Az agy folyamatosan kutat kapcsolatok és összefüggések után. Ez a késztetés kétségtelenül a túlélésünket szolgálta a múltban, amikor folytonos veszélyek közepette létezett (a „küzdj vagy menekülj”-reakció megvan?) – ám néha bizony fals riadót fúj.
És pont ezek a vaklármák okozzák a problémát. Ez eredményezi az apoféniát, amit csak súlyosbít agyunk „küzdj vagy menekülj”-reakciója, illetve az arra való hajlamunk, hogy a legrosszabb forgatókönyvet fogadjuk el a legvalószínűbbnek – írja dr. Dean Burnett neurobiológus Az idióta agy című könyvében.
Az apofénia az az élmény, amikor összefüggéseket látunk ott is, ahol nincsenek. Helló, babonák, helló, összeesküvés-elméletek!
„Napok óta nem hív vissza a nagybátyám, pedig megígérte, hogy beszélünk. Biztos nagyon haragszik rám.” „A lányom elég ramatyul érzi magát. Mi van, ha tüdőgyulladás? Atyaég, az halálos is lehet!” „Tök béna vagyok. Akkorát hibáztam, hogy soha nem fognak elismerni a munkahelyemen.”
Ha elég élénk a fantáziád és/vagy hajlamos vagy a szorongásra, akkor valószínűleg te is szoktál a fentiekhez hasonló, az átlagnál negatívabb kimenetelű drámákat rendezni a fejedben. Természetesen egy csomó rossz dolog történik az életben, amire nincs ráhatásunk, ám az örökös aggodalmaskodással nem oldjuk meg a problémákat. Sőt, azzal, ha indokolatlanul rágódunk valamin, nemcsak a drága időnket pazaroljuk, de a fizikai és mentális egészségünket is veszélyeztetjük.
Ráadásul bármikor adódhatnak olyan nehézségek, amelyek még inkább hajlamosítanak a pesszimista hozzáállásra. „Ezt teszi például az alváshiány, az éhség, a magány érzése, a fáradtság vagy az olyan feszültséggel teli időszakok, mint egy szerettünk elvesztése, a válás vagy az anyagi gondokkal való megküzdés” – írja Meg Selig, a Changepower! 37 Secrets to Habit Change Success szerzője a Psychology Today hasábjain.
És ha ez nem lenne elég: érdekesség, hogy gondolataink 47 százaléka olyan mélázás, amely 60-70 százalékban negatív. Szerencsére lehet változtatni azon, hogyan reagálunk egy-egy negatív gondolatra vagy érzelemre.
Selig pontokba szedte, hogyan állíthatjuk vissza az érzelmi egyensúlyt egy-egy ilyen nehéz helyzetben.
Tudatosság
Monitorozd az élményeidet, figyeld a hangulatváltozásaidat, hiszen már az is segít elkerülni a rossz minták ismétlődését, ha észreveszed, amikor elárasztanak a negatív gondolatok.
Mantrák
„Ne higgy el mindent, amit gondolsz.” „Csak gondolatok.” „Gondold át, gondold újra” – az önvizsgálódáshoz szükségesek ezek a megerősítések.
Légy jelen
Igen, ez is a már untig ismételt klisék közé tartozik, de nem véletlenül: a mindfulness gyakorlása egyszerű, és nagyszerűen működik. Lélegezz mélyen, fókuszálj az érzékeidre, vagy feledkezz bele egy élvezetes feladatba, így sokkal könnyebb megelőzni, hogy a negatív gondolatok csapdájába ess.
Nevezd el, amit átélsz
Ha felcímkézed a belső élményeidet, azzal megkönnyítheted a gondolkodási sémáid felismerését a jövőben. Mondhatod például, hogy önkritika, hogy egy sztori, amiért a barátaim megutálnak, vagy hogy romantikus-szakítós történet.
Elfogadás
Bár a sértő, fájdalmas történetek talán soha nem tűnnek el, megtanulhatod elfogadni őket anélkül, hogy elhinnéd őket. „Nahát, már megint ezen mélázok! Érdekes...”
Az értékek ereje
Emlékeztesd magad arra, hogy hatalmadban áll az értékrended és nézeteid szerint cselekedni – függetlenül attól, hogy mit gondolsz vagy érzel.
Tény, hogy egy új mentális szokás kialakítása igényel némi erőfeszítést, de ha nem akarsz többé a bosszantó negatív gondolataid miatt szenvedni, megéri a fenti tanácsokat a gyakorlatba ültetni. Szabadulj meg végre a hazugságoktól, hogy az lehess, aki valójában vagy! – üzeni Rachel Hollis szórakoztató és tanulságos könyvével azoknak, akiket régóta cipelt téves hiedelmeik és az a fránya önáltatás tart vissza attól, hogy örömteli és eredményes életet éljenek. Ha tudni akarod, hogyan veheted át az életed felett az irányítást, ez a könyv neked is szól.
