A 19. században Sylvester Graham egy szigorú vegetáriánus étrendet népszerűsített, melyről kiderült, hogy segít megelőzni és kezelni a kolera fertőzést. A 20. század elején Horace Fletcher pedig azt javasolta, hogy addig rágjuk az ételt, amíg az szinte teljesen folyékony állagúvá nem válik, ezzel ugyanis elkerülhető a túlevés.
Ennél jóval korábban egy római szenátor a káposztára esküdött, meg arra is, hogy érdemes olyan emberek vizeletében fürödni, akik egy rakás káposztát esznek - írja Kevin Klatt táplálkozáskutató a Self.com oldalon.
Speciális étrenden élni tehát nem új keletű szokás, ki szépségápolás céljából, ki valamilyen egészségügyi probléma miatt fogott bele régebben egy-egy diétába, manapság azonban, a tömeges elhízás korában az újabbnál újabb diéták elsősorban a túlsúllyal küzdőket célozzák meg. A gond ezekkel az agyonhájpolt szuperdiétákkal az, hogy egyik sem egy személyre szabott fogyókúrás módszer, márpedig az egyén fiziológiai és pszichés jellemzői, valamint a környezeti hatások egyaránt közrejátszanak abban, hogy mennyire sikeres a fogyókúra. Arról, hogy elhízás és a súlyvesztés mennyire összetett folyamatok, itt írtunk hosszasan.
Másrészt örvendetes dolog, hogy megszületett egy olyan mértékegység, amely támpontot adhat a fogyni vágyók számára, de arról sem szabad megfeledkezni, hogy
nem minden felhasznált kalória egyforma, ahogy a bevitt kalóriákat sem vehetjük egy kalap alá
Ha abból a szimpla mechanizmusból indulunk ki, hogy az energiabevitelnek és az energiafelhasználásnak – amit a kalóriával mérünk – egyensúlyban kell lennie a súlyunk megtartása érdekében, logikusnak tűnik, hogy fogyni bizony úgy is lehet, hogy hamburgeren vagy csokoládén élünk, feltéve, hogy annyit edzünk, hogy az energiafelhasználás mértéke meghaladja a napi energiabevitelünket.
Ám a valóságban ez nem ilyen egyszerű, hiszen nagyon nem mindegy, milyen minőségű étel formájában vesszük magunkhoz az energiát; mert 200 kilokalóriát bevihetünk egy kis adag sült burgonya vagy két kis túró rudi vagy egy kiadós saláta formájában is, de szervezetünk valószínűleg ez utóbbi választást hálálja meg a tápanyagtartalom miatt. Emellett a dietetikusok szerint az is fontos, hogy az adott energiából milyen gyorsan lesz vércukor, tehát az ételek glikémiás indexe is mérvadó. A magas rosttartalmú élelmiszerek lassabban emelik a vércukorszintet, így több ideje jut a szervezetnek a cukor felhasználására, és kisebb eséllyel fog zsírtartalékokat felhalmozni.
Te mennyire vagy képben saját evési szokásaiddal?
Egy nap átlagosan 200 étkezéssel kapcsolatos döntést hozunk, amelyek nagy részét nem is kódoljuk, hiszen automatikus mechanizmusokról, megszokott cselekvésekről van szó. Nem csak azt határozzuk meg, hogy tojást vagy gabonapelyhet (esetleg azt, hogy milyen gabonapelyhet) reggelizünk, hanem azt is mi szabályozzuk, hogy mekkora adagokat pakolunk a tányérunkra, hogy megeszünk-e mindent, ami a szemünk előtt van, vagy esetleg még repetázunk is. Ezeket a döntéseinket pedig nagyrészt a körülmények határozzák meg.
„A legtöbben úgy gondolják, hogy kordában tudják tartani a sóvárgásaikat, ha az egészséges étrend betartásáról van szó” – állítja Brian Wansink gasztropszichológus. A közhiedelemmel ellentétben azonban az egészséges étkezésnek nem sok köze van az akaraterőhöz. Ezt az a szellemes vizsgálat is bizonyítja, amelyben az alanyok egy részének olyan mélytányérból kellett enniük, melybe az asztal alól titokban folyamatosan adagoltak még több levest, míg a kontrollalanyoknak pedig hagyományos módon szedtek újra, amikor még egy adagot kértek. Kiderült, hogy azok, akik a „varázstányérból” ettek, 73 százalékkal több ételt fogyasztottak, mint társaik, annak ellenére, hogy semmivel se érezték magukat éhesebbnek, sem jóllakottabbnak. A magyarázat egyszerűen az, hogy mivel gyomrunk igen kevés jelzést ad arról, hogy mennyi táplálékot fogyasztottunk, általában inkább a szemünkre hagyatkozunk, ami bizony sokszor becsap minket. Wansink számos kísérlete bizonyítja egyébként, hogy mekkora szerepe van a körülményeknek abban, hogy mit és mennyit is eszünk. Ezekről itt és itt olvashatsz.
Mindebből pedig az következik, hogy nem egy haszontalan dolog a kalóriaszámlálás, feltéve, hogy az étel minőségére is figyelünk. Ahhoz pedig, hogy könnyebb legyen kialakítani egy egészséges életmódot, érdemes az otthonunkat is átalakítani annyira, hogy bizonyos tárgyak közelsége vagy láthatósága nagyobb fizikai aktivitásra ösztönözzön minket, vagy segítsen legyűrni az üres kalóriák utáni sóvárgást. Ha szeretnél pár tippet ahhoz, hogy mit hova pakolj a lakásban, és mitől szabadulj meg a sikeresebb fogyás érdekében, kattints ide.
A sikeres fogyás azonban még nem minden, az elért eredményt meg is kell tartani - ez a legaggasztóbb nehézség, amiről sok rutinos fogyókúrázó beszámolt már. Éveken át tartó követéses vizsgálatok is alátámasztják, hogy egy nagy fogyás vagy az állandó fogyókúrázás mennyire hazavágja az alapanyagcserénket, és ez az úgynevezett metabolikus adaptáció vagy adaptív hőtermelés az oka a sikeres súlyvesztést követő visszahízásnak és a jojózásnak.
„Azokkal a fogyókúrákkal, amelyek során kevesebb energiát fogyasztunk, mint amennyi az alapanyagcserénk, csak ártunk a metabolizmusunknak. Ilyenkor a szervezet néhány hét alatt alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez és megpróbálja az anyagcsere energiaigényét csökkenteni, vagyis tartaléklángon üzemel. Hasonlóan káros tényező, ha a fogyókúra abból áll, hogy csak napi egy-két alkalommal eszünk. Ekkor arra készül fel a szervezet, hogy 8-10 vagy akár még több órán keresztül nem jut táplálékhoz és ezért igyekszik tartalékolni” – mondta a Díványnak Koszta Ágnes dietetikus. Ha tehát nem adjuk meg a minimális tápanyagot a szervezetünknek, akkor a túlélés miatt alkalmazkodik és próbál gazdaságosabban üzemelni. Éppen ezért ne csodálkozz, ha ilyenkor megáll a fogyás, vagy ami még rosszabb, a szervezeted tartalékolni kezd, és megindul a hízás folyamata.
A türelmetlen fogyókúrázók sokszor azzal rontják el, hogy 1000-1200 kilokalóriára állítják be a napi energiabevitelüket, ami nem feltétlenül fedezi az alapanyagcseréjüket. Legalábbis 70-80 kg-os testsúlynál és aktív életmódnál biztosan nem. Aztán amikor már ezzel sem érnek el eredményt, akkor még tovább csökkentik az étel mennyiségét, ehhez a fokozatos kalóriamegvonáshoz pedig az agy is alkalmazkodik - mégpedig úgy, hogy csökkenti a teltségérzet észlelésének mértékét, miközben növeli a kalóriadús ételek utáni sóvárgás mértékét. Ezzel kialakul egy ördögi kör, és részben ez a magyarázat arra, hogy sokszor szigorú diéta ellenére sincs semmilyen testsúlybeli változás.
A gond persze nem csak azzal van, hogy gyorsan akarunk látványos eredményeket elérni, hanem azzal is, hogy nem vesszük figyelembe: túl rövid idő alatt túl sokat változott a világ, márpedig az emberi test nem a 21. századi körülményekhez lett megtervezve. És mivel évmilliókra volt szükség ahhoz, hogy az éhezésnek ellenálló mechanizmusokat fejlesszünk ki, mindezen evolúciós hozadékokat lehetetlen egyetlen diétával megkerülni.
Érdemes egy-egy fogyókúra előtt azt is átgondolni, hogy reális, hosszú távon fenntartható célokat tűzzünk ki magunk elé, annak a hozzáállásnak ugyanis, hogy csak néhány hét szenvedést kell kibírni, általában jojózás a vége. Ha tehát nem egy kínkeserves átmeneti időszakot tervezünk túlélni, hanem egy életre szóló egészséges étrendet alakítunk ki, ami nem óriási áldozatokat követel tőlünk, hanem kisebb lépésekből és betartható szabályokból épül fel, akkor a sikerélmény sem csak egy átmeneti állapot lesz.
Ami nekem beválik, az másnak még árthat is
A sikeres fogyókúrázók általában olyan kutatások résztvevői, amelyeknek célja, hogy felfedezzenek olyan lényeges szempontokat, amelyek segítik az embereket a fogyásban. Az 1994-ben alapított National Weight Control Registry például azoknak az embereknek az adatait őrzi, akik legalább 15 kg súlyfölöslegtől szabadultak meg, és legalább egy évig tartani is bírták az elért eredményt. Többségük egyébként olyan nő, aki 30 kilót is leadott, és 5 és fél évig meg is tudta tartani a súlyát egy alacsony kalóriatartalmú étrenddel és rendszeres - napi egy óra - fizikai aktivitással.
A NWCR weboldala szerint a regisztrált tagok hetente legalább egyszer megmérik a testösszetételüket, minden nap reggeliznek és kevesebb mint tíz órát tévéznek egy héten. Néhány alapvető közös szokás mellett azonban rengeteg eltérés van az egyes résztvevők között a tekintetben, hogy pontosan milyen praktikákkal sikerült az áhított testsúlyt megőrizniük. A legtöbben sajátos életmódbeli változtatásokról számolnak be, ami szintén alátámasztja, hogy nem létezik egyetlen követendő példa vagy instant megoldás (pl. egy 6 hetes kúra), ami valóban tartós lenne. A kudarcba fulladt fogyókúrákról sehol semmilyen adatbázis nem létezik, pedig a kutatások szerint ezeknek a száma a sikeres próbálkozások többszörörse - figyelmeztet Kevin Klatt táplálkozáskutató.
Nem árt tehát szem előtt tartani, hogy a legtöbb fogyókúrás módszer, amit a különböző blogok, magazinok és könyvek reklámoznak, nem ezrek, hanem sokszor egy-két ember saját tapasztalatain alapul. Éppen ezért a túlmisztifikált, hiperszuper eredményeket ígérő módszerek helyett - melyek legfeljebb ideiglenes megoldást jelentenek - egy személyre szabott, életre szóló táplálkozási terv kidolgozására van szükség.
