A hosszú hétvégék megítélése különböző. Vannak, akik alig várják ezt a pluszpihenőnapot, másoknak inkább bosszúságot jelent. Fokozhatja ezt az érzést, ha a hosszú hétvégék érdekében más hétvégéken meg eggyel kevesebb szabadnapunk van.
Bár ez a diagnózis nem szerepel egyetlen orvosi szakkönyvben sem, az angol sajtónyelv már használja a „hosszú hétvégi blues” kifejezést, amellyel azoknak az állapotát írja le, akik egyáltalán nem várják a hosszú hétvégéket, sőt valójában rettegnek tőlük.
Van, aki minden egyes hosszú hétvége előtt úgy érzi, hogy mindenki másnak szuper programjai és tervei vannak, és ettől a saját életét egy kicsit lassúnak vagy üresnek érzi azokéhoz képest. Van, akit azért hangol le egy hosszú hétvége, mert akkor még több házimunkát végez. Igyekszik előre dolgozni az otthoni teendőkben, tehát számára a pluszpihenőnap nem is pihenés, nem is szórakozás.
Az élethelyzetünk befolyásolhatja a viszonyulásunkat
„Szerintem mindenki szereti a hosszú hétvégét, én is” – kezdi Viktória, aki négygyermekes édesanya. „Jó, hogy többet tud együtt lenni a család. Ilyenkor lehet komolyabb programokat is tervezni, például kirándulást, utazást, egész napos állatkertet.” Viktória elmondása szerint a normál hétvégékre nem szervez ilyen programokat, mert a gyerekek meglehetősen elfáradnak hét közben, és kell nekik a két nap otthoni lazulás. „Mivel én a legkisebb gyerekünkkel még itthon vagyok, a házimunkát próbálom hétköznapra ütemezni, így az nem feltétlenül veszi el az időt a hétvégéből.
A hétvégék inkább arról szólnak, főleg a hosszabbak, hogy a férjemmel kicsit egymásra is van időnk”
– meséli.
Eszter szintén háztartásbeli, három gyermek édesanyja, ő azonban nem szereti a hosszú hétvégéket. „Őszintén szólva kifejezetten szorongás fog el a hosszú hétvége közeledtével, ugyanis
bár imádom a gyerekeimet, be kell vallanom, nem igazán szeretem, ha huzamosabb ideig mindannyian itthon vagyunk”
– mondja. „Egy idő után nagyon sok az inger mindenkinek, eluralkodik a káosz, folyamatos kiabálás és rendetlenség van. Ilyenkor már alig várom, hogy mindenki menjen vissza a helyére, suliba, oviba, a férjem a munkahelyére, és én tehessem itthon a dolgom nyugodtan.”
Alyson Pancer szociális munkás és terapeuta szerint
a rutin bármilyen változása, például egy harmadik nap, amikor nincs semmi konkrét tennivalód, vagy egy plusznap a gyerekekkel, szünet nélkül, felkelti az emberek szorongását.
„Sokan azt várják, hogy a hosszú hétvégék csodálatosak és nagyszerűek lesznek, de a valóság azt mutatja, hogy a végeredmény nem mindig pozitív. Vannak ugyanis, akik valójában félnek a családjuktól” – állítja Pancer.
A terapeuta arra is rávilágít, miért érezhetik egyesek azt, hogy kimaradnak a buliból. „Van, amikor az ember bekapcsolja a híreket, és minden arról szól, hogy mennyire forgalmas a repülőtér, vagy hogy mekkora dugók vannak az autópályákon a nyaralóhelyek felé. De nem mindenki mehet el. Nem mindenkinek van nyaralója. Van, akinek nincsenek megfelelő anyagi lehetőségei ezekhez a tervekhez” – magyarázza.
Csak központilag ne nyúljanak bele
„Én alapvetően szeretem a hosszú hétvégéket, mert akkor általában nemcsak a kötelező dolgokat lehet elvégezni, mint a házimunka, bevásárlás, hanem nagyobb valószínűséggel jut idő minőségi együttlétre is a szeretteinkkel” – meséli Zsuzsanna, aki key account menedzserként dolgozik.
„A mesterséges hosszú hétvégéket viszont nem szeretem, tehát ha például egy másik hétvégén le kell dolgozni egy pénteket, hogy csütörtöktől egyben legyen négy szabadnapunk.”
Zsuzsanna úgy gondolja, külső szabályozás nélkül is ki tud venni szabadságot, ha szüksége van a többnapos hétvégére, ahogy sok helyen a munkáltató is kötelezővé teszi a ledolgozós szombat szabadnapként történő kiírását. „Tehát ebbe központilag belenyúlni nincs sok értelme szerintem. Arról nem is beszélve, hogy számomra a munka mennyiségét és szervezését nem befolyásolja a hosszú hétvégék megléte vagy hiánya.”
A hosszú hétvégéket tehát nem kötelező szeretni, sőt teljesen érthető, ha nem vagyunk oda érte. És ha egy tanácsot adhatunk: ha bemész kedden a munkahelyedre, ne kérdezd meg feltétlenül a kollégákat, hogy „na, hogy telt a hosszú hétvége?”.
