Tizenhét éven keresztül tanulmányoztak kutatók három fehér törpecsillagot, az eredményekből a többi között az is kiderült, hogy a Naprendszer egy részét a Nap fogja életciklusa vége felé porrá őrölni.
A Napunkhoz hasonló csillagok fényük és melegük révén elengedhetetlenek az élet kialakulásához és fennmaradásához. Amennyiben valaha életre lel az emberiség az űrben, az nagy valószínűséggel egy, a mi Napunkhoz hasonló csillag közelében fog bekövetkezni. Ám ezek a csillagok előbb-utóbb, életciklusuk egy későbbi szakaszában, rémisztő pusztítókká válnak. Kutatók megfigyelései szerint a mi Naprendszerünk egy részének is az életet adó csillag lehet majd egyszer a veszte.
Fehér törpecsillagokat figyeltek meg
A Warwicki Egyetem kutatói más intézmények tudósaival közösen 17 év megfigyeléseinek eredményeit hozták nemrég nyilvánosságra. A csillagászok azt vizsgálták, mi történik azokkal az égitestekkel, amelyek közel kerülnek a fehér törpéhez.
„Amikor aszteroidák, holdak vagy bolygók közel kerülnek egy fehér törpéhez, a csillag hatalmas gravitációs ereje egyre kisebb és kisebb darabokra szaggatja szét az égitesteket”
– mondta Amornrat Aungwerojwit, a kutatás vezetője. Ahogy ezek a darabok ütköznek egymással, egyre apróbb részekre esnek szét, tulajdonképpen szépen lassan porrá őrlik egymást.
A kutatók három kiválasztott fehér törpe fényének változásait figyelték meg. Amikor egy csillag fénye egy pillanatra elhalványul, az arra utal, hogy valami elhaladt előtte – ez lehet por vagy akár egy égitest nagyobb darabja is. (Ez nem azonos a szabad szemmel is látható „pulzálással”, amelyet a földi légkör áramlásai hoznak létre.)
Három csillag, három változat
A három fehér törpe fényének változásaiból a kutatók különböző következtetéseket vontak le. Az első (ZTF J0328−1219) fénye az elmúlt pár évben egyenletesnek tűnt, ám 2010 környékén egy súlyos katasztrófára utaló jeleket észleltek. A második megfigyelt csillag (ZTF J0923+4236) fénye minden néhány hónap elteltével rendszertelenül megváltozott. A halványabb időszakokban akár percenként is pislákolt. A harmadik csillag (WD 1145+017) fénye arra utalt, hogy 2015-ben történt egy katasztrofális ütközés, ám utána a fényerő fokozatosan és egyenletesen erősödött. Vagyis azt figyelhették meg a kutatók, ahogy szépen lassan „elül a por”.
Más sors vár a Földre
Boris Gaensicke professzor a Warwicki Egyetemről arról is beszélt, hogy vajon ez a sors vár-e a mi Földünkre is.
„A szomorú hírünk az, hogy a Földet minden valószínűség szerint még azelőtt el fogja nyelni az egyre növekvő méretű Nap, hogy fehér törpévé válna”
– mondta kérdésre válaszolva a tudós. Az viszont könnyen elképzelhető a kutató szerint, hogy a Mars és a Jupiter között elhelyezkedő aszteroidák egy része, illetve a Jupiter egyes holdjai elég közel kerülnek majd fehér törpecsillag-Napunkhoz, hogy feldarabolódjanak, és porrá zúzódjanak.
Napok az univerzumban
A mi Napunk nagyjából közepes méretűnek számít, tömege 1,9891x1030 kg, ami a Föld tömegének 332 950-szerese. A többi csillag méretét ahhoz viszonyítva szoktuk megadni, hogy hányszorosa a mi Napunknak: ez a naptömeg. A Nap után a következő legközelebbi csillag a Proxima Centauri, amely 4,2 fényévre található. Ha az egyik leggyorsabb, 574,8 km/órás sebességű vonattal, a francia TGV-vel utaznánk oda, majdnem 8 millió évig tartana az út. A csillagok lehetnek aránylag apró, városméretű neutroncsillagok, és szuperóriások is, mint például a Sarkcsillag vagy az Orion-csillagképhez tartozó Betelgeuze, amely átmérője a Napénak nagyjából ezerszerese. A legnagyobb ismert csillag a UY Scuti, amelynek sugara a Napénak 1420-szorosa.
Így képzelik el a naprendszer pusztulását
A tudomány jelenlegi állása szerint a Föld pusztulásáért is a Nap lesz a felelős – csak más módon, a csillagfejlődés egy korábbi fázisában. Persze ez sem holnap fog bekövetkezni, még mintegy 5 milliárd évet kell rá várni. A Nap belsejében a magfúzió során a hidrogén folyamatosan héliummá alakul, vagyis egyre fogy a csillag üzemanyaga. Amikor a felhalmozódó hélium elér egy bizonyos szintet, a nukleáris folyamat elhal – ezt nevezik héliummérgezésnek. Ilyenkor csökken a mag hőmérséklete, így már nem tudja ellensúlyozni a nagy tömegegyüttes hatására létrejövő gravitációs erőt. A külső rétegek a nap belseje felé torlódnak, hatalmas nyomást okozva, amivel párhuzamosan emelkedni kezd a hőmérséklet is. Ez egészen addig tart, amíg a forróság el nem éri a 100 millió K-t, ami a héliumfúzióhoz szükséges.
A forró mag hatására ismét növekszik a csillag kiterjedése – a korábbihoz képest akár a százszorosára. A tudósok szerint valószínűleg ebben a fázisban olyan nagy lesz a Nap tömegvonzása, hogy el fogja nyelni a Merkúrt, a Vénuszt és a Földet is.
A hélium égése több millió éven keresztül tarthat. Amikor ez az üzemanyag is elfogy, akkor változik át fehér törpévé a csillag. Ilyenkor már csak a maradék hőenergiáját sugározza az űrbe, néhány 10-100 milliárd évig. Amikor ez a stádium is véget ér, csak egy hideg, sötét tömeg marad meg – ez a fekete törpe. Az univerzumban azonban ilyet nem ismerünk: tudósok szerint még túlságosan fiatal a világ egy fekete törpe kialakulásához.
Olvasd el, hogyan változtathatja meg a Mars a Föld éghajlatát, kattints ide!
