9 ajtón át vezet az út a boldog párkapcsolathoz

A nagy szerelem sajnos hosszú távon kevés a boldog párkapcsolathoz. Ahhoz, hogy jól legyetek egymással, a kapcsolaton és magatokon is dolgozni kell. Egy váláskutató pszichológus könyve alapján most összedtük azt a 9 feladatot, aminek az elvégzését nem lehet megúszni.

Milyen egy jó párkapcsolat, egy jó házasság? Az a jó, ha a romantikus érzelmek, az izgalom, az érzékiség éveken át tart? Vagy az a jó, ha a bizalom, az elköteleződés biztonságos hátterében mindenki éli a maga életét? Vagy attól jó, ha mindenki megélheti a nemének megfelelő tradicionális szerepet? Vagy az a jó kapcsolat, amiben harmóniában, egymással szorosan együttműködve lehet gyereket nevelni és családot gondozni?

Nem azon múlik egy párkapcsolat boldogsága, hogy a fentiek közül melyek érvényesek rátok, nem azon múlik, hogy melyik a ti utatok. Útból rengeteg van. A párkapcsolati boldogság sokkal inkább azon múlik, hogy azt az utat hogyan járjátok, hogy mennyit tesztek meg a párkapcsolatért. Bármennyire is különböznek egymástól a párkapcsolatok, van néhány alapvető dolog, amelyek megléte nélkül nehéz boldognak lenni.

Hogy honnan tudjuk, hogy melyek ezek? Leginkább azokból a kutatásokból, amelyeket régóta együtt élő párokkal végeztek, vagy amelyek hosszú éveken át követték végig a párok életét. Ez utóbbi módszerrel dolgozott Judith S. Wallerstein amerikai pszichológus is, aki 131 elvált szülő gyerekének életét követte nyomon 25 éven át, és arra volt kíváncsi, vajon milyen hatással van a válás a gyerekekre. Wallerstein négy könyvet is írt a válásról és párkapcsolatokról, köztük a The Good Marriage: How and Why Love Lasts című művet, amelyben 9 olyan lelki feladatot fogalmazott meg, amit mindenképpen meg kell ugrani ahhoz, hogy egy párkapcsolat hosszú távon is működhessen.

Le kell válni a szülőkről

Ahhoz, hogy az ember igazán boldog lehessen a saját családjában, hogy képes legyen felnőttként működtetni azt, elengedhetetlen, hogy érzelmileg leváljon, távolabb kerüljön a családtól, amelyben felnőtt. Ez természetesen nem a kapcsolat megszakítását jelenti az eredeti családdal, sokkal inkább azt, hogy kialakuljon a szülőktől és testvérektől független identitása. Röviden: a saját család megalapításához fel kell nőni, önállóvá kell válni, és nem csak a munkával, a pénzkereséssel vagy az élet napi szintű menedzselésével. Önállóvá kell válni érzelmileg is.

Meg kell tartani a közelség és távolság egyensúlyát

Az intimitás és az egymáshoz tartozás, a “mi” intenzív érzése mellett fontos, hogy kialakítsuk a kapcsolaton belül a határainkat, hogy mindenki megvédje a saját autonómiáját. Bármennyire szeretjük egymást, bármennyire is összetartozunk, két különálló ember vagyunk: ezt az érzést érdemes magunkban tudatosítani. Így tudjuk ugyanis a legteljesebb életet élni és így tudjuk jól támogatni partnerünket is. És nem utolsósorban így van a legnagyobb esélyünk arra is, hogy fenntartsuk a szexuális vágyat a kapcsolatban.

Ez mondjuk így elég szabadnak tűnik.
Ez mondjuk így elég szabadnak tűnik.Fotó: Shutterstock

Óvni kell a szexuális életet

A vágynak létezik egy természetes hullámzása: nem fogunk mindig ugyanannyira vágyni a másikra, nem lesz mindig ugyanolyan jó a szex. Azt azonban érdemes tudatosítani, hogy a szex nem magától lesz jó, tenni kell érte, és ha felmerülnek problémák, nehézségek, akkor ezeket érdemes megbeszélni, érdemes közös megoldásokat találni. A szex fontossága sokszor elsikkad a napi teendők, a stressz, a külső elvárások hatására, pedig ez fontos megerősítője lehet egy párkapcsolatnak. Foglalkozzatok vele, megéri. Ha pedig a szex már kikopott a kapcsolatotokból, akkor első körben ezt a négy kérdést érdemes feltenni magadnak.

Párnak kell maradni a gyerekek születése után is

A legtöbb pár életében a gyerek születése természetes krízisként jelenik meg, hiszen az egész életünk felfordul. Szülőként óriási felelősség kerül a nyakunkba, új szerepekkel, új feladatokkal találkozunk, amelyekhez meg kell tanulnunk alkalmazkodni. Ráadásul mindezt hullafáradtan. Ez a családi lét egyik legnehezebb feladata, és gyakran nagyon kevés időt szentelünk ilyenkor a párkapcsolatunk ápolására, az intimitás fenntartására. Pedig fontos lenne, és ha ezzel tisztában vagytok, ha beszéltek róla, ha megtervezitek, akkor megvalósítani sem lehetetlen.

Hogyan beszélj úgy, hogy a párod is megértse...

Úgy érzed, nem ért meg a párod? Hiába igyekeztek, nem sikerül megoldani a konfliktusokat? Nem vagy egyedül. A baj azonban nem veled van, de nem is a partnereddel, sokkal inkább azzal, ahogy kommunikáltok egymással. A legtöbb párkapcsolati konfliktus és probléma abból adódik, hogy hiába halljuk a szavakat, tapasztaljuk a tetteket, egyszerűen nem értjük, hogy mit akar üzenni a másik. Sőt. Nemcsak nem értjük, de félre is értjük egymást.

Ennek azonban nem kell így lennie.

November végén négyórás interaktív tréninget tartunk, ahol megismerkedsz a tipikus párkapcsolati csapdahelyzetekkel, és megtanulod, hogyan lehet elkerülni azokat. Kiscsoportban dolgozunk, két tapasztalt pszichológus, Kuna-Várhelyi Gábor és Sákovics Diana vezetésével.

Jegyeket itt vásárolhatsz.

Kezelni kell az élet elkerülhetetlen kríziseit

Egyetlen párkapcsolat, egyetlen élet sem egy örökké tartó vidámpark. Mindenkinek az életében történnek váratlan, fájdalmas, nehéz dolgok. Legyen az halál, betegség, anyagi nehézség vagy bármi, az életben történő események kihatnak a környezetünkre, a szeretteinkre, párkapcsolatainkra. Ha ilyenkor képesek vagyunk a nehézségek ellenére kitartani egymás mellett, segíteni a másikat és képesek vagyunk támaszkodni rá, az hosszú távon a kapcsolat megerősödésével és mélyülésével fog járni. És igen, lehet, hogy közben rossz lesz. Lehet, hogy közben elegünk lesz az életünkből és a másikból, de ilyenkor megéri erősnek lenni, megéri kitartani.

A kapcsolati köteléket szorosan kell tartani, akkor is, ha éppen nehéz

A nehéz helyzetek, a konfliktusok az eltérő elképzelések gyakran heves érzelmekkel járnak. Van, hogy haragszunk a másikra, van hogy dühösek vagyunk, van, hogy megbántjuk egymást. Ez ritkán elkerülhető, és a cél nem is az, hogy elkerüljük, sokkal inkább az, hogy jól kezeljük, hogy megbeszéljük, hogy feloldjuk. Fontos, hogy olyan családi környezetet teremtsünk, amiben megjelenhetnek a negatív érzések is, ahol nem kell ezeket elnyomni, eltitkolni, és ahol mindkét fél tudja: az aktuális negatív érzések nem alapjaiban rengetik meg a kapcsolatot.

Akkor is vigyázzunk egymásra, ha nehéz.
Akkor is vigyázzunk egymásra, ha nehéz.Fotó: Shutterstock

Meg kell találni a humort

Az unalom és az elszigetelődés egyik legjobb ellenszere a nevetés. A közös nevetés. Mert az, ami csak az egyik félnek vicces, az csak jobban eltávolít a kapcsolatban. Ahhoz pedig, hogy megtaláljuk azokat a dolgokat, amiken közösen tudunk nevetni szükség van az együtt töltött időre, arra, hogy összehangolódjunk, feloldódjunk és ne daráljanak be minket a mindennapok.

Gondoskodni kell a partnerünkről

A gondoskodás, a megnyugtatás a másik igényeinek, szükségleteinek figyelembevétele, a másik közelségigényének kielégítése, és folyamatos bátorítása, támogatása minden jó kapcsolat alapja. És nem, ez soha nem csak az egyik fél feladata.

Nem szabad elfelejteni a szerelmet

Ha képesek vagyunk visszaemlékezni arra az idealizált állapotra, a szerelemre, a gondtalanságra, ami a kapcsolatunk elejét jellemezte, fontos erőforrást biztosítunk magunknak a kapcsolati krízisek idejére is. Azt viszont, hogy a kapcsolat változik, a szerelem pedig alakul, nem árt józanul  látnunk és elfogadnunk.

Ha mindezt tudjuk, akkor már csak azt érdemes tudatosítani, hogy ahogy életünk során mi is folyamatosan változunk, alakulunk, ahogy vannak az életünkben jobb és rosszabb napok, időszakok, úgy hullámzik, formálódik dinamikusan a párkapcsolatunk is. Minden, ami történik velünk, ahogy éppen érezzük magunkat, minden személyes krízisünk, kétségünk párkapcsolatunkban is tükröződik.

Egy párkapcsolat tehát nem állandó és nem stabil abban az értelemben, hogy felépítve, napi szinten működtetve magára hagyható volna. A párkapcsolat a körülményekkel, a személyiségünkkel, a történésekkel összhangban formálódik, változik. Ugyanígy formálódni, változni kell benne nekünk is -  harmóniában a partnerünkkel. Együtt kell alakítanunk, vigyáznunk rá, együtt kell gondoznunk.

Mustra