Nincsen ember érték nélkül! Ez a Fedél Nélkül magazin hitvallásának zárómondata. Tudnánk ezzel a megállapítással vitatkozni? Persze! Egészen addig, amíg el nem olvassuk az első fedél nélküli terjesztő élettörténetét a magazin online felületén. Majd a következőt, mert nehéz abbahagyni az olvasást. Kik árusítják az utcalapot, miért és hogyan működik? Egyáltalán milyen a Fedél Nélkül? Derítsük ki!
Ha Budapest utcáin járunk, egészen biztosan találkozunk olyan rászorulókkal, akik valamilyen újságot próbálnak eladni sétálóutcákban, aluljárókban. A Menhely Alapítvány gondozásában megjelenő Fedél Nélkül utcamagazin tulajdonképpen egy családi vállalkozás. A lap kiadója, szerkesztői és árusítói ugyanis egy nagy családot alkotnak, ahol mindenkinek meg van a feladata. Vannak, akik terjesztenek, vannak, akik kitűzőket gyártanak, és akadnak olyanok is, akik festményekkel, versekkel, esszékkel töltik meg a periodikát. Mindenki más háttérrel rendelkezik, más az élettörténete. Egy-egy ilyen élettörténetből pedig regényt lehetne írni. És bár a hátterük és sorsuk különbözik, összeköti őket a tenni akarás: érdemben segíteni másokat, hogy később saját erőből boldoguljanak, vagy tenni önmagukért, hogy fennmaradjanak, hogy előre tudjanak lépni az életben.
Fénymásolástól a könyvkiadásig
A Fedél Nélkül utcamagazin 30 éve segíti az otthon nélkül maradt embereket abban, hogy munkájuk révén boldoguljanak a hétköznapokban. Az 1993-ban indult lap kezdetben csak kiadással foglalkozott, azóta viszont több mint 50 kiállítást és egyéb rendezvényt szerveztek, a Fedél Nélkül Könyvek sorozatban pedig már 9 könyvük jelent meg. Ezek közül is kiemelkedik Röhrig Géza: angyalvakond című kötete, amiből közel 10 000 példány kelt el. A kiadó ez idáig számos művészeti programot indított, és egyre több teret enged a hajléktalan emberek alkotásainak befogadására is.
Kepe Róbert, a Fedél Nélkül felelős szerkesztője a Díványnak elárulta: 20 éve írnak ki művészeti pályázatot otthontalan emberek számára vers, próza és kép kategóriában. A pályamunkákat neves szakemberek bírálják el, az Év Alkotása-díjat pedig ünnepélyes keretek között adják át a nyerteseknek. A közönségszavazás az idei évben április 15-től május 15-ig tart a Fedél Nélkül Facebook-oldalán. Az irodalmi alkotásokat a Loupe Színházi Társulat tolmácsolásában ismerhetik majd meg a szavazók. A díjátadó ünnepségre várhatóan május 25-én kerül sor.
A kezdetben csak egy üres lapra összeollózott cikkekből álló, fénymásolóval sokszorosított lap ma már színes, igényes címlappal jelenik meg. Hajléktalan emberek írásain, grafikáin, festményein túl minden számban ismert írók, költők, szakemberek művei találhatók. Ezenfelül a hazai kulturális élet meghatározó személyiségeivel készült interjúkat olvashatunk. Az 1993-as indulás óta több mint 5 millió példány kelt el. Terjesztőik olyan csökkent munkaképességű, többnyire hajléktalan emberek, akik számára a magazin jelenti az egyetlen munkalehetőséget, bevételi forrást.
Az utcalap terjesztésének szigorú szabályai vannak
Mint az a Fedél Nélkül online kiadásából is kiderül, a magazin terjesztésének vannak szabályai. Az lehet terjesztő, akit személyesen is ismernek a lapnál, és jogosult a lap által kiadott igazolvány viselésére, amihez egy sorszám is tartozik. A nálam lévő példányra a 710-es számot írták fel. A sorszámhoz tartozó terjesztő csak egy meghatározott területen árusíthat. Tilos ittas állapotban vagy úttesten árusítani, illetve erőszakosan tukmálni a lapot. Tehát azok, akik kitűző nélkül, egy régi lappal koldulnak, vagy akik nem adnak semmit a pénzért cserébe, csak vatikáni valutát, azok nagy valószínűség szerint nem tartoznak a magazin szerkesztőségének kötelékébe.
A magazinokért maguknak a terjesztőknek is kell fizetni. Egy lap ára 100 forintba kerül, de minimum 10 példányt kell megvenniük az árusításhoz. Hogy mi, járókelők mennyit adunk érte, az ránk van bízva. De érdemes abba belegondolni, hogy a terjesztő közvetlenül a lap eladásából él, egész nap az utcán árusít, és a magazin előállítási költsége sem egy filléres tétel.
És milyen a Fedél Nélkül?
Az asztalomon heverő februári szám egy Závada Péter-interjúval kezdődik, a következő oldalakon verseket is találunk tőle. De olvashatunk még a lapban könyvajánlókat, továbbá számos verset hajléktalanoktól, kedves naivakat és rendkívül erőseket egyaránt. Festményt és grafikákat is láthatunk itt: érzéki csókot dobó hölgyről, egy borongós kékbe öltözött szobabelsőt egy tál tűzpiros gyümölccsel, illetve remek írásokat Bihari Viki bloggertől és Nuszer Mirjam szociális munkástól.
Az év terjesztőit megjutalmazzák, és életükből egy pár sornyit a hátoldalon is megjelenítenek. Szakács János élete magával ragad: elérhetetlen álmokról mesél, de az ő története végül mégis egy „csak azért is” történet. Egy influenszer biztatását az Instán nem tudom komolyan venni. Szakács János küzdelme viszont inspiráló. A Fedél Nélkül végül is olyan, mint egy sokszínű vásár, ahol biztosan találsz valami kincset, amit hazavihetsz magaddal.
Érdekel milyen, kitartó tud lenni a szeretet? Olvasd el Nobel-díjas írónk történetét!
