Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Önkontrollt gyakorolni sokszor olyan, mintha egy csatát vívnánk, amiben a szívünk spontán érzelmi reakcióit felülírjuk az elménk akaratával. És bár az életünk számos területén fontos, hogy ne ragadjanak el az érzelmeink, a párkapcsolatokban ennek nem mindig tudunk eleget tenni.
Az önkontroll tehát annak a képessége, hogy kereteket szabunk az impulzusainknak, érzelmeinknek és vágyainknak a hosszú távú célok elérése érdekében. Fontos, hogy kifejezzük az érzéseinket, de egyáltalán nem mindegy, hogy ezt miként és milyen helyzetben tesszük, mondja Aaron Ben-Zeév pszichológusprofesszor.
Határok felállítása
A határok elengedhetetlenek az életünkben, minden kapcsolat megköveteli, hogy tekintettel legyünk a másik félre. Olyan határokat állítunk, amik segítenek megelőzni, hogy megbántsuk egymást vagy csalódnia kelljen a másiknak: például bármennyire is vonzónak találunk valakit, nem megyünk bele egyéjszakás kalandokba, hiszen ezzel épp azt bántanánk meg, akit a legjobban szeretünk.
Hasonlóképpen, mint egy diéta esetén. Az egészséges táplálkozás alapelveinek tiszteletben tartása mellett ugyanis könnyebb elkerülni a gyorsételeket. Ebben az esetben a megelőzés nem csupán a kísértéssel történő fájdalmas küzdelem eredménye, hanem a számunkra fontos értékek fenntartása is. Az önkontroll a diéta során nemcsak azzal érhető el, hogy úgy döntünk, nem fogyasztunk egészségtelen ételeket, hanem – és ez gyakran még nagyobb motivációval bír – az egészséges táplálkozás pozitív hatásaival is.
Hasonlóan működik ez a kapcsolatainkban is: a viselkedésünk hatással van a partnerünk viselkedésére, a kettő együtt pedig a kapcsolat minőségére is. Ha sok olyan tevékenységet folytatunk, ami ápolja a kapcsolatunkat, elkezdjük jobban érezni magunkat, ez az érzés pedig egyfajta természetes védelem a kísértéssel járó buktatókkal szemben.
Annak ellenére, hogy a romantikus kapcsolatok működéséhez minden esetben szükség van ápoló és megelőző tevékenységekre, nem mindegy, hogy ezek milyen arányban jelennek meg, a túlzott kontroll ugyanis további problémákhoz vezethet. Kutatási eredmények szerint a megromlott házasságok jelentős része az egyik fél irányító magatartása, egyoldalú döntéshozatala és a másik fél véleményének figyelmen kívül hagyása miatt megy tönkre.
Az önkontroll tehát fontos a jövőbeli céljaink elérése érdekében, még akkor is, ha ellentétben áll azzal a tulajdonságunkkal, hogy a legtöbb esetben a pillanatnyi érzéseink szerint szeretnénk cselekedni. Szigorú határok esetén hajlamosak vagyunk a párkapcsolatok negatívumaként tekinteni a kizárólagosságra, érdemes azonban az egyediségre, a másik fél pozitív tulajdonságaira összpontosítani ahelyett, hogy újabb és újabb korlátokat állítanánk fel vele szemben.
Közösen alkotott határokra minden kapcsolatban szükség van, a partnerünk elfogadása, az iránta tanúsított türelem azonban elengedhetetlen a kapcsolatok fenntartásához. Ha pedig úgy érzed, nem azt kapod a másiktól, amire szükséged lenne, ahelyett, hogy korlátok közé szorítod, add meg neki annak azt a szabadságot, hogy találjon valakit, aki mellett önmaga lehet.
