300 ezer ember között biztosan akad jó pár allergiás, de senki nem kínál nekik való ételeket.
Nem könnyű annak a helyzete, aki fesztiválon szeretne enni-inni, viszont valamilyen érzékenységgel vagy allergiával küzd. A tejérzékenyek még csak-csak találnak maguknak ennivalót, de a gluténmentes kosztra fanyalódok jobban teszik, ha csomagolnak maguknak ennivalót. Megnéztük, milyen a kínálat a Szigeten.
Nem csak az allergiások bolyonghatnak farkaséhesen a fesztiválon, a vegetáriánusoknak és a fogyókúrázóknak sincs könnyű dolguk, hogy a pizza-hamburger-palacsinta tengelyen megtalálják azt az ételt, ami számukra a legmegfelelőbb.
Hiába a sok büfé, a kínálat nem túl tág, az árak viszont szárnyalnak. Tejérzékeny kollaganőm kérésére végignéztem, mit is tudna enni-inni, ha kimenne bulizni.
A Nescafét árusító büfékben furcsán néztek rám, amikor laktózmentes/növényi tej után érdeklődtem, de falajánlották, hogy tej nélkül adják a kávét. Sajnos ötletük nem volt rá, hol ihatnék ilyet. Hosszú bolyongás után azért ráakadtam egy vegetáriánus büfére, ahol lehetett vegán kávét kapni, de attól eltekintve, hogy a virsli szójából készült ugyanúgy sült krumplival tömhettem volna magam.
A minifánk árustól nehezen lehetett információt szerezni, van-e tej a termékben. Minden valószínűség szerint keveseket nyugtat meg a hír, hogy tésztaalapből készül, amihez ő csak vizet kever, ergo nincs benne tej, de a hamburgerárus bucijáról sem sikerült megtudni, került-e bele tejféleség.
Persze lehet arányáron gyümölcsöt enni, és a főtt kukoricában sincs se glutén se tejféle, de ez azért kevéssé nyugtatja meg azokat, akik épp az éhenhalás szélén állnak.
Az indiai ételek elvileg jó választásnak tűnnek, mert rizzsel dolgoznak, és nem minden ételbe kerül tejféleség, de az ott dolgozok sem bírták garantálni a teljes glutén/tejmentességet.
Aki biztosra akar menni, az a szigeten kénytelen lesz csirkemellet enni, esetleg sült krumplit, mert a lángostól a palacsintáig mindenben van olyan élelmiszer, amelynek fogyasztása a nem ajánlott kategóriába került.
