Az elmúlt húsz évben a bioélelmiszerek piaca gyorsan fejlődött, hiszen egyre több fogyasztó volt hajlandó többet fizetni olyan termékekért, melyekről azt gondolta, hogy egészségesebb és környezetbarátabb módon állították elő, mint a hagyományos élelmiszereket. A Cornell Egyetem kutatóinak tanulmányából is kiderül, hogy a megkérdezett fogyasztók zöme szerint (Halo-effektus) a bio ételekben kevesebb a kalória és több a tápanyag, ezért a fogyáshoz és a szervezet egészséges működéséhez is sokkal inkább hozzájárulnak, holott ez az állítás sem fedi az igazságot. Ahogy sok más hangzatos érv sem, amelyekkel az anti-GMO mozgalom és a clean eating szószólói próbálják eladni saját termékeiket.
“Mindig válaszd az organikust és kerüld a feldolgozottat!”
Ez a clean eating alapelve. A bioélelmiszerek egyértelmű előnye, hogy nem génmanipuláltak, illetve hogy nem tartalmaznak termesztési technológiából származó vegyszerszennyeződést, antibiotikumokat, hormonokat és adalékanyagokat. Ezeket a tulajdonságokat azonban olyan erőszakosan hangoztatják a bioételek gyártói (kb. a feldolgozott étel méreg), hogy az átlagemberben - aki nem engedheti meg magának, hogy "tiszta" étrenden éljen - joggal merül fel a kérdés: kész biológiai csoda, hogy még élek?
Fontos tudni, hogy a GMO élelmiszerekben az élelmiszerbiztonsági kockázatot a beültetett gének és az általuk termeltetett fehérjék, fehérjetermékek jelentik. Csak olyan GMO élelmiszer engedélyezhető, amely nem toxikus. Ezt számos vizsgálat és teszt során szűrik az engedélyeztetési folyamat során. Az, hogy az emberi szervezetre hosszú távon milyen hatásai lehetnek a genetikailag módosított élelmiszereknek, egyelőre nem tisztázott, az azonban valóban erős szempont, hogy termesztésük során a GM-növények nagy terhet rónak a környezetre és csökkentik a biodiverzitást. A GMO-élelmiszerekkel kapcsolatos tévhiteket és kockázatokat egyébként kiveséztük már, részletesebben itt, itt és itt olvashatsz a témáról.
De a clean eating hívei szeretik felhívni a figyelmet a feldolgozott, illetve hagyományos módon előállított élelmiszerekben található vegyszerek potenciális veszélyeire is. A leggyakrabban használt gyomirtók hatóanyaga, a glifozát a clean eating által sűrűn emlegetett mumus. A gyomirtót a WHO egy ideig a potenciális karcinogének listáján tartotta nyilván, további kutatások után azonban tavaly közleményt adtak ki arról, hogy a vegyszer nem okoz rákot, legalábbis abban a mennyiségben biztosan nem, amennyire az emberi szervezet ki van téve a hatásának. Tavaly, egy masszív vizsgálatot követően az ECHA (Európai Vegyianyag-ügynökség) is megerősítette, hogy “a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján nem állítható, hogy a glifozát hatóanyag rákkeltő lenne."
Egyébként a biogazdálkodók is használhatnak különféle növényvédő szereket, talajjavítókat, de csak természetes úton előállíthatókat. (Magyarországon momentán ezeket az anyagokat használhatják a biogazdák.) A peszticidek hosszú távú hatásáról sem áll még rendelkezésre elegendő adat, az azonban biztos, hogy a ma használt vegyszerek szigorú ellenőrzési folyamaton mennek keresztül, mielőtt felhasználhatóvá nyilvánítják azokat a gazdálkodás során, és akár bio, akár nem-bio élelmiszerekről van szó, azok vegyszertartalmának egyaránt olyan alacsonynak kell lennie, hogy az ne okozzon egészségügyi problémát.
Érdemes azonban azt is tudni, hogy a többféle vegyszer hatása összeadódhat, sőt módosulhat. Vegyszerkoktélnak nevezik, amikor sokfajta méreg együttesen van a termékben, bekerülnek a talajművelő szerek (műtrágyák, fertőtlenítők), a növénytermesztésnél használt szerek (rovarirtók, gyomirtók, gombaölők), a tárolásnál használt szerek, az élelmiszergyártásban alkalmazott segédanyagok (E-számok), és ehhez jönnek még a tárolás és csomagolás során bekerült szintetikus vegyszerek és maradékanyagaik.
De mi a helyzet a kórokozókkal?
Az, hogy elméletben a bioélelmiszerek a tartósítószerek hiányának és a szervestrágya-használatnak köszönhetően nagyobb valószínűséggel tartalmaznak mikrobákat, az eddigi vizsgálati eredmények azonban nem voltak meggyőzőek - általában a kis mintaméret, illetve a szezonális és regionális variációkban rejlő hibalehetőségek miatt.
“Ami tény, hogy a bio- és a hagyományos élelmiszerbe is kerülhetnek patogén mikrobák az élelmiszerlánc minden pontján; termelés közben a szerves trágyából és vízből, feldolgozás közben a környezeti forrásokból, illetve a végső kezelés, csomagolás során a szegényes emberi higiénia eredményeképpen” - írta 2011-ben Dominic Dyer, a brit Növényvédelmi Szövetség vezérigazgatója a New Scientist magazinban.
Minnesotai farmokon végzett vizsgálatok során 2004-ben azt találták, hogy az E. coli tartalom 19-szer nagyobb gyakorisággal fordult elő azoknál a biofarmoknál, ahol 12 hónapnál nem régebbi szerves trágyát vagy komposztot használtak, mint azoknál, akik régebbi anyagokat használtak. Bár a kockázatok csökkennek, amint a szerves trágya megérik, a kutatók úgy találták, hogy számos patogén organizmus, mint az E. coli és a szalmonella könnyen túl tud élni 60 napot vagy még többet a komposztban és a talajban a hőmérséklettől és a talajfeltételektől függően.
Dyernek több évtizedes tapasztalata van az ökológiai gazdálkodásban és szerinte a németországi E.coli ügy (az E. coli baktériumtörzs okozta hasmenésjárvány több tucat ember haláláért volt felelős) valódi tragédiája az, hogy a fertőzés megelőzhető lett volna, ha a bioipar képes lett volna sugárral kezelni a termékét. “A babcsíra, ami a járvány forrása volt, meleget és nedves-nyirkos közeget igényel az optimális növekedéséhez. Ez a közeg ugyanakkor jelentősen növeli az E. coli és egyéb más, betegséget okozó baktériumok elszaporodását. Az egyetlen biztos módszer, ami képes csökkenteni ezen kockázatot, a sugárkezelés. Ez az E. coli baktérium 99,999%-t hatékonyan elpusztítja. Nincs bizonyíték arra, hogy az élelmiszerek sugárkezelése káros lenne a fogyasztók számára, és arra sincs bizonyíték, hogy ez csökkentené az élelmiszerek táplálkozási minőségét, mindennek ellenére a bioélelmiszeripar nem hagy fel a besugárzás-ellenes lobbijával” - írta a szakember.
Mitől lenne táplálóbb?
Elvégre a clean pizza is csak egy pizza. Többek között ez a tudományos folyóiratokban megjelent eredményeket összehasonlító tanulmány is arra jutott, hogy nincs jelentős eltérés a bio és a hagyományos élelmiszerek tápanyagtartalmában, amit újabb vizsgálatok is megerősítettek: az eredmények szerint a bioételek tápanyagtartalma valóban eltér a hagyományos ételekéhez képest - például a biotejben valamivel több omega-3 zsírsav, ugyanakkor kevesebb jód van, illetve a bioételek több antioxidánst tartalmaznak - ám ezek a különbségek nem olyan jelentősek, hogy jobb egészségügyi állapothoz vezessenek. Egy csekély eltérés a vitamin- vagy ásványianyag-tartalomban nem feltétlenül jelenti azt, hogy a gyakorlatban nagyobb esélyünk van a túlélésre.
Az energiatartalomról nem is beszélve. Azt egy ideje már tudjuk, hogy a súlyvesztés mértéke elsősorban az energiabevitel -és felhasználás arányán múlik, vagyis napi egy hamburger és rendszeres mozgás mellett is simán fogyhat valaki, nem kell ahhoz tiszta ételeken élni.
“Lehet, hogy a tiszta étkezés fogyáshoz is vezet, de nem azért, amire a legtöbben gondolnak. A súlyvesztés oka az, hogy a megszokott kényelmi termékek helyett növényeken és dzsúszokon kezdesz élni. Annak, hogy bio vagy nem bio zöldségekről és gyümölcsökről van szó, vagy hogy mentesek-e a kémiai szennyezőanyagoktól, vegyszermaradványoktól és antibiotikumoktól, semmi köze az étel energiatartalmához és a fogyáshoz” - állítja Trevor Kashey biokémikus és táplálkozási tanácsadó.
Az úgynevezett méregtelenítő készítmények (detox) gyártói és a trendi tisztító kúrák (cleansing diet) kiötlői is magabiztosan állítják, hogy termékeik alkalmazásával könnyedén megszabadulhatunk a szervezetünkben felhalmozódott méreganyagoktól, és ezáltal a fogyás is gyerekjáték lesz. Csakhogy, egyrészt tudományosan még nem támasztották alá ezek hatékonyságát, másrészt testünk, köszöni szépen, különböző hókuszpókuszok nélkül, egymaga is megbirkózik a toxinok eltávolításával - hála a máj, a vesék, a bőr és a belek szorgos és rendeltetésszerű munkájának. De erről is írtunk már bővebben. Úgy tűnik, hogy az egészséges életmódra vágyókat célzó marketingkampányok nem az etikusság jegyében indulnak, hiszen olyan, morálisan elfogadhatatlan üzeneteket tartalmaznak, hogy
A megfizethető étel az ellenséged.
Amerikában nagy divat lett a Panera Bread, vagyis a tiszta kenyér fogyasztása, amit olyan hírességekkel reklámoznak, mint Alicia Silverstone vagy Jessica Alba. A clean eatingről szóló könyvek pedig bestsellerek, holott a módszer mindenféle tudományos megalapozottság nélkül határozza meg az egészség és a fogyás diskurzusát. “Ez pedig azért is olyan ártalmas, mert sokan azok közül, akik elfogadják az elveket, és azonosulnak azokkal, meg sem engedhetik maguknak, hogy tiszta ételeken éljenek, hiszen ezek a termékek kétszer-háromszor annyiba kerülnek, mint a hagyományos élelmiszerek” - állítja Krista Scott-Dixon, a Precision Nutrition táplálkozási tanácsadója. Több mint ezer forintért néhány korty zöldséglevet vásárolni valóban luxus, de megéri? És akinek nem telik clean eatingre, annak eleve esélye sincs arra, hogy egészségesen éljen? Ha ugyanis bizonyos ételeket tisztának címkézünk, az egy olyan bináris rendszert hoz létre, amiben a többi élelmiszer piszkosnak számít.
“Ha az emberek többsége nem engedheti meg magának, hogy ilyen drága ételeken éljen, akkor különösen vigyázni kell a jó - rossz, tiszta/egészséges - egészségtelen jelzőpárok használatával. Az ilyen kijelentések miatt az ételekhez és az étkezéshez való viszonyunk gyökeresen megváltozhat és minden egyes táplálkozási döntéshelyzet egy esély arra, hogy paranoiássá, szorongóvá, kritikussá váljunk magunkkal szemben" - figyelmeztet John Weidman, a The Food Trust nonprofit szervezet ügyvezető igazgatója.
Talán nem ártana felismerni, hogy vannak, akik örülnek, hogy hozzájuthatnak a bevásárlóláncok dobozolt hústermékeihez, és a négyszer drágább bio steakről legfeljebb csak álmodni mernek. A legszegényebb területeken pedig kész csoda, ha egyáltalán tápláló élelemhez jutnak az emberek.
Baromság az egész?
A clean eating egy ugyanolyan kitalált szabály, mint az, hogy “fűre lépni tilos”. Scott-Dixon szerint az ideális az lenne, ha a táplálkozási nevelési programok kulturálisan érzékenyebbek lennének, illetve az emberek áttérnének egyfajta belső kontrollra; amikor nem bizonyos tiltott és engedett ételek listájára kell hagyatkozniuk, hanem kísérleteznének és megtapasztalnák, hogy mi az, ami a szervezetüknek beválik. Ezt hívják testtudatosságnak, amivel az egészségünk kezdődik, és aminek erősítésében sokat segíthet egy dietetikus, egy személyi edző és egy pszichológus.
A fentiek persze nem azt jelentik, hogy felesleges lenne bio élelmiszert vásárolnod. Természetesen egy csomó nyomós érv szól a “tiszta ételek” mellett - állattartás, a helyi gazdálkodók támogatása stb. -, de ezeknek vajmi köze van az egészséghez vagy a fogyáshoz, amik a leghatásosabb érvei a clean eatingnek. A lényeg, hogy ne tévhitek irányítsanak, ne a tökéletes vegyszermentesség és magasabb tápanyagtartalom reményében adj ki több pénzt a bio/természetes/tiszta/teljes címkés kajákért.
