Tanulmányok szerint azok a párok, akik gyakran szexelnek, általában elégedettebbek a kapcsolatukkal, mint azok, akik ritkábban. De mi van, ha nem találkozik a kereslet és a kínálat?
Tulajdonképpen a szex a ragasztó, ami összetartja a kapcsolatot, és segít abban is, hogy megmaradjon két ember között az intimitás. Tanulmányok szerint azok a párok, akik gyakran szexelnek, általában elégedettebbek a kapcsolatukkal, mint azok, akik ritkábban élnek a lehetőséggel – világít rá a Psychology Today.
A dolgok viszont általában soha nem olyan egyszerűek, mint a tankönyvi példa, arról nem is beszélve, hogy az élet tele van apróbb bökkenőkkel és kisebb katasztrófákkal, amelyek aztán ahhoz vezethetnek, hogy szexügyileg nem találkozik a kereslet és kínálat, ami aztán könnyen tönkreteheti az egyébként működőképes kapcsolatot. Sőt, állítólag ez az egyik leggyakoribb oka annak, hogy a párok tanácsadásra járnak.
Szóval a helyzet az, hogy a komoly kapcsolatban élők jó lenne, ha találnának valami arany középutat, hogy mindenki megkapja, amit akar, már ha meg akarják tartani egymást, de ritka, hogy sikerül teljesíteni a tankönyvi példát, úgyhogy megpróbálunk segíteni, hátha. Ehhez az első lépés – nem rettenetesen bonyolult – a kommunikáció.
Sok párnak nehéz beszélni a szexről
Bár kívülről nézve manapság természetesen mindenkinek tökéletes sors jutott, a valóság az, hogy nem ez a helyzet. Néha az emancipált nőknek és a vagány pasiknak is akad problémájuk, ne adj’ isten, problémáik, szóval előfordulhat, hogy a sikeres munkatársad, akit annyira utálsz, mert ma reggel is volt ideje összeszedni magát annyira, hogy embernek tűnjön, lehet, hogy elég komoly dolgokkal küzd a hálószobában. Például nem tud beszélni élete férfijával arról, hogy mostanában valamilyen fura oknál fogva egyszerűen csak nem akar szexelni.
Máris nem tűnik olyan sikeresnek, ugye? Főleg, ha eszedbe jut, hogy ma reggel azért nem volt elég időd készülődni, mert tegnap este akkorát szexeltél valakivel, hogy nem ártana egy új ágyat nézned, mert a jelenlegi nem sanszos, hogy sokáig fogja bírni a tempót. Hagyjuk is.
A történet lényege, hogy a szexről sokaknak nagyon nehéz beszélni, egyrészt, mert kellemetlen valakit elutasítani, másrészt pedig, ha nem muszáj, nyilván senki nem akarja élete szerelmének az érzéseit megbántani.
Itt van az is, hogy a legtöbben alapvetően nem szeretik belátni, hogy vannak problémáik, csak egyszerűen homokba dugják a fejüket. Ez abszolút hatványozódik, ha szexuális problémákról kell beszélni, pedig általában segít, ha megpróbálunk valahogy kommunikálni a másikkal, de lássuk be, ez nem mindig jön össze.
Sokan ráadásul úgy szocializálódnak, hogy megtanulják, hogy a szex valami olyasmi, amit a legnagyobb titokban kell csinálni, csak és kizárólag sötétben és ágyban, illetve soha, semmilyen körülmények között nem beszélhetsz róla, mert egy úrinő ilyet nem csinál, tudniillik. Ez még azoknál a pároknál is előfordulhat, akik egyébként teljesen nyíltan tudnak beszélgetni.
Végül felnövünk úgy, hogy megtanítják nekünk, hogy a férfiak a kezdeményezők, a nőknek meg erényövet kell hordani. Ezt azt jelenti, hogy a férfiakon azért van nyomás, mert nekik – a tanítás alapján – állandóan kívánni kell a szexet, a nőkben meg az az érzés van, hogy ellen kell állni a csábításnak, még akkor is, ha egyébként adott pillanatban éppen nagyon fel van izgulva.
Nem jó ötlet mismásolni
Egy leheletnyivel bonyolultabban ez azt jelenti, hogy a közvetett kommunikáció félreértésekhez és fájdalomhoz vezet. A partnerek frusztráltnak vagy kényszeredettnek érezhetik magukat, és amikor hamisan olvassák partnerük jelzéseit, elszalasztják a szexuális intimitás lehetőségét is.
A kapcsolatkutatóknak egyébként fontos kérdés, hogy az emberek mennyire képesek érzékelni partnerük szexuális érdeklődésére vagy érdektelenségére utaló jeleket. Egyes kutatások azt mutatják, hogy az emberek általában jól ismerik intim partnerüket, ami azt sugallja, hogy általában jó megérzésekkel kell rendelkezniük arról, hogy partnerük éppen jó hangulatban van-e vagy sem. Más kutatások azonban azt találták, hogy az emberek elfogultan emlékeznek a partnerek elutasítására, nevezetesen azt hiszik, hogy gyakrabban utasították el őket, mint valójában. Nem egyszerű, tehát.
Kiersten Dobson, az Illinois-i Egyetem pszichológusa 130 párt toborzott, hogy egy 21 napos naplóvizsgálatban vegyenek részt, hogy a kutatók megválaszolhassák azt a kérdést, hogy az emberek pontosak vagy elfogultak-e a partnerük szexuális elutasításával kapcsolatban. Ennek lényege az volt, hogy mindennap minden résztvevő kitöltött egy rövid kérdőívet, amelyben jelezte, hogy ő vagy partnere kezdeményezett-e szexet, és hogy a kezdeményezésből mi alakult.
Mivel mindegyik pár mindkét partnere válaszolt, a kutatók meg tudták állapítani, hogy pontosak vagy elfogultak-e a szexuális elutasításról szóló érzéseik. Például, ha Will azt mondja, hogy Danielle háromszor utasította vissza, és Danielle valóban háromszor utasította vissza Willt, akkor Will jól értelmezte a jeleket.
A tanulmány eredményei azt mutatták, hogy az emberek partnerük szexuális elutasításáról alkotott felfogása egyszerre volt pontos és elfogult. Pontosabban, az emberek nagyon jól észlelték, hogy partnereik mikor utasították el őket gyakrabban. Viszont amikor ez megtörtént, eltúlozták az elutasítás gyakoriságát.
A válasz hiánya könnyen elutasításként fogható fel
Ha megvizsgáljuk, hogy a legtöbb pár hogyan használ „néma jelzéseket” a szex iránti érdeklődésének vagy annak hiányának jelzésére, láthatjuk, hogyan zajlik a pontos és elfogult észlelésnek ez a mintája. Például Will meg tudja állapítani Danielle viselkedéséből és testbeszédéből, hogy valami nyomja a lelkét. Sőt, még egy munkahelyi nagy projektről is mesélt neki, meg persze megemlítette a közelgő határidőt is. Tehát Will tisztában van vele, hogy Danielle-nek mostanában nincs túl nagy kedve szerelmeskedni.
Egy este viszont Will megpróbált szexelni Danielle-lel, de ő azt mondta, hogy túl fáradt. Jóllehet, a férfi megértette a nő munkával kapcsolatos elfoglaltságát, mégis sértve érezte magát az elutasítás miatt. Rosszul érintette, amikor a nő eltolta kezét a derekáról, pedig csak arról volt szó, hogy már régóta nem szexeltek, és a férfinak hiányzott az intimitás.
Hogy minimalizálja a sérüléseket, Will ezt követően csak finoman utalgatott Danielle-nek a szexre, de amikor a lány nem vette ezeket, akkor is úgy érezte, mintha elutasították volna. Így Will pontosan felfogta, hogy Danielle-t az utóbbi időben kevésbé érdekli a szex, de az elutasítás gyakoriságát illetően elfogult volt.
A kielégítő kapcsolatokhoz nyitott kommunikáció kell
Dobson és kollégái fentebbi tanulmányából pedig elég fontos következtetéseket vonhattak le a szakemberek, például, hogy a szexuális vágy eltérése az egyik leggyakoribb oka annak, hogy a párok tanácsadásra járnak.
A terapeuta feladata ilyenkor kettős: egyrészt segíteni kell klienseinek megérteni, milyen könnyű félreérteni a szexuális elutasítást, másrészt megtanítani nekik, hogyan kommunikáljanak hatékonyabban, így elkerülhetik az ilyen félreértéseket a jövőben. Tehát, a mai tanulság, hogy ha boldog és egészséges kapcsolatot akarunk kialakítani a partnerünkkel, igenis beszélni kell a szexről, és meg kell találni az arany középutat, hogy mindenki jól érezze magát a kapcsolatban.
