Megjelent az első kutatás arról, mit is tesz velünk a társkereső gyakori használata. Nem jót.
Nagy barna szem, a környéket pásztázó nyílt tekintet, helyes kutya: bejön, húzom jobbra. Kamerába félmeztelenül pózoló, erőltetetten vigyorgó fickó: nem jön be, húzom balra. Aztán döntök a következőről, a következőről, meg a következőről, addig, amíg zsongani nem kezd az agyam a sok profilképtől és keresztnévtől. Közben lassan szorongani kezdek, hogy mégis ki az ördög vagyok én, hogy egy fotó alapján döntsem el, ki elég érdekes, értékes és vonzó ahhoz, hogy találkozzam vele.
Az én lelkemnek tehát nem való a Tinder, az alapvetően alkalmi partnerek levadászására született alkalmazás, amit itthon mégis sokan hagyományos online társkeresőnek használnak. Persze ez a szorongás nem általános, ez rólam szól, de úgy tűnik, másoknak sem feltétlenül tesz jót a Tinder használata. Legalábbis ez derül ki egy friss kutatásból.
Az Amerikai Pszichológiai Társaság Denverben tartott éves konferenciáján Jessica Strübel texasi kutató beszélt új vizsgálatuk eredményéről, melyben 1044 főiskolás nőt és 273 férfit kérdeztek Tinder használati szokásaikról, testképükről, a tárgyiasítással kapcsolatos érzéseikről és pszichológiai jól-létükről. “A Tinder-használók kevésbé voltak elégedettek arcukkal és testükkel, és kevésbé tartották magukat értékesnek, mint az alkalmazást nem használó társaik.” - foglalta össze a kutatás legfontosabb eredményét dr. Strübel.
A vizsgálatban résztvevők körülbelül 10 százaléka használata aktívan az alkalmazást. Ők a többiekhez képest negatívabb testképpel rendelkeztek, inkább szégyellték a testüket, gyakrabban monitorozták azt, inkább magukévá tették a szépséggel kapcsolatos kulturális elvárásokat, és inkább hasonlítgatták magukat másokhoz. A kutatók szerint a Tinder használata egy idő után a személytelenség, lecserélhetőség érzését keltheti az emberekben, és ez vezethet a saját testtel kapcsolatos figyelem, a kritikus hozzáállás erősödéséhez.
A vizsgálat másik érdekes eredménye, hogy az alkalmazást használó férfiak a többiekhez képest alacsonyabb önértékeléssel rendelkeztek. Persze azt nem tudjuk, hogy azok használják-e inkább az alkalmazást, akiknek eleve alacsonyabb az önértékelése, a tinderezés csökkenti valamilyen módon az önértékelést, vagy létezik ebben a folyamatban egy nem vizsgált mögöttes változó, ami kapcsolatba hozható a használattal és az önértékelés csökkenésével is.
Bár a kutatásban kevesebb férfi, mint nő vett részt, izgalmas eredmény, hogy a férfiak testképe is éppen ugyanolyan sérülékeny, mint a nőké. A média közvetítette szépségideál ugyanúgy veszélyezteti a férfiak önmagukkal kapcsolatos értékelését, mint a nők esetében. Persze, ha belegondolunk, ez egyáltalán nem meglepő. Csak valahogy úgy tűnik, kevesebbet gondolunk bele.
