Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A választ egyelőre a kutatók sem tudják biztosan, de több érdekes elméletük is van.
Talán már ön is észrevette, hogy mikor nyaralni, vagy egy ismeretlen helyre indul, az odafelé vezető út sokkal hosszabbnak tűnik, mint amikor hazafelé veszi az irányt (kivéve az M7-est vasárnap esténként). A Kiotói Egyetem kutatói egy új tanulmányukban arra keresték a választ, hogy miért érezzük ezt így akkor is, ha a két útvonal egy és ugyanaz, a forgalomban sincs semmilyen különbség, és időtartamban is pontosan ugyannyi ideig tart a két út. A választ még nem találták meg, de több magyarázat is lehetséges.
Ryosuke Ozawa és a Kiotói Egyetem kutatói a vizsgálatuk során húszperces filmeket nézettek meg a kutatásban résztvevőkkel, a filmben egy ember sétált a városban az úticélja felé - írja a Vox. Azok, akik oda-vissza útról szóló kisfilmet kaptak, mind rövidebbnek találták a visszaútról felvett videót, mint azok, akik két különböző, de azonos hosszúságú sétáról szóló kisfilmet nézték meg. A tudósok előálltak néhány felvetéssel, ami segíthet közelebb jutni amegoldáshoz.
Visszafelé már ismerős az útvonal, így gyorsabbnak tűnik?
Ez az egyik legkézenfekvőbb magyarázat, már az 1950-es években is voltak olyan elképzelések, hogy valószínűleg azért érzik az alanyok a visszafelé vezető utat gyorsabbnak, mert már ismerős. Néhány kutató pedig arra jutott a témában, hogy az odafelé vezető úton az új, ismeretlen impulzusok feldolgozása miatt az utazó agyának időérzékelése megnövekszik, azaz hosszabbnak érzi az utat mint valójában. Ez a logikus magyarázat azonban megdőlt egy 2011-es kísérletben, amikor biciklistákat kértek meg arra, hogy egy retúrutat értékeljenek. A kutatásban résztvevők egyik fele ugyanazt az utat kapta visszafelé is, míg másikuk alternatív útvonalon tekert vissza a kiindulási ponthoz. Ennek ellenére mindkét csoport úgy érezte, hogy a visszafelé vezető út gyorsabban telt.
Túlbecsüli, hogy meddig tart a visszaút?
A holland Niels van de Ven szintén kutatta a témát. Ő arra jutott, hogy mikor az ember valahova elutazik, akkor még az izgalmas, új úticél miatt optimista várakozások élnek benne azzal kapcsolatban, hogy milyen hamar odaér majd, ettől pedig hosszabbnak tűnik az út mint valójában. Aztán mikor hazaindul, pont ennek az élménynek köszönhetően számít arra, hogy sokáig tart majd az utazás – ekkor viszont már "gyorsabban telik az idő", így rövidebbnek érzi majd. A holland kutató rávilágított arra is, hogy a gyakran használt útvonalakon már nem működik ez az egész, mert ott pontosan tudják az emberek, hogy mennyi ideig tart majd az út.
Aggódik, hogy időben érjen oda?
Más kutatók szerint az egészben az is közrejátszhat, hogy gyakran időpontra kell odaérnie valahová, míg hazafelé már többnyire nincs ilyen kényszer, mindegy mikor ér onnan haza. Dan Zakay arról ír a tanulmányában, hogy amikor időben kell valahová megérkeznie, az agya csak azon aggódik, hogy odaérjen késés nélkül, ettől pedig hosszúnak találja majd az utat. A visszaúton azonban már nyugodtabb, és ezáltal nyitottabb is, be tudja fogadni a külvilágot is, így jobban pörögnek a percek, vagyis úgy érzi, hamarabb visszaért a kiindulási pontra. Ez is nagyon jól hangzik, de sajnos már ezt az eredményt is megcáfolták újabb kutatások, ahol a résztvevők akkor is azt érezték, hogy a visszaút rövidebb, mikor egyáltalán nem kellett időre menniük.
Minek nevezzelek?
A kutatók egy nem várt tényezőre is felfigyeltek: a kimondott szó hatalmára. Azt feltételezik, hogy ha a résztvevőknek elmondják, hogy retúrutazást látnak – azaz a kiindulási és az érkezési pont ugyanaz lesz –, az önmagában is képes megzavarni az időérzékelést. Erre a következtetésre úgy jutottak, hogy megkérték a résztvevőket, hogy három percenként jelezzenek anélkül, hogy az órájukra néznének. Ebből kiderült, hogy az időérzékelésük a kísérlet alatt rendben volt, nem volt eltérés, viszont mikor később kellett beszélni az utazási élményről, azok rövidebbnek írták le az időtartamot, akik oda-vissza utat néztek végig. A csoport most erre a megfigyelésre alapozva szeretne újabb kísérleteket végezni, vagyis hogy a kísérleti alanyok tényleg csak akkor érzik-e rövidebbnek a visszafelé vezető utat, ha tudják, hogy az a kiindulási pontra visz vissza.
