Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Steiner Kristóf szerint ezek társadalomismereti jelentőséggel bírnak - ráadásul szórakoztatnak is.
Te fenn vagy Grindren? – kérdezik sokan kikerekedett szemekkel, ha meglátják a társkereső alkalmazás sárga kis ikonját a telefonom kijelzőjén. És persze máris azt hiszik, hogy nimfomániás vagyok, esetleg egyszerűen csak csalfa. A tinderezők és OK Cupidozók némileg barátibb megítélésnek örvendhetnek: róluk „csak” azt feltételezik az emberek, hogy kétségbeesetten keresik a szerelmet. Pedig ezek az alkalmazások és weblapok koránt sem csak intim légyott és örökké tartó románc kutatására jók (nem mintha bárkinek bármi köze lenne hozzá, hogy kinek mi fér bele a párkapcsolatába). Ahogy Carrie Bradshaw mondja a Szex és New Yorkban: "Adott a tradíció - ti pedig annyit fogadtok el belőle, és annyit adtok hozzá, amennyi nektek tetszik." Igaz ez az emberi kapcsolatokra és a párkereső appokra is.
1. Feltuningolhaja a társasági életét
Nagyon sok barátságot köszönhetek a különféle chatszobáknak és fórumoknak, amelyek a 90-es években a melegek szocializálódásának egyetlen online alternatívái voltak. Rendszeresen voltak „MÁS-szoba talik” valamelyik veterán „csetesnél”, ezeken pedig korra, nemre, sőt szexuális érdeklődésre való tekintet nélkül mindenkit szeretettel vártak, fiatal és idősebb melegpárok, melegbarát hetero lányok, szinglik és korábban heteroházasságban élő, későn coming outoló családapák beszélgettek aktualitásokról, egymásról és önmagukról, meg a világ dolgairól. Ma, másfél évtizeddel később is szeretettel gondolok sokukra. Ezért számomra semmi furcsa nem volt abban, hogy mikor Tel-Avivba költöztem, kétségem sem fért hozz, a Grindr, PlanetRomeo és társai ismét jó szolgálatot tesznek majd, hogy megtaláljam a helyem.
2. Könnyű alkalmi idegenvezetőt találni
Legyen szó egy idegen országról vagy városról, mindig többet tudok meg a környékről, ha helyiekkel lógok, mintha felugranék a városnéző buszra. Amikor Buenos Airesben jártam egy tévés forgatáson, két éjszakám volt felfedezni a várost, mivel napközben dolgoztunk. Az Európa-szerte oly népszerű gay ismerkedő oldalon, a PlanetRomeón ismertem meg Arielt (aki idejekorán jelezte, hogy Argentínában ez egy gyakori férfi név). Este 11-kor felvett a kocsijával, és körbevitt a város legfontosabb turistalátványosságain, beleértve a Casa Rosadát, az elnöki palotát, amelynek erkélyén Madonna Evitaként énekelte a Don't Cry For Me Argentinát. Elutazásom után még évekig tartottuk a kapcsolatot, és mikor Londonba látogatott, viszonzásképpen megmutattam neki a Big Bent. A szó szoros értelmében - szex ugyanis nem volt.
3. Tökéletes infópont
Különösen vakációkon jön jól, ha megkérdezhetem valakitől, merre kell lófrálnunk, ha bulinegyedet, a melegbarát környékeket keresünk. A profilismertetőkből az is kiderül, ki vegán, így a város legjobb vegánéttermeiről is érdeklődhetek tőlük. Persze nem kell ehhez nyaralni, az ember a szülővárosában is problémákba ütközik néha, ha mondjuk a tökéletes fodrászt keresi, és álmai frizuráját megpillantja egy srác fején a Grindren. Miért volna bármi kivetnivaló abban, ha az információáramlás nem a tudakozón vagy a Google segítségével zajlik, hanem történetesen az ún. társkereső oldalakon?
4. Airbnb helyett
A társkereső oldalakon sokan akkor is örömmel ajánlják fel a kanapéjukat pár éjszakára, ha az ember nem kecsegtet semmiféle himihumi lehetőségével. Ilyenkor persze illik felhívni a figyelmet a biztonságra (már megint nem a szexről beszélek), hiszen hallani rémhíreket mindenféle vademberekről, akik álmukban kifosztják vagy épp megerőszakolják az embert - pszichopatákkal persze nem csak társkeresőkön lehet összefutni. Vannak barátaim, akik úgy használják a partnerkereső alkalmazásokat, mint mások az Airbnb-t, sőt egyes oldalak még lehetőséget is kínálnak rá, hogy megadjuk az utazás pontos időpontját, így maguktól ránk találhatnak a helyiek, akik szívesen kalauzolnak, vagy szállásolnak el turistákat.
5. A társadalom tükörképe
A legtöbb ember számára egyenesen hihetetlen, de számomra ezek az appok elsősorban kultúrtörténeti és társadalomismereti jelentőséggel bírnak. Tökéletes képet festenek az adott helyszín szociológiai tagolódásáról, megmutatják, hogyan öltözködnek, kommunikálnak az emberek, sőt már abból is lehet következtetéseket levonni, hogy egy adott országból, városból hányan használják. Melegként különösen izgalmas téma ez mivel egy-egy város gaykultúrájáról kideríteni bármit is csak úgy sétálgatva meglehetősen nehéz vállalkozás. Míg egyes helyeken „rejtőzködő”, profilkép nélkül kísérletező, önmagukat gyakran kíváncsi heteroszexuálisként aposztrofáló pasikba botlok, máshol szivárványzászlós, izomvillantós, intellektuálisan és szexuálisan is felvilágosult LMBTQ-emberek vannak többségben.
6. Kapcsolatépítés, karrierépítés
Talán furán hangzik, de nekem számos munkakapcsolatom indult ártatlan flörtöléssel. Pár üzenetváltás után kiderül, hogy hasonló területen dolgozunk, közös az érdeklődési körünk vagy épp a munkáink történetesen épp egymást segítik, például ő egy kiállítására készülő művész, én pedig újságíróként segíthetek promózni a rendezvényt, vagyis van egy új témám, ráadásul meghív az eseményre (természetesen a férjemmel együtt), így egy szuper esti program is befigyel. Bármilyen szakmában dolgozzunk is, mindig izgalmas és érdekes másokkal eszmét cserélni. A „te megvakarod az én hátam, én pedig a tiédet” az emberiséggel egyidős karriertipp, amely sokkal több lehetőséghez juttat, mint az önös érdekből táplálkozó harácsolás.
7. A határok nélküli élet
A végére hagytam a legizgalmasabb és a legőszintébb érvet. Olyan világban élünk, ahol a nacionalizmus és patriotizmus egyre nagyobb „érték” a társadalmi normákat etalonként kezelő polgárok szemében, így különféle országokból szociális rétegekből, vallási közösségekből érkező emberekről egyre kevesebbet tudunk. Azt tudjuk, amit a helyi érdekek szócsövei közvetítenek felénk. Számomra például, aki Tel-Avivban élek, a Grindr és társai az egyetlen mód arra, hogy olyan országok lakóival kommunikáljak, ahol törvény tiltja az izraeliekkel való kapcsolattartást és még Facebookon sem lehetnek ismerőseik. Egyiptomiakkal beszélgethettem, miután egy törökfürdőt megrohamozott a helyi rendőrség, és több tucat meleget zártak börtönbe. Bejrút igazi álom úti cél számomra, ám izraeli munkavízummal az útlevelemben sosem tapasztalhatom meg. Konstruktív vitákat és eszmecseréket folytathatok palesztinokkal, akik közül sokan csillogó szemmel vágynak Tel-Avivba, másoknak pedig meggyőződésük, hogy minden zsidó vérengző vadállat. Ha pedig van eszköz, amely a sztereotípiák, bélyegek és az általános ítélkezés eloszlatására és tompítására (is) alkalmas, miért érdekelne, ha bárki forgatja a szemét, amiért nyolcéves párkapcsolat és három év házasság után büszke Grindr felhasználó vagyok?
