Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Zenekarokkal turnéznak, ládákat pakolnak és a méhnyakrák elleni küzdelmet támogatják a roadlányok.
A zenekarokkal turnézó hang-, fény- és pirotechnikusok, illetve színpadépítők élete nem egyszerű, ők azok, akik már akkor dolgoznak, mikor más még csak tervezgeti az esti bulit, és még akkor sincs vége a munkájuknak, mikor mások már hazaértek a koncertről. Reménytelen helyzeteket oldanak meg, megmozdíthatatlannak tűnő ládákat cipelnek, és mindig van egy ötletük arra, hogyan lehet a maximumot kihozni abból, amire más csak legyintene. Tizenkét roadlány pedig még ennél is tovább ment, és úgy döntöttek, ki veszik a részüket méhnyakrák elleni küzdelemből, és készítettek egy jótékonysági naptárt.
Így készült
A Road Vasárnap Brigád gondozásában elkészült RoadVasárnapTár ötlete már nyáron megfogalmazódott bennük, de november elején döntötték el, hogy tényleg megcsinálják, január elejére pedig letudták a fotózást, a tervezést, a nyomdai munkálatokat, vagyis újra bebizonyították, hogy a jó roadok képesek a lehetetlent is megoldani. "Férfias szakmát űzünk, de ettől még nők vagyunk. Nők vagyunk a mindennapokban, és nők maradtunk a munkánk során is, akkor is, ha felkötjük a hajunkat vagy munkásruhát veszünk fel" - hangzott el a sajtótájékoztatón, hogy miért is gondolták úgy, hogy megmutatják a nőies oldalukat is. A naptárak eladásából származó összeggel pedig a Mályvavirág alapítványt támogatják, akik azon dolgoznak, hogy méhnyakrák miatt egyetlen nőt se veszítsünk el Magyarországon.
Mogyorósi G. Ilona (vagy ahogy a szakmában ismerik Süti) ismerős lehet azoknak, akik Belga vagy Punnany Massif koncertekre járnak, de az elmúlt tíz évben több más zenekar fényezéséért is ő felelt. "A nagymamámnál is diagnosztizálták ezt a betegséget, nekem pedig a terhességem alatt derült ki, hogy szintén érintett vagyok, ezért szívügyem volt, hogy a téma mellé álljak. Szerencsére olyan orvosom volt, aki rengeteget segített, és boldoggá tesz, hogy a többieket is rá tudtam venni, hogy csatlakozzanak a kezdeményezéshez" - mesélt a motivációjáról. "Ez a 12 csaj meg tudná váltani a világot. Bármikor hívnám fel őket, össze tudnánk rakni egy rendezvényt, mert nagyon jó szakemberekről van szó. Sajnos nagyon ritkán találkozunk egymással, ezért már annak is örültünk, hogy együtt lehetünk" - tette hozzá.
Road Vasárnap
Ondecs István Bygyó álmodta meg a Road Vasárnap kezdeményezést, amihez a roadok mellett zenészek, szervezők és egy csomó olyan szakmabeli is csatlakozott. Mivel a többségüknek a hétvége, nyáron már a hét közepe is munkával telik, ezért hétfőként szerveznek közös programokat. "Múltkor az elsősegélyesek főnökét hívtuk el, mert arra gondoltunk, hogy ha ne adj' isten történik valami egy fesztiválon és mi vagyunk ott leghamarabb a színpadnál, akkor tudunk kell, hogyan lehet szakszerűen segíteni" - meséli Bygyó, akinek régóta vágya, hogy megmutassák milyen klassz csajok és milyen jó szakemberek a roadlányok.
"Sok olyan fiú van a szakmában, aki ismerős által bekerült és könnyű pénzkeresési lehetőségnek tartja a roadságot. Lehet még érti is azt, amit csinál, de a lányok teljes erőbedobással és szívből csinálják ezt a munkát. Többet teljesítenek, hogy bebizonyítsák a főnökeiknek, hogy ők igen is ezt akarják csinálni, rájuk lehet bízni bármit, amit néhány kevésbé lelkes fiúra, ők mindent ugyanúgy, vagy még jobban megcsinálnak és szívvel-lélekkel dolgoznak. Próbálunk segíteni azoknak, akiknek szimpatikus ez a munka. Ők a mi padavanjaink, akiket szívesen ajánlunk cégekhez hogy tanulhassanak, mert lelkesek és nagyon akarják csinálni. Nem egyszer jött olyan visszajelzés, hogy a lányok példamutatóan dolgoznak, tanulni akarnak, érdeklődnek és nagyon akarnak dolgozni" - mesélte Bygyó, aki azt is elmondta, a nemes kezdeményezést jövőre is folytatni szeretnék, és mivel a fiúk megirigyelték a naptárat, így most ők kezdtek el szervezkedni.
Lányok a naptárból
Süti 2007-ben csöppent bele a szakmába: ekkor személyi bankárként dolgozott, és egyik barátja révén megismerkedett egy világítástechnikai céggel, amikor pedig elment velük a Hegyalja fesztiválra, rájött, hogy ez a világ legjobb munkája. "Betipegtem a céghez, közöltem, hogy ezt akarom csinálni, majd mondták, hogy kezdő vagyok, közöm nincs hozzá, sosem lesz belőlem fényes. Ezen felszívtam magam, és az alapoktól kezdtem a tanulást. Az első cégnél kamiont pakoltam, kábeleztem és mindent a legaljáról kezdtem. Nem mondom, hogy nem reccsentem meg egyszer-kétszer, de aztán eljutottam addig, hogy fényezhettem" - emlékezett vissza a kezdetekre.
Csernovszky Adrienn mechatronikai mérnökként végzett, most a General Electric Lightingnál tervező, közben a családi vállalkozásba is besegít, és fénytechnikusként dolgozik rendezvényeken. "Apukám kezdte el, őt követte a bátyám, én pedig már 15 évesen nyomkodtam a füstgépet, majd fénypultoztam is. Mindig fix zenekarokkal játszottunk, és az első öt évben egy biztonságos körben mozogtam. Utána megtapasztaltam, milyen előítéletekkel kell megküzdeniük a női roadoknak, például azzal, hogy lányként biztos nem mászok fel állványokra, hogy nem akarom összepiszkolni a ruhámat, és amúgy is gyenge vagyok. Szerintem ha valaki odateszi magát, és meg tudja csinálni, akkor mindegy, milyen nemű, csak lehetőséghez kell jutni, hogy ezt bebizonyíthassuk" - tette hozzá.
Őt legjobban a sok órás munka viseli meg: "Szervizelés, megtervezés, bepakolás, esetleg elvezetni a helyre, összerakni, programozni és még csak ez után jön a produkció, ami a lényeg. Ha az megvan, akkor szétszedni, elpakolni, hazamenni, kipakolni és akkor veszed észre, hogy ez már több volt mint 24 óra. Mostanában viszont már próbálom kerülni ezeket a hosszú munkanapokat."
"Nőként legalább kétszer-háromszor annyit kell teljesíteni mint egy fiúnak, hogy észrevegyenek. Minden csoda három napig tart, addig túljutunk azon, hogy jó a segge vagy a melle, három nap után már csak a munka része marad. Utána jön az, hogy fogd meg a konténert, vidd odébb a ládát és megmutatod, hogy ugyanolyan, vagy még faszább gyerek vagy mint ők. De hiszem azt, hogy egy női test és szervezet nem arra van berendezkedve, hogy kamiont pakoljon, hogy színpadot építsen, ám ha ezt vállalja nőként, akkor igen is vállalja úgy mint mindenki. Ha fasza kollégái vannak segítenek, ugyanúgy, ahogy a jó kollégák segítenek egymásnak bárhol" - mondta Süti, akinek mindezt az anya szereppel is össze kell egyeztetni. "Gyerekkel összeegyeztetni nem könnyű, de mindent megkap tőlem és remélem, majd mikor nagyobb lesz, nagyon büszke lesz, milyen vagány, hogy az anyukája világította klassz zenekarok koncertjét". Egyébként saját elmondása szerint az anyaságot már a zenekarokkal gyakorolta, hiszen ha ő szólt, hogy ideje lenne már indulni, akkor a bandái szót fogadtak és indultak.
A fogadtatás
Nemcsak a többi roadnak, de a közönségnek is szokatlan látvány egy nő a pultban vagy a színpad mögött, és vannak férfiak, akik azonnal ismerkednének. És igen, vannak furcsa, szinte már ijesztő próbálkozások is. "Nem egyszer volt olyan, hogy mellém állt valaki, és közelről bámult, mert felfigyelt arra, hogy egy lány áll a pultban" - mesélte Csernovszky Adrienn, de Sütinek is volt hasonló élménye: "Egyszer a régi Gödörben egy Belga koncerten állt egy srác egész koncerten a színpadnak háttal, és mivel engem bámult, a koncertről teljesen lemaradt."
És a kéretlen hódolók, valamint az egyéb esetleges nehézségek ellenére mindketten imádják, amit csinálnak, és arra a kérdésre, hogy tudnak-e még úgy koncertre járni, hogy ne a fényeket nézzék, egyszerre vágták rá, hogy nem. "A hangosaknál lemész egy koncertre, hallod, hogy sípol, nem sípol, jól szól vagy nem szól jól. A fényeknél nem tudod megmondani ott azonnal, hogy mi a baj, csak valami zavar. Nincs összhang, nincs egység. Lehet megtervezek egy számot a fejemben tök jól, de az nem biztos, hogy a közönség irányába is működni fog" - vezetett be a szakma rejtelmeibe Süti.
