Azt, hogy némelyik anyós egy igazi házisárkány, leginkább az evolúciónak köszönhetjük.
Sok nő párkapcsolatát keseríti meg az a helyzet, amikor (leendő) anyósa mindenbe beleüti az orrát, kritizálja a főzőtudományát vagy kéretlen tanácsokat osztogat arról, hogyan kellene a háztartást vezetnie vagy a gyerekeket nevelnie. A pszichológusok már évtizedek óta foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy mi áll az anyós-meny konfliktusok hátterében, ami olyan sok családi perpatvar alapja is. De mennyire megalapozott az a sztereotípia, hogy az anyós egy házisárkány és minek köszönhető, hogy sok meny(jelölt) úgy érzi, nem kedveli őt a párja édesanyja?
Más-más érdekek
Az eddigi kutatások alapján az elsődleges okok az evolúcióra vezethetők vissza. Ön belegondolt már, hogy mi alapján választotta ki a párját? A fizikai vonzereje, az intelligenciája, a humorérzéke vagy a kreativitása miatt? „Bármi is legyen az, el kell fogadnunk, hogy azok a tulajdonságok, amiket szeretünk a párunkban, általában nem egyeznek azokkal a tényezőkkel, amiket szüleink egy lehetséges, nekünk szánt partnerben értékelnek. Mi ugyanis általában a fizikai vonzalmat, az izgalmas személyiséget, és a jó humorérzéket tartjuk elsődleges szempontnak, míg a szülők sokkal inkább olyan szempontokból indulnak ki, mint a családi háttér, a megfelelő anyagi kilátások, valamint a vallási és etnikai hovatartozás. Az eltérő preferenciák pedig már a kezdetektől nemtetszést váltanak ki az anyósból, amin bizony, nem könnyű változtatni” – írja Madeleine A. Fugére szociálpszichológus a Psychology Today oldalon.
Túl vonzó
Az egyik legnagyobb konfliktusforrást a partner külső megjelenése, fizikai jellemzői (magasság, fittség, arc) jelentik, az evolúcióelmélet szerint ugyanis azért értékeljük ezeket a tulajdonságokat, mert jó géneket szeretnénk biztosítani utódaink számára. A szülőkből azonban aggodalmat válthat ki, ha a menyük túlságosan csinos, amire az evolúciós magyarázat, hogy a partnerüknél vonzóbb nők többször gondolnak arra, hogy hátrahagyják kapcsolatukat és nagyobb érdeklődést mutassanak más, alternatív partnerek iránt. Mindemellett a párjuknál vonzóbb férfiak kevésbé hajlamosak arra, hogy befektessenek az utódok nevelésébe, vagy gondoskodjanak a jövőben a közös utódokról.
Az anya tudat alatt nem rajong fia hosszú távú kapcsolatáért
Ha megkérdeznénk őket, a legtöbb anyós valószínűleg azt válaszolná, hogy stabil, hosszú távú kapcsolatot képzel el a fiának, az emberi fejlődés történetében azonban a férfiak számára nem voltak kívánatosak vagy előnyösek a monogám, tartós kapcsolatok. A kutatások szerint hím és nőstény őseink számára mást-mást jelentett az optimális párzási stratégia, amit ugyanaz az érdek vezérelt: a gének biztosítása és állandósítása a jövő generációi számára. Szigorúan evolúciós szempontból egy férfi legjobb párzási stratégiája az, amikor több rövid távú kapcsolatot létesít különböző nőkkel annak érdekében, hogy a génjei biztosan tovább legyenek örökítve. A nők számára azonban nem feltétlenül előnyös ez a taktika, hiszen számukra a legfontosabb szempont az, hogy egy állandó társuk legyen, aki segít felnevelni és gondozni az utódokat. Karen L. Fingerman kutatásai szerint az anyós beavatkozása fia és menye kapcsolatába azt a tudattalan vágyát tükrözi, hogy segítsen fiának az utódlás biztosításában. Ugyanakkor, ha a lánya házasságáról van szó, az anyósnak az az érdeke, hogy veje hosszú távon kitartson partnere mellett. Egy másik vizsgálat pedig arra világít rá, hogy általánosságban az anyósok számára sokkal kedvezőbb a vejükkel való kapcsolat, mint egy anyós-meny kapcsolat. Sőt néhány anyós szeret direkt azért beavatkozni a fia házasságába, hogy gyengítse annak stabilitását.
Versengés a figyelemért és az erőforrásokért
Történelmi bizonyítékok arra utalnak, hogy amikor egy családban egyszerre több nő is gyereket várt, kisebb volt az esélye, hogy utódaik túlélik - valószínűleg azért, mert egy adott ételmennyiséget több fő között kellett megosztani. Az anyós-meny konfliktus pedig az erőforrásokért való megnövekedett verseny során éleződhetett ki. Manapság ritka ez a fajta nézeteltérés, az anyósok mégis azt gondolják, hogy fiuk idejéért és figyelméért a menyükkel kell versengeniük. Egy újabb tanulmány szerint az idősebb nők nagyobb valószínűséggel érzik azt, hogy - a szegényes anyós-meny kapcsolatnak köszönhetően - elhanyagolják őket és attól tartanak, hogy gyermekük és annak partnere kizárják őket az életükből.
Hogyan csökkentsük a konfliktust?
Szerencsére a kutatóknak akad néhány jó tanácsuk is azzal kapcsolatban, hogy hogyan küzdjük le ezeket a családi nehézségeket. Menelaos Apostolou, az evolúciós pszichológia kutatója szerint a legjobb módja ennek az, ha folyamatos törődéssel és odafigyeléssel igyekszünk meggyőzni az anyósunkat arról, hogy mi vagyunk a fia/lánya számára a lehető legjobb társ. Azoknak pedig, „akik még házasság előtt állnak, érdemes minél több időt tölteni – a partner nélkül - a leendő anyós társaságában, ha szeretnének az esküvő után is jó kapcsolatot ápolni vele” – javasolja Fingerman. Ugyanakkor, ha az anyós-meny/anyós-vő konfliktus nem akar szűnni, a házasságot kell előtérbe helyezni: azok, akik úgy érzik, hogy házastársuk támogatja őket ilyen családi harcokban, sokkal elégedettebbek a kapcsolatukkal.
