhetetlenné a Föld sok tája az évszázad végére.
Ha most azonnal leállunk, azt alig érezzük még két évtizedig:
a Kárpát-medence várható éghajlatváltozásairól beszélgettünk Szabó Péter éghajlatkutatóval, az ELTE Meteorológiai Tanszékének doktoranduszával, aki korábban az Országos Meteorológiai Szolgálat és a Nemzeti Alkalmazkodási Központ szakértője is volt.
Az utóbbi években már mindenki érezheti, hogy Magyarország időjárása megváltozott, de a műszeres mérések adatai mióta árulkodnak erről?
A tavalyi extrém El Nino-év volt, a valaha volt legmelegebb a műszeres mérések kezdete óta. Az iparosodás kezdete előtti – ami 1850-1900-at jelenti – időhöz képest másfél fokkal haladtuk meg az átlaghőmérsékletet. Ebből nem azt a következtetést kell levonni, hogy mostantól minden évben ilyen meleg lesz, ugyanis az El Ninónak van egy néhány tized fokos hőmérsékletemelő hatása.
A hazai számokra térve: ezek azt mutatják, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek óta van jelentős és tartós hatása az emberi tevékenységnek. A szárazföldek alapvetően kétszer olyan gyorsan melegednek, mint az óceánok – mivel az utóbbiaknak van hőtározó képessége – ezért hazánk még gyorsabb ütemben is melegszik a globális átlagnál. Tudni kell azt is ugyanakkor, hogy az éghajlatnak van egy természetes változékonysága, nem minden extrém jelenségért felelős az ember. Példa erre, hogy a 2010-es év a valaha mért legcsapadékosabb év volt, a 2011-es pedig a valaha mért legszárazabb, ez pedig egyáltalán nem írható az ember számlájára.
Jóval régebben megindultak tehát azok a folyamatok, amelyekről az elmúlt egy-két évtizedben esik szó?
Igen. Ha az évszakokról beszélünk, és a hetvenes-nyolcvanas évek átlagát hasonlítjuk össze a legutóbbi 20 év átlagával, akkor a telet vizsgálva azt látjuk, hogy a január közepe és a február extrém módon felmelegedett. Egy mostani január közepi időszak 4 fokkal melegebb, mint a hetvenes években volt. A tavasz is melegebb lett, a legjobban az áprilisi nappali hőmérsékletek nőttek, a nyár jelentősen, közel 40 nappal hosszabb lett, mint korábban volt. A hetvenes-nyolcvanas, és még a kilencvenes években is augusztus 20. után jött a lehűlés, ez mára szeptember elejére tolódott ki. Az átmeneti évszakok lerövidültek, de a tél is egy héttel kevesebb ideig tart.
A klímaváltozással kapcsolatos elemzésekben gyakran elhangzik, hogy optimista és pesszimista forgatókönyvekkel is számolják azt, mi várható a jövőben. Most milyen pályán halad épp Magyarország?
A klímamodelleket valóban különböző adatokkal hajtják meg: az optimista forgatókönyv szerint azonnal megszüntetünk minden kibocsátást, a közepesen optimista esetében 2040 után kezdünk radikális kibocsátáscsökkentésbe, illetve létezik egy „business as usual” forgatókönyv is arra az esetre, ha nem történik jelentős kibocsátáscsökkentés, csak egy-egy ország végez ilyet.
Úgy tűnik, jelenleg ezen a pályán haladunk, nem kezdtünk bele jelentős és globális kibocsátáscsökkentésbe.
Az optimista modell tudja 2 fok alatt tartani a melegedést tartósan.
Tudni kell azt is ugyanakkor, hogy az éghajlati rendszer annyira bonyolult, hogy ha most azonnal visszafognánk nullára a kibocsátásokat, annak csak 15-20 év múlva lesz a számokban látható hatása, addig nem csökken a mindent meghatározó üvegházhatás. Ha maradunk a pesszimista pályán, akkor az évszázad végére ugyanakkor megkétszereződik a széndioxid mennyisége a légkörben. El lehet képzelni, ez mit fog okozni.
Említetted, hogy nem minden klímajelenséget írhatunk az emberi tevékenység számlájára. Melyek azok, amelyek egyértelműen a klímaváltozáshoz köthetők?
A fagyos napok csökkenéséért, a síelhető hómennyiség megfogyatkozásáért, a vegetációs időszak korábbra tolódásért, a kései fagyok csökkenéséért egyértelműen az ember okolható, érdekes módon ugyanakkor például a hazai extrém nyári csapadéknövekedésért nem.
Vannak pozitív hatások is: a ködök száma és az ónos eső előfordulása gyengén csökkenni látszik és a jövőben a felemelegedés miatt erősen csökkenni fog.
Az ősz első feléből nyár lesz, a második fele indián nyárhoz hasonlatossá válik, a tél sem lesz olyan zord, ami a fűtési szezont rövidíti.
Viszont kánikulai napokon sem hűl le az éjszaka, ami a szervezetet nagyon megterheli.
A hőhullámokért egyértelműen az ember a felelős. A nyolcvanas években harmadfokú hőhullám – amikor három napon át van 27 fok fölötti átlaghőmérséklet – gyakorlatilag nem volt Magyarországon, most évi átlagban két-három ilyen nap van. A pesszimista forgatókönyvet követve ez megtízszereződik, a közepesen optimistával „csak” háromszorosa lesz a mainak. Ez egyértelműen nem jó, mert vizsgálták korábban, hogy 2012-ben, illetve 2015-ben, amikor a legtöbb hőhullám volt Magyarországon, nagyon megugrottak a többlethalálozások. 2012-ben ez 30 százalék, 2015-ben 17 százalék volt. Valószínűleg sokan szereztek be klímát is 2015-re, amivel viszont az a baj, hogy nagy többlet energiaigényt termelnek, Paksot pedig nem lehet egyik pillanatról a másikra magasabb fokozatra kapcsolni. Gyors reagálású gázerőműveket kapcsolnak be ilyenkor, amik kibocsátást termelnek. A hőhullámok gyakoriságának növekedése a várostervezésben több zöldet és fát igényel, és nagyon fontos az árnyékolás, a szigetelések javítása a lakóépületeken.
A nyári forróság mellett egyre kevesebb a hó. Előfordulhat, hogy teljesen eltűnjön ez a téli csapadék a Kárpát-medencéből, és ha igen, annak lesz negatív hatása a természetre is?
Igen, a hó is gyakorol hatást a természetre. Albedónak nevezzük a fényvisszaverő képességet: ahol fehér hótakaró van, onnan a fény sokkal jobban visszaverődik, enyhítve a melegedés hatását.
Ha nincs hótakaró, még több hő tud a földben raktározódni, ahelyett, hogy visszakerülne a világűrbe.
A hatvanas-hetvenes években az átlagos hóvastagság a hazai hegyekben 15 centiméter volt, de már a nyolcvanas-kilencvenes években felére csökkent, mostanra pedig a harmadára, a maximuma pedig januárról februárra tolódott át. Például a Kelet-Bükkben síelhető, legalább 15 centiméteres természetes hó az utóbbi években gyakorlatilag nem volt, míg korábban 30-40, sőt, régebben akár 80-90 ilyen nap is akadt. Az utóbbi években a síelhető, természetes hó jelenléte hegyeinkben átlagosan 4 napra csökkent, ez a pesszimista forgatókönyvet követve nullára fog csökkenni. Ez a fagyos napok számának jelentős csökkenése miatt következik be – ami azért is probléma, mert áttelelnek a kártevők, nincs már 5-10 nap sem, amikor folyamatosan fagyna.
A fagyos napok számának visszaesése emellett gyengíti a poláris futóáramlást, amely a hideg Északi-sark és a meleg Egyenlítő között kavarog. A jobban melegedő sarkok miatt gyengülhet ez az áram, ettől törhet be a hó egészen Texasig, ettől törhetett be Magyarországra is áprilisban először tartósan 25 fok, aztán pedig a szinte téli hideg.
Térjünk még vissza egy kicsit a kártevőkre, illetve a mezőgazdaságra gyakorolt hatásokra. Mi érheti ezt a hazánkban nagyon fontos szektort?
Korábbra tevődik a vegetációs időszak kezdete. A hidegtűrő növények a tartósan 5 fokban már fejlődni kezdenek, a melegedés miatt évtizedek múlva január végén elérhetjük ezt, amiből az elmúlt 50 évben már kéthetes korábbra tolódás zajlott le. A melegigényes növények (pl. szőlő, kukorica, napraforgó) viszont csak tartós 10 fok környékén kezdenek el fejlődni, itt egyhetes korábbra tolódás történt.
A tavaszi fagyok is csökkentek, de azért még továbbra is előfordulhatnak, ez pedig drasztikusan csökkentheti a gyümölcstermés mennyiségét.
Emiatt el kell gondolkodni azon, milyen fajtákat telepítsünk. Probléma még a mezőgazdaság szempontjából az aszályos napok száma is.
Mit tehet egyetlen ember egy ilyen folyamat ellen a saját életében?
Az ökológiai lábnyomunkat sokféleképpen tudjuk csökkenteni. Könnyű egyéni szinten lekapcsolni a villanyt, de ennek a hatása nem olyan nagy. Ha viszont nem lép be a kriptotőzsdére, az egyszerűen megoldható, viszont nagy a hatása. Azt nagyon nehéz végrehajtani, hogy egyáltalán ne repüljünk, pedig ennek nagy hatása lenne, ahogy az is lehetetlen, hogy nem ülünk soha autóba, csak tömegközlekedésre vagy biciklire.
A húsfogyasztás és a streamingszolgáltatások használata is meglehetősen szennyező, de még azzal is kibocsátást lehet spórolni, ha eggyel kevesebb háziállatot tartunk.
Számodra melyik hatása a legriasztóbb a klímaváltozásnak?
A hőhullámok növekedésének. A későbbiekben lesznek a Földnek olyan területei, amelyek élhetetlenné válnak, a szegények ott, ahol nincs alkalmazkodásra lehetőség, például nem tudnak légkondit használni, a magas hőmérséklet és magas páratartalom kombinációja miatt fognak meghalni.
Ha érdekel, milyen furcsa ötlettel állítanák meg a felmelegedést kutatók, olvasd el ezt a cikkünket is!
