Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A mandula a szájüregben található, a garatkapu része, amelynek feladata – a nyirokszervekhez hasonlóan – a szervezetet támadó kórokozók elleni immunvédelem aktivizálása. A torokmandula mellett az orrgaratmandula a garat felső szakaszán található, ezek más-más problémákat okozhatnak.
A mandulákat eltávolító műtétektől sokan tartanak, pedig igenis hasznosak, különösen akkor, ha az eredetileg a szervezet védelmét szolgáló szervek már hosszabb ideje okoznak kellemetlenséget. De miért is kell őket kivenni, és mit érdemes tudni a műtétekről? Tóth Eszter, a Duna Medical Center fül-orr-gégész szakorvosának segítségével járjuk körbe a mandulaműtét legfontosabb kérdéseit.
Miért kell a mandulát kivenni?
Klasszikus esetben az orrgaratmandula óvodás-kisiskolás korban éri el a működése maximumát, felnőttkorra teljesen elsorvad. Eltávolításának oka elsősorban a felső légúti fertőzések által okozott duzzanat vagy megnagyobbodás, ami a kisgyerekek esetében sokszor középfülgyulladáshoz vagy gennyesnek tűnő náthához vezethet. Ebben az esetben nem a korábban említett védőfunkciót látja el, hanem már maga az orrmandula tartja fenn a betegséget, ezért szükséges a műtét. A torokmandula esetében a többszöri bakteriális gyulladás vagy bizonyos vírusfertőzés által indukált megnagyobbodás vezethet a műtétig. Ebben az esetben, ha nem szánjuk rá magunkat az eltávolításra, részleges vagy teljes légúti elzáródás, közismertebb nevén horkolás vagy alvászavar alakulhat ki.
A felnőttkori tonsillektómia (mandulaműtét) egyáltalán nem ritka. Sokszor a gyerekkorban elmaradt műtét húzódik el, vagy éppen akkor indulnak el a váratlan, ismételt tüszős mandulagyulladások, de nem meglepő az sem, ha egy mandula körüli tályog vezet a műtéthez. Mindemellett ha nem gyulladásról van szó, akkor a legtöbb alvássebészeti garatplasztikai műtétnek része a mandulák eltávolítása is.
Mikor érdemes eltávolítani?
Fontos különbséget tenni a torok- és az orrgaratmandula között, hiszen amíg előbbit általában a kisiskolás vagy fiatal felnőttkorban távolítják el, addig az orrgaratmandula már 2 éves kortól kivehető. A torokmandula eltávolítása ideális esetben a fiatal felnőttkorig megtörténik, mert később már inkább a vírusos garatgyulladások jellemzők. Természetesen meghatározott életkorsáv nincs, tehát a felnőttkori műtétek is gyakoriak.
A műtétek időpontját a fentieken túl az is befolyásolhatja, hogy milyen más egészségügyi problémával rendelkezünk. A nyári időszakban az allergiában szenvedőknek nem ajánlják a beavatkozás elvégzését, de ugyanígy a teljesen egészséges szervezetet is megterhelheti a magas hőmérséklet és a frontok alakulása a lábadozási időszakban. Éppen ezért érdemes kihasználni a hűvösebb hónapokat, hiszen a következő hetek időjárása lehetővé teszi, hogy a műtét és a gyógyulási időszak is zökkenőmentesen teljen, miközben csökken a fertőzés esélye is.
Hogyan veszik ki a mandulát?
A klasszikus eljárás során a mandulát a „tokjából” eltávolítják, majd a fennálló vérzést csillapítják bipoláris égető eszközökkel. Ezzel szemben a legújabb plazmakéses technológiával egyszerre történik a vágás és a vérzés csillapítása, ez nem károsítja mélyebben a garatfali izomzatot. A körülbelül 30 perces beavatkozás után 24 órás megfigyelés javasolt a kórházban, viszont utána már otthon is pihenhetünk, kerülve mindenféle fizikai munkát.
Hogyan készülhetünk fel a beavatkozásra?
Ahogy minden műtét, úgy ez is hatással van az immunrendszer működésére, ezért javasolt vitaminokkal – különösen C-vitaminnal –, immunrendszert erősítő kiegészítőkkel, valamint a torokhigiéniai szabályok betartásával felkészülni a beavatkozásra.
A műtét után
A műtét után átlagosan 10-14 napig érezhetünk fájdalmat, a harmadik hétre viszont már teljes lehet a felépülés. A fájdalmat az orvos által javasolt fájdalomcsillapítókkal enyhíthetjük, ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy napi 2-3 liter folyadék fogyasztása szükséges akkor is, ha a nyelés kellemetlenséget okoz. Ha nem tartjuk be a fentieket, és keveset iszunk, a seb felülfertőződhet, belázasodhatunk, és utóvérzések is előfordulhatnak. Egyes vizsgálatok azt igazolták, hogy a méznek különleges fájdalomcsillapító és sebregeneráló hatása van tonsillektómia után. Mindemellett a nemszteroid fájdalomcsillapítók hasznosak lehetnek a felépülés szakaszában.
A pihenőidőszakot követően körülbelül 2 hét után már társaságba is mehetünk. Szájmaszk viselése csak akkor szükséges, ha a társaságban, ahova járunk, betegekkel vagyunk körülvéve, vagy alapvetően immunhiányos betegségben szenvedünk.
A társaság kerülésén túl a táplálkozásra is jobban kell ügyelni az első 2 hétben. A szélsőséges (nagyon forró vagy túl hideg, csípős, savas) ételeket és italokat, illetve az első pár napban a tejtermékek fogyasztását is kerülni kell, ugyanakkor a kellemesen hűsítő ételeket, mint például egy tejmentes fagylaltot, ami a szövetek hűtésében segíthet, bátran fogyaszthatjuk.
A műtét miatt nem kell aggódnunk, valamennyire változni fog az érzet, amit a torokmandula eltávolítása után tapasztalunk, azonban nem változik tőle a nyelés vagy a beszéd. Nagyon ritka, hogy a hegképződés esetleg a lágyszájpad funkcióját befolyásolja, ilyen esetben egyszerű logopédiai gyakorlatokkal az eredeti helyzet visszaállítható.
