Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Az Amerikából errefelé szálló lufi kidurrant, mielőtt átért volna az óceánon… A tengerentúli és angolszász közösségi oldalakon, ahogyan a köznyelvben is, új jelenség és fogalom kezdett elterjedni: ez (volt) a wife guy effekt. A címke egy könnyen szerethető és népszerű férfiarchetípust volt hivatott takarni, aki büszkén vállalja közösségimédia-felületein, sőt előszeretettel haknizik feleségével, annak népszerűségével, netán szépségével vagy sikereivel, és főleg az őt hozzá fűző, ragaszkodó és olthatatlan szerelmével.
Ha egy reklámban fonalgombolyaggal incselkedő, puha szőrű kiscicát látunk, függetlenül attól, hogy szeretjük-e a macskákat, „cukinak” találjuk. Egy pelenkás fenekű kisbaba esetlen totyogása, a kertben birkózó nagy testű kutya és kis testű gyermek hancúrozása, vagy egy naplementés, netán szivárványos tengerben fel-felugró delfin képe, noha giccses, mégis sokszor hatásos fogások a szív olvadáspontjának megtalálásához. Na, ebbe a sorba álltak be a wife guyok, a feleségüket nyíltan agyon hájpoló, nejük mellett büszkén pózoló férjek.
Őszinte szeretet vagy kattintásvadászat
Tudjuk, hogy a meggondolatlan fiatalok is mi mindent megtesznek a gyorsan és könnyen megszerezhető népszerűségért. A tinik eszetlen és felelőtlen kihívásoknak tesznek eleget, egy másik réteg megelégszik a bikinis szelfik mértéktelen posztolgatásával, de a cél ugyanaz: hirtelen és nagy népszerűségre tenni szert, amit világosan és egyértelműen kimutatnak a mindenki által jól látható lájkok.
A hatásvadász wife guyokat is valami hasonló váddal illették a kezdetektől, amikor lufijukat még csak fújták, de még messze volt a pillanat, hogy ki is durranjon.
Aki halkan szeret, nem szeret?
Vajon az a férj, amelyik tényleg segít otthon esténként a feleségének, éjjel felkel a gyerekhez, uzsonnát készít nekik, és azzal fejezi ki szeretetét felesége iránt, hogy lojális, hű társa, kedves hozzá, elismeri, tiszteli és büszke rá, figyelembe veszi kéréseit és képes érte még lemondásokra is (de csak úgy snasszul némán, a hangos és harsány közvélemény elől rejtve, magában, ahogyan egy igazi férfi intézi ezeket a dolgokat), az nem érne annyi kattot, mint a kirakatverzió?
„When a man loves a women…”
Na, akkor mi van? Hogy is van az pontosan? Ez a kérdés foglalkoztatta a közvéleményt egy ideje… Nem az van esetleg, hogy csak féltékenyek vagyunk, mert a mi férjünk a némán és normálisan szerető táborba tartozik, és vágynánk rá, hogy jobban kipakolja szerelmünket? Csak irigységből szeretjük azt gondolni, hogy az efféle látszatcselekvések talán eldurrogtatják a petárdákat a külcsín terén, és az igazán fontos, belső színtérre már kevesebb marad?
Vagy tényleg az van, hogy delfin és kiscica helyett a becses nej jobban kéznél van, és legalább olyan hatásos a szerelmével turnézni?
Persze, aki befelé szeret, azzal nem tudunk villogni a külvilágnak. Ez pedig mára fontos kritériummá nőtte ki magát.
Ami nincs dokumentálva a közösségi médiában, az meg sem történt.
Ha nem rakom ki a nyaralásról a képeket, el sem mentünk itthonról. Ha nem nyomom fel az évfordulós vacsi felvételeit, olyan, mintha sosem ettük volna meg. És ha nem szeret a szelfikamerába mosolyogva a „sztorijában”, akkor a valóságban is egy undok hólyag?
De jajj, a lufi kipukkad…
Ahogy a Valentin-nap, a halloween vagy mikuláskor a kandallóra akasztott gigazokni számunkra itt korábban kevésbé őshonos hagyománya is megérkezett és gyökeret eresztett, úgy tört volna be hozzánk is a wife guy cunami, hacsak nem dőlt volna dugába az egész még világhódító útja előtt. Az a kínos szituáció állt ugyanis elő, hogy a néhány, celebként is hírnevet szerző wife guy prototípus alapjaiban rengette meg a kategóriájába vetett hitet, amikor bebizonyosodott róluk, hogy bizony csalni találták azt a drága asszonyt, akit a szelfin még annyira istenítettek.
Esettanulmány
A nagy és fájdalmas lufipukkadás bizonyos Ned Fulmer esete kapcsán következett be, és szaggatott cafatokra női szíveket, akik rajta keresztül akartak hinni a rajongva szerető férj ideáljában. A pasas a hét és fél millió követőt számláló Try Guys nevű YouTube-formáció egyik sikeres tagjaként személyes brandjét arra alapozta, hogy hőn szerető férjként pózolt, ha kellett, ha nem, a közösségi médiában. Miután bebizonyosodott, hogy ezenközben egyik alkalmazottjával csalta imádott aráját, nem csoda, hogy valami eltört a követőkben. Olyannyira, hogy az üggyel nem kisebb sajtóorgánumok foglalkoztak, mint a New York Times, a Wall Street Journal vagy a Washington Post.
Egy fecske nem csinál nyarat, de ha több van, abba beleőszülünk
Egy ügy nem ügy. Több ügy az már ügy! És van több ügy! De még mennyire! Mert mindig is voltak hűtlen hitvesek a történelemben és napjainkban is, s ez már önmagában nem öröm, nem építő, nem könnyű helyzeteket szül, és nem vall nagy jellemre. De hogy valaki arra a hullámra ússzon rá, hogy mennyire oda és vissza van jóban-rosszban tökéletes hitveséért, majd aztán mást cibáljon helyette az ágyába, az valahogykülönösen undorító. Ez derült ki másik ízig-vérig wife guyokról, a komikus John Mulaney-ről vagy az énekes-dalszerző Adam Levine-ről is az utóbbi szívszaggató időkben.
