Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Van a dolgoknak egy logikus menete, igaz? Aha, csak nem mindenkinek ugyanaz a kézenfekvő. Van néhány olyan teljesen hétköznapi tevékenység, amit a világ egyik fele teljesen másképp csinál, mint a másik. És ami az egyik tábornak magától értetődik, a többieknek érthetetlen, sőt, rém idegesítő tud lenni.
Most kiderülhet, melyik oldalon állsz az élet kardinális kérdéseiben.
1. Hogy kell nyitni a banánt?
Az emberek egy része szentül hiszi, hogy a szármaradványnál kell kezdeni, vagyis annál a kis nyúlványnál, amivel a banán a többi banánhoz és együtt a pálmához csatlakozik, merthogy (eléggé emberközpontú természetszemlélettel elgondolva) az a nyitója. Tény, hogy könnyen felnyílik itt kezdve a banán héja. Mások szerint azonban a szár tulajdonképpen fogó, és nyitni az ellenkező vég lecsípésével kell. Nem mondom, tényleg kézre esik ott fogni. Én ugyan legszívesebben kitépném a banánt a kezéből, annak, aki nem jól bánik vele, de nem érthet mindenki mindenhez. És te hol nyitsz?
2. Minden alá kell vaj?
Szerintem nagyjából igen, de vannak, akik úgy vélik, szentségtörés a Nutella, a mogyoróvaj, a lekvár, a kenőmájas, a hummusz, a paprikakrém, a méz, a körözött és társaik alá vajat tenni. Utóbbiak azzal érvelnek, hogy felhígul a krémek íze, szerintem viszont minden finomabb és krémesebb vajjal - a Nutella például több mint nyögvenyelős pucér kenyéren. Persze azoknak is lehet igazuk, akik a pluszban felkent nem is tudom, ötven kalóriát sokallják, szerintem viszont ez simán belefér. Ja, és akkor még nem is említettük azokat, akik a vajat a kencék fölé kenik, merthogy ilyenek is vannak. És te? Teszel vajat a fenti finomságok alá?
3. Merre gördüljön a vécépapír?
Még a szerkesztőségben is ádáz csata dúl, bár egyelőre lehet, hogy csak én tudok róla: valaki mindig fordítva rakja fel az új tekercset, én meg jól átfordítom. Könyörgöm! Úgy kell feltenni, hogy a henger háta mögött guruljon le a papír, és ne az elején röhögtesse ki magát! Hogy miért? Őőő, mert csak. Tökre így logikus. Vagy nem? Nem mindenkinek. Vannak, akik szerint könnyebb tépni, ha az elején van a tépendő lap, de én például mindig lerántok egy csomót, ha így van feltéve. Sajnos 2015-ből van egy Twitter-bejegyzés arról, hogy az eredeti szabadalom elöl görgős vécépapírra szól, de engem nem győz meg a dolog. És te? Hogy tekered?
4. Szappancsücsök
Míg a világ egyik fele a szappan tökéletes elhasználására törekszik (a maradékokat összeragasztja, lereszelve folyékony szappant gyárt, nem bánja, ha agyvérzést kap, akkor sem, ha kockacukor méretű darabbal mos kezet), a másik fele hanyag pazarló. Ha a komfortosnál már kisebb a szappan, nyílik is az új doboz, a régi meg megy a kukába, esetleg örökkön örökké ott kallódik a szappantartó mellett, vagy nagytakarítás alkalmával a mosdó mögül kerül elő. És te? Pazarolsz vagy ügyeskedsz?
5. Előbb a lábast kell feltenni, vagy a tüzet kell begyújtani?
Az indukciós főzőlapok világában lassan már nem lesz kérdés, hogy a lábas menjen-e előbb, mert anélkül el sem kezd melegíteni a cucc. De gázon például? Egy csomóan nem bírják elviselni, ha ég a tűz és még nincs rajta a lábas. Nem tudom, talán azt az érzést kelti, hogy tűz van, vagy súlyos és indokolatlan pocsékolás pár másodpercig csak úgy magában égetni a lángot? Igazuk lehet. Mások viszont arra panaszkodnak, hogy tökre kényelmetlen a már feltett lábas alatt tüzet csiholni. Hát, ebben is van valami, nemde?
6. Kapcsolgatók és nem kapcsolgatók
A kapcsold le a lámpát magad után felkiáltást sokan olyan komolyan veszik, hogy még mások után is árnyékként járkálnak kapcsolgatni. Az ellentábor szerint ugyanakkor többet fogyaszt a rendszeres kapcsolgatás, mint az, ha rövid ideig (amíg mondjuk egy másik helyiségbe átmegy az ember), égve marad a villany. Utóbbi állítólag marhaság, de jól jön egy ilyen jellegű összezörrenés lezárására. Akármelyik tábort is erősíted, tuti, hogy idegesítenek a másként gondolkodók. Csakúgy, mint az, ha valamit nem lehet a rendeltetésének megfelelően használni.
