Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Képzeld el, ahogy esküt teszel: szeretni és tisztelni fogod magad, és gondoskodsz magadról a halálod órájáig. Szimbolikusan felhúzol egy gyűrűt az ujjadra. Vajon meg tudnád ezt tenni a násznép előtt, anélkül, hogy sírva fakadnál?
Persze nem kell hozzá a ceremónia, a felhajtás, sokunknak ez a vallomás, ez a fogadalom hangosan kimondva sok érzelmet hozna fel a mélyből. Feltéve, hogy valóban őszintén gondoljuk a kimondottakat. Az önmagunkkal való házasodás, vagyis a szologámia egy új keletű kifejezés, egy új szlogen régi tartalommal megtöltve. Ezt a meglehetősen drámai rituálét sokan kérdőre vonják: vajon ez csak az önszeretet egy radikális formája, egyenesen a narcizmus melegágya vagy a feminizmus egy újabb szimbolikus aktusa esetleg. Vagy csak valami vicc…
Nem vicc, egy olyan világra szánt reakció, ahol a párkapcsolatot gyakran mindenekfelett bálványozzák. Nem is meglepő, hogy legújabban Indiában forgatja fel az állóvizet.
A szologámia rövid története
Az első, híradásokba is bekerülő szologám házasság 1993-ban történt az Egyesült Államokban. Linda Baker, dentálhigiénikus 75 barátja előtt tett fogadalmat magának. Majd a ‘90-es évek híres provokatőre, Dennis Rodman kosárlabdázó jelentette be 1996-ban, hogy összeházasodott magával.
A szologámia mára egyre népszerűbbé válik a hétköznapi és a híres emberek körében is: Adriana Lima, Victoria's Secret-modell az Instagramon egy gyémántgyűrűvel jelentette be, hogy elkötelezte magát. Indiában 2022-ben vert nagy port az első szologám házasságkötő egy 24 éves gudzsarati fiatal nő személyében, aki a saját lakásában bonyolította le a hindu vallásnak megfelelő ceremóniát, mert a templomba nem engedték be a rendezvényt a vallási közösség vezetői.
Arra a kérdésre, hogy miért szánta magát erre a tettre, a fiatal nő úgy válaszolt, hogy mindig is menyasszony akart lenni, de nem feleség. Elmondása szerint ezt az ötletet az Anne, E-vel a végén! című kanadai Netflix-sorozatból merítette.
Úgy tűnik, hogy az alkotók érdekesnek találják a gondolatot, számos film, tévéműsor és könyv ábrázolásában találkozhattunk már vele, csak a szologámia kifejezés nem kapcsolódott szorosan hozzá. A ‘90-es évek egyik legnépszerűbb sorozatában, a Szex és New Yorkban Carry Bradshaw is feleségül veszi magát. Hasonlóképpen, az egy korosztállyal fiatalabbaknak készült Glee című amerikai vígjáték-drámában Sue Sylvester karaktere. De miért bukkan fel újra és újra ez a jelenség most már a keleti kultúrkörben is?
Mit jelent ma a házasság?
A II. világháborúig a házasságkötés mindkét nem képviselői számára a felnőtté válást jelentette, a társadalomba való beilleszkedés formális előfeltétele volt. A nőknek ekkor még nem nagyon volt más választásuk, mint feleséggé, anyává válni. Keresztény kultúrkörünkben a házasság a tanítás szerint szentség, a házassági szeretetben az Isten szeretetét imitálják a felek. Továbbá a magyar jog férfi és nő házasságát ismeri el.
A háború után, ahogyan a nők jogainak, társadalmi részvételének korlátozása egyre csökkent, a romantikus párkapcsolat ideája pedig teret nyert, egyre több új réteg rakódott a házasság intézményére. A '70-es évek szabadságeszméje pedig elhozta a szologámia gondolatát is.
Neha Sonney hongkongi író, párkapcsolati coach 7 éve vallott hűségesküt magának, a mai szologámia divatként terjedésével azonban nem tud egyetérteni. Gondolatai segítenek megérteni, hogy mi rejlik valójában ennek az újabban felkapott szónak a hátterében.
Hogyan értelmezhető tehát a magunkkal kötött házasság?
Sonney, az önszeretet szószólójaként, vallja, hogy rendkívül fontos az önmagunkkal való kapcsolatunk. Az egészséges önértékelés, önszeretet hiányában nehezen tudnunk jó kapcsolatokat építeni a többi emberrel. A feladat adott, elvégzése csendben végrehajtott kemény munkát jelent, nem pedig címlapsztorit – vallja blogbejegyzésében az író. Az önmagunk iránti elköteleződés, a magunk irányába tett ígéret betartása az integritásunk alapköve, ennek rituáléja az önmagunkkal való házasság. Szerinte mindez a személyes, érzelmi felelősségvállalásról szól, ami nélkül a szologámia valóban csak üres divatszó, tartalom nélküli provokáció.
