Nehéz volt beismernem, de sokkal gyorsabban és hatékonyabban dolgozom olyan helyen, ahol nincs – vagy csak korlátozottan van - lehetőségem az internetre csatlakozni. Korábban soha nem bírtam megállni, hogy ne nézzek rá az e-mailekre vagy a chat-üzenetekre (pedig nem voltak életbe vágóan fontos csevegések), akárhányszor pittyent egyet a telefonom. De volt, hogy a szövegszerkesztő megnyitása vagy egyetlen mondat lepötyögése után már egy totálisan irreleváns weboldalon böngészgettem.
Ma már igyekszem tudatosan kiszűrni a zavaró tényezőket, és lehetőleg egyszerre csak egyetlen feladatra figyelni, de azért néha előfordul, hogy 6-8 ablak között ugrálok ide-oda. Ilyenkor állítólag „multitaskingolok”, vagyis megosztom a figyelmem. Aztán pedig csodálkozom, hogy a felére nem emlékszem annak, amit olvastam, néztem vagy hallgattam az interneten – munka közben –, vagy hogy ilyenkor rendszerint még éjjel is a gép előtt ülök, mert jelentéktelen dolgokra fecséreltem az időmet. És ezzel bizony, nem vagyok egyedül. Az internetnek és az okoskütyüknek köszönhetően a legtöbben „infomániában” szenvedünk, csak nem feltétlenül vesszük észre vagy látjuk be, hogy függők lettünk.
Az egész csak illúzió
Először is azt kell leszögezni, hogy amit az emberek multitaskingnak hívnak, az valójában egyáltalán nem az. Ilyenkor egyszerűen csak gyorsan váltunk az egyes tevékenységek között. Mivel multitasking nem létezik, a nők sem lehetnek jobbak benne, hiába szólnak erről a sztereotípiáink. Earl Miller idegtudós, a megosztott figyelem kutatója szerint agyunk - mindegy, hogy női vagy férfi agyról van szó - eleve nem úgy van huzalozva, hogy hatékonyan tudjon egyszerre több tevékenységre összpontosítani. Amikor tehát figyelemről és produktivitásról van szó, akkor az agynak csak véges kapacitásai vannak és akárhányszor váltogatjuk figyelmünk irányát, az a kognitív képességek rovására megy. Vagyis miközben azt gondoljuk, hogy egyszerre sok teendőt letudunk, ironikus módon a multitasking csak rombolja a hatékonyságunkat. De ami most jön, még ennél is nyomasztóbban hangzik.
A 21. századi információáradat elhülyít...
A londoni Gresham Főiskola egykori professzora, Glenn Wilson infomániának nevezi azt a jelenséget, ahogy a multitasking gyengíti a kognitív teljesítményünket. Kutatásaiból többek között az is kiderült, hogy amikor egy feszített koncentrációt igénylő munkafolyamatot félbeszakít egy bejövő e-mail vagy bármilyen más tényező, az akár olyan mértékben gyengítheti problémamegoldó képességünket, ami felér 10 IQ-ponttal. Sőt a kutatási eredmények alapján a figyelem megosztása még a marihuánafogyasztásnál is rosszabb hatással van a kognitív képességekre.
Russ Poldrack, a Stanford Egyetem idegtudósa pedig azt találta, hogy multitasking során - például amikor egy diák tévézés közben próbálja memorizálni a tananyagot - az új információk a striatumba kerülnek. Ez az agyterület felelős az új ingerek feldolgozásáért és a készségek fejlesztéséért. A zavaró tényező, vagyis a TV nélkül azonban az információk a hippocampusba jutnak, ahol sokféleképpen rendeződhethetnek annak érdekében, hogy könnyebben visszakereshetők legyenek. Vagyis amikor azt állítjuk, hogy nagyon jók vagyunk a multitaskingban, magunkat is becsapjuk.
...és függőséget okoz
Más vizsgálatok során azt találták, hogy a multitasking növeli a kortizol nevű stresszhormon, valamint a „harcolj vagy menekülj” helyzetekben megemelkedő adrenalin szintjét, ez a túlzott mértékű stimuláció pedig megzavarja a szellemi munkát. „Mindemellett egyfajta dopaminfüggőséget okoz azáltal, hogy folyamatosan ingerli az agy jutalomközpontját, ami miatt az elveszíti a fókuszt és állandóan külső ingerekre vágyik. Hozzátartozik ehhez az is, hogy a prefrontális kéregnek van egy újdonságkereső tulajdonsága, és ez az oka, hogy valamilyen új dologgal, impulzussal könnyedén felkelthető vagy elterelhető a figyelmünk. Az az agyterület tehát, amire multitasking során támaszkodunk, könnyen megzavarható: valamennyi megválaszolatlan üzenetre minél előbb előbb szeretnénk reagálni, mert jó érzéssel tölt el, hogy letudhatunk egy – relatíve jelentéktelen - feladatot, ami egyébként néhány másodperce még nem is szerepelt a terveink között. Gondolkodás nélkül felvesszük a telefont, csekkoljuk az e-mailjeinket, és azonnal válaszolunk egy-egy chatüzenetre. Ez a sok kis kitérő olyan módon aktiválja agyunk jutalomközpontját, hogy egy csomó dopamint szabadít fel (nem csoda, hogy olyan jó érzéssel tölt el az adott tevékenység) – természetesen az összpontosítás rovására” – írja Daniel J. Levitin agykutató a The Guardian oldalán.
De fizikailag is lemerít
Válaszoljak erre az üzenetre vagy hagyjam a fenébe? Mit válaszoljak? Folytassam a munkát vagy tartsak megint egy kis szünetet? A multitasking állandó döntéshozatalokkal jár, márpedig a kisebb döntéshelyzetek is rendesen kimerítik a neurális forrásokat, így amikor folyamatosan jelentéktelen dolgokon kattogunk, sanszos, hogy egy valóban fontos döntéshelyzetben képtelenek leszünk józanul gondolkodni. „A folyamatos váltás egyik feladatról a másikra oda vezet, hogy a prefrontális kéreg és a striátum felhasználja az oxigénben gazdag glükózt, azt az üzemanyagot, amire agyunknak a feszített koncentrációhoz vagy a jó sportteljesítményhez szüksége van. Nem véletlenül fáradunk el olyan hamar, hiszen szó szerint kimerítjük agyunk legfőbb tápanyagforrását, vagyis nemcsak szellemi, de fizikai szinten sem fogunk jól teljesíteni. Ezzel szemben amikor folyamatosan egy dologra összpontosítunk, kevesebb energiát használunk fel és agyunknak is kevesebb glükózra lesz szüksége, hogy megfelelően működjön” – érvel Levitin.
Bele lehet halni a technofüggőségbe
Peter Milner és James Olds idegtudósok, a McGill Egyetem kutatói híres kísérletükben kis elektródákat helyeztek egerek agyába, egész pontosan a nucleus accumbens területére (az agy jutalmazó központja), ami a dopamintermelés szabályozásáért felelős és akkor válik különösen aktívvá, amikor például a szerencsejátékosok nyernek, a kábítószerfüggők kokaint fogyasztanak, vagy amikor valakinek orgazmusa van. Ezután a kutatók elhelyeztek a ketrecben egy olyan kart, aminek lenyomásával a kísérleti állatok elektromos jeleket küldhettek közvetlenül agyuk jutalmazó központjába. Az egerek hamar rákaptak az önjutalmazásra, annyira, hogy megfeledkeztek a táplálkozásról, az alvásról és a szaporodásról is, mert mást se csináltak, csak a kart mozgatták - addig, amíg bele nem haltak a kimerültségbe és az éhezésbe. Sajnos azonban az ember is hajlamos kizárni a létfenntartáshoz szükséges alapvető funkciókat: egy 30 éves kínai férfi abba halt bele, hogy három napon át megállás nélkül videójátékokkal játszott, de egy koreai férfi is szívleállásig, ötven órán keresztül folyamatosan játszott a függőséget okozó PC-játékokkal.
„Most nem alkalmas, éppen mítingen vagyok. Visszahívlak. Csáó!”
Harminc évvel ezelőtt még az utazási irodák intézték a nyaralásainkat, az áruházi eladók segítettek kitalálni, mire van szükségünk és profi gépírók vagy titkárok dolgoztak az elfoglalt üzletemberek mellett. Ehhez képest ma már egyedül is simán elboldogulunk, sőt képesek vagyunk akár tíz ember munkáját is elvégezni - hiszen online sokkal gyorsabban megy az ügyintézés -, miközben igyekszünk a család, a barátok, a munka és a hobbik között egyensúlyozni. Az okostelefonokat igazi svájci bicskaként használjuk, hiszen a számológéptől kezdve a szótáron és hangrögzítésen át a GPS-ig sok százféle funkciójuk van. Folyamatosan nyomkodjuk; elalvás előtt, ébredéskor, társaságban, evés közben, a metrón ülve, sétálva, miközben igyekszünk a külvilággal is tartani a kapcsolatot. Ennek köszönhető, hogy ingerek és információk milliói érnek nap mint nap, legyenek azok valós tények, áltények, pletykák, lényegtelen vagy fontos információk. Nem csoda, ha elfáradunk abban, hogy eldöntsük, mi az, ami számunkra fontos vagy jelentéktelen.
„Néhány évtizede nem voltunk non-stop elérhetőek, hiszen a vonalas telefonok fénykorában csak otthonról és a fülkékből tudunk telefonálni és a postai levelekre is napokig kellett várni. Anno sokkal több időt, energiát és pénzt fektettünk a levelezésbe. Levélpapír, boríték, bélyeg, toll vagy írógép, postára szaladgálás és a válaszlevél várása. Ma már nem sokaknak lenne türelme ilyen hosszas procedúrákhoz, pár évtizede viszont csak akkor leveleztek az emberek, amikor tényleg fontos közlendőjük volt, ma pedig sokszor csak az üres fecsegés megy a chaten és a statisztikák szerint több embernek van mobiltelefonja, mint WC-je. Bármikor elérhetjük ismerőseinket, amikor csak akarjuk, függetlenül attól, hogy nekik alkalmas-e” – tette hozzá a szakember.
Egyeseknek jobban megy a "multitasking", másoknak meg sehogy, de miért?
Azt már tudjuk, hogy nagyon korlátozott a kapacitásunk arra, hogy egyszerre két vagy több tevékenységet, egy új vizsgálat szerint azonban vannak, akik a jobb munkamemória miatt ügyesek az online multitaskingban, míg mások képtelenek erre. A kutatók arra keresték a választ, hogy a munkamemória különböző szintjei hogyan befolyásolják a megosztott figyelem minőségét internethasználat közben.
(A munkamemória az agynak azon részéhez tartozik, ami az információk elraktározásáért és feldolgozásáért; a döntéshozatalok és a tervezés irányításáért; a rövid- és a hosszú távú memóriában tárolt információk minőségéért és mennyiségéért, valamint a figyelem szabályozásáért felel, vagyis kulcsszerepe van a multitaskingban.)
A szakértők 30 egyetemi hallgatót vontak be kísérletükbe, akiknek első feladata az volt, hogy memorizáljanak egy sor lejegyzett karaktert, közben pedig számtan példákat kellett megoldaniuk. Ezután a kutatók arra kérték az alanyokat, hogy használják az internetet arra, hogy négy különböző témában böngésszenek. Ezek közül kettőnek az alanyok számára már ismert és kedvelt témának kellett lennie, míg a másik két témában nem voltak jártasak. Ez a megkülönböztetés azért volt kimondottan fontos, mert korábbi kutatási eredmények szerint egy adott témával kapcsolatos előzetes tudás megkönnyíti a munkánkat, vagyis a munkamemóriánk kevesebb erőfeszítés mellett is hatékonyan dolgozik.
A kísérlet során azt találták, hogy a magas munkamemóriával rendelkezők sűrűbben „ugráltak” a megnyitott weboldalak között – szemben azokkal, akikre az alacsony munkamemória volt jellemző. Mindez pedig lehetővé tette számukra, hogy különböző stratégiákat teszteljenek ahhoz, hogy megtalálják kérdéseikre a válaszokat. Ez azt jelenti, hogy képesek voltak jobban megosztani a figyelmüket a különböző feladatok között.
A sikeresebb csoport arról is beszámolt, hogy jobban tudták koordinálni a meglévő és az új tudásukat, és sokkal könnyebben kezelték a figyelemelterelő helyzeteket és tényezőket. De abban is ügyesebbek voltak, hogy különböző stratégiákat alkalmazzanak, például keresőmotorokat használtak, kereső kritériumokat adtak meg és lementették a részeredményeket.
Ezzel szemben az alacsony munkamemória-kapacitással rendelkezőknél megfigyelték, hogy sokkal nehézkesebben ment számukra a kutatómunka azokban a témákban, amikben nem volt előzetes tudásuk. Az eredmények alapján kiderült, hogy nem tudtak új stratégiákat felállítani ahhoz, hogy befejezzék az adott feladatot, vagy megítélni egy-egy weblapot úgy, ahogy a számukra ismerős témákban képesek voltak erre. Vagyis számukra sokkal nehezebb volt a figyelem megosztása.
Ez a vizsgálat megerősíti azon korábbi kutatások eredményeit, amik szerint az alacsonyabb kapacitású mukamemóriával rendelkező embereknek korlátozott képességük van arra, hogy a releváns információn tartsák figyelmüket. Sokkal specifikusabban arra is fény derült, hogy ezek az emberek nem tudják a figyelmüket olyan módon bizonyos információrészletekre összpontosítani, ami lehetővé teszi számukra multitaskingot. Ez pedig különösen igaz, amikor számukra ismeretlen témákat kell feldolgozniuk. Vagyis számukra sokkal nehezebb a figyelem megosztása.
Az idősebbeknél, vagy a kognitív zavarokkal, például a demenciával küzdőknél megfigyelhető a munkamemória romlása, ezért nekik keményebben kell dolgozniuk, amikor egy adott információt keresnek az interneten, főleg, ha olyan témában kutatnak, amiről nincs előzetes tudásuk. A szakértők szerint speciális keresőoldalak kifejlesztésével meg lehetne könnyíteni a koncentrációs nehézségekkel küzdők számára, és ezáltal növelni az önbizalmukat.
Azoknak pedig, akik hajlamosak a munkaidejükben elkalandozni a különböző weboldalakon, jó hír, hogy egy ideje léteznek már olyan bővítményei is a böngészőknek, amik segítségével blokkolhatunk vagy korlátozott ideig használhatunk egyes weboldalakat – biztosítva magunknak a zavartalan munkát.
