Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Érdekes logika, de ezt bizonygatja egy új párkapcsolati tanácsadó könyv. Kinek rossz a monogámia? És kinek jó?
Egy új önsegítő könyv szerint nem gond, ha megcsalja a férje, mert ez csak szerelmének jele: szerintünk kicsit furcsa teória, de nézzük, min alapul! Illetve, ha már úgyis a hűség van terítéken, kicsit utánakerestünk, miért jó a monogámia és miért nem, plusz körbekérdeztük férfikollégáinkat, mi lehet a végtelen szereteten kívül még a megcsalás oka.
Dr. Eric Anderson The Monogamy Gap: Men, Love and the Reality of Cheating (körülbelül: A monogámia csapdája: férfiak, szerelem és a megcsalás valósága) címmel adja ki könyvét, mely megnyugtat majd minden kisgyerekes apukát, aki eljár otthonról dugni. Anderson a winchesteri Egyetem szociológiaprofesszoraként 120 embert interjúvolt meg a témában, ez alapján jutott arra a megoldásra, hogy a férfiak azért lépnek félre, mert szexuálisan elunták magukat az asszony mellett, ám mivel szeretik, inkább csak titokban félrelépnek, mintsem dobbantsanak a kapcsolatból. Szerinte a monogámia amúgy is abszurd elvárás, és a megcsalás külön jót is tud tenni a kapcsolatnak.
Szeretem, tehát megcsalom?
„A tények azt mutatják, hogy azok a férfiak, akik megcsalják nejüket, romantikus érzelmeket táplálnak iránta, csak nem elégíti ki őket, hogy egyetlen egy nővel kell szexelniük. Szokatlan interpretáció, de szerintem ezek a férfiak azért csalják meg partnerüket, mert szeretik, és nagyon félnek attól, hogy elveszítik amiatt, mert másokkal rekreációs szexuális aktust hajtanak végre” – vezette le elméletét az író a Daily Mailnek. A szociológus tanai mellett a brit lap cikkében bizonyos Jack McNamara esetét is megismerhetjük: a férfi pár év és egy gyerek után egy kocsmában talált magának szeretőt, mikor pedig lebukott vele, nagy balhét csapott az asszony.
„Nagyon jólesett a figyelem, nem is vallottam be a szeretőmnek, hogy házas vagyok. Kétszer feküdtünk le, aztán véget vetettem a dolognak. Annyira szeretem a feleségem. Csodás anya, gondoskodó és gyönyörű. Tökéletes” – áradozik McNamara, akit viszont a tökéletes nő a megcsalás miatt kirakott, és beadta a válókeresetet. Mindennek már két éve, és az asszony azóta is ehhez tartja magát, a férfi pedig az elmúlt 14 hónapban többször próbált emiatt öngyilkos lenni, antidepresszánsokat szed és már dolgozni is képtelen. Most már azt vallja, egyáltalán nem érti magát, hisz a szex is működött a hamarosan már csak exfeleségével.
Lusta vagyok, hogy felpörgessem azt, ami van
Francis Kaye párkapcsolati tanácsadó és a The Divorce Doctor című könyv szerzője szerint annyiban biztos igaza van Andersonnak, hogy az unalom viszi a férfiakat rossz útra. „Nem arról van szó, hogy nem szeretik a feleségüket, csak nincs annyi érzelmi intelligenciájuk és bátorságuk, hogy azt mondják: nézd drágám, fel kéne valahogy forrósítanunk a kapcsolatunk, különben félre kell lépnem. Ezek a férfiak félnek attól, hogy megbántják feleségüket azzal, ha bevallják, hogy unják magukat, úgyhogy inkább titkos viszonyt kezdenek” – mondja Kaye a Daily Mailnek.
„Egyik test olyan, mint a másik. Annyit kéne tenniük, hogy a régi testnek új dolgokat tanítanak. Tehát a férfiaknak csak dolgozniuk kéne adott párkapcsolaton, és kihozni belőle a legjobbat” – teszi hozzá a tanácsadó, aki kezelésein felidézteti pácienseivel, milyen volt, mikor először randizott a már megunt féllel, közös programokat javasol és új kommunikációs stratégiákat tanít.
De más sem tartja feltétlenül hihetőnek, hogy a férfi puszta szeretetből csalja meg nejét: „Nem hiszem, hogy ennek bármi értelme van. A férfiak egyszerűen azért lépnek félre egy hosszútávú kapcsolatban, mert lehetőségük van rá. Nem hiszem, hogy ha egy férfi lefekszik egy nővel, mondjuk egy üzleti úton, azt azért teszi, mert szereti a feleségét. Leginkább azért, mert van rá lehetősége, és titokban tudja tartani a dolgot” – mondja a Daily Mailnek Nicholson professzor, szintén párkapcsolati tanácsadó.
Á, sose lépnék félre, de nem ám!
És akkor nézzük a magyar helyzetet: a Nők Lapja Nagy Szextesztje azt mutatja, a magyarok hűségesek. A több mint 100 ezer válaszadó közül a nők 77%-a állítja, hogy „elképzelhetőnek tartja magára nézve a sírig tartó hűséget”, míg a férfiak 69%-a mondja ugyanezt. Az átlagos idő, amit a teszttöltők hűségben éltek meg egy párkapcsolatban, mindkét nem esetében 6,4 év. Ha viszont már megtörtént a félrelépés, a többség inkább hallgatna róla (nők 51%, férfiak 55%).
A szubjektív, nem tudományos vélemények sem elhanyagolhatók: míg van, aki simán megbocsát pár félrelépést, vagy gond nélkül megcsalja a másikat, többeket a gondolattól is kiráz a hideg. „Szerintem a férfiak attól még szerethetik a feleségüket, hogy mással fekszenek le, a félrelépés inkább a szexről szól, mint érzelmekről. Ezt mondta a férjem is, miután kiderült, hogy megcsalt” – mondja egy megcsalt nej a Daily Mailnek, hozzátéve, neki belefér egy félrelépés.
Vadászösztön, genetika, gyávaság
Soma mamagésa szerint meg tulajdonképp azt nevezhetjük megcsalásnak, ha önmagunkat csaljuk meg, verjük át, és olyat teszünk, ami rossz érzéseket kelt bennünk: mondjuk nem fekszünk le két helyes fiúval, pedig mennyire jól tudtuk volna érezni magunkat! Soma legújabb könyvében, a Tiszta szexben értekezik a hűség-hűtlenség témáról, így arról is, hogy ők például férjével nagyon jól megértik egymást e téren, mindenki azt csinál, amit akar. Ha önt bővebben érdekli a téma, a könyvben mindent megtalál, olyan részleteket is, amiket sose akart.
Soma nézetei körülbelül megegyeznek a T. által emlegetett tantra papéval: „A tantra pap szerint két ember energiái összeadódnak, és idővel egyáltalán nem tudják egymást férfiként és nőként szeretni. És ha bejön egy harmadik ember szeretőként, akkor ismét egymásra találhatnak. Merthogy ha a pár valamelyik tagja félrekefél, akkor az energiái megváltoznak.”
„Szerintem nemcsak a férfi, a nő is azért lép félre, mert nem teszi boldoggá, vagy nem elégíti ki az, ami van, de még nem mer szakítani, mert gyáva. Teljesen mindegy, milyen szükségletéről van szó: szellemi, lelki, fizikai, vagy bármi, lenyűgözi az, hogy valakit talál, akit izgat, és értékeli, és az ezáltal kiváltott izgalmat önigazolásnak érzi” – mondja K. „Lehet, hogy túl nyálas a megközelítés, de én nem zárnám ki azt, hogy egyszerűen csak két ember hatással van egymásra, vonzódnak egymáshoz, és végül a kíváncsiság győz. Szerintem nem lélektelen kúrásról van szó legtöbbször (legalábbis én azt hiszem), aminek bosszú vagy hasonló az oka. Plusz én tartom azt, amit párszor már mondtam, ha minden nap Túró Rudit kapok, amit imádok, de ezt éveken át minden nap kapom, és jó is nekem ez, akkor iszonyúan fogok vágyni a mogyorós csokira. Az idegen test érintésének vágya, az, hogy valaki más is megmozgat azon kívül, aki mellett lefekszem aludni éveken át, az szerintem mindenki életében előfordul. Hogy tovább mer-e menni, az a kérdés” – teszi hozzá T.
Zs, annak ellenére, hogy nő, egész pontos felsorolást írt arról, miért dugnak félre a pasik: „Valami nincs már meg otthon, egyszerűen másra vágyik, viszi a farka, pótlékot keres, beleszeretett a másik nőbe, egy gyors numerával enyhíti a munkahelyi vagy egyéb feszültségeit, önigazolást keres, hogy még mindig jó pasi, frusztrált, és ezt egy külső személy segítségével akarja megoldani. Egyébként meg: már rég nem kefélünk, és csak a gyerekek miatt vagyunk együtt” – írja Zs.
Ehhez hozzájön még a Z által emlegetett alfahím faktor: „Az igazi alfahím mindenhova el akarja juttatni a spermáját, ez genetikai dolog, régen is így volt!”. Ha igaza van, a monogámia hülyeség: sokak szerint egyszerűen nem arra vagyunk beállítva, hogy egész életünkben egyetlen emberrel dugjunk.
Miért is rossz a monogámia?
A Telegraph – és Amerika egyik vezető párkapcsolati szerzője, Dan Savage – szerint a monogámia igazi nyomor, ennek egyik bizonyítéka szerinte, hogy a Thesaurus szótár szerint is a monogámia csak „egyfajta házasság”, tehát nyilván létezik más fajta házasság is. Savage egyébként meleg, és saját bevallása szerint hű partneréhez, már a maga módján: „A partnerem hűsége pont olyan fontos számomra, mint bárkinek egy monogám kapcsolatban: de mi úgy vagyunk hűségesek egymáshoz, hogy néha mással szexelünk. Az a lényeg, hogy mindig őszinték legyünk egymással!” – vallja Savage, aki azt is sorra veszi, hány állat él poligám nemi életet. Például a hattyúk, a gibbonok, a vörös szárnyú gulyamadarak, akikről sokáig az a hír járta, hogy monogámok.
Jó, mi nem gibbonok vagyunk, hanem civilizált emberek ugye, de a természet az természet: annyira, hogy a svéd Karolinska Institute meg is találta a megcsalásra hajlamosító gént. A biológiai tények mellett a történelem sem kedvezett soha a monogámiának: a romantikus szerelmi házasság modern találmány, a XVIII. századig teljesen természetes volt, hogy a szerelem és a szex nem együtt jár. A férfiaktól sose vártak el monogámiát, csak a feminista mozgalmak idején kezdték őket is hűségre kötelezni, egy csomó kultúrában pedig a mai napig elfogadott a poligámia.
„Teljesen rossz irányba mentek el a dolgok, mert ahelyett, hogy a nőkre is kiterjesztették volna azokat a lehetőségeket, melyeket a férfiak rég élveztek, inkább utóbbiak lehetőségeit is csökkentették” – mondja Savage a Telegraphnak. „Egyáltalán nem azt mondom, hogy az embereknek azzal kéne lefeküdniük, akivel csak akarnak. Csak annyit mondok, hogy ha valaki 50 éven keresztül házas, és egyszer-kétszer megcsalja a másikat, nem kell úgy éreznie, hogy elbukta a monogámiát. Sőt, nagyon is jól csinálta! Csak azért kampányolok, hogy egy kis teret adjunk egymásnak, tanuljunk meg megbocsátani és legyünk realisták!” – teszi hozzá. Ehhez mondjuk elengedhetetlen, hogy a partner ne árulásnak fogja fel a megcsalást, értse meg, hogy a másik csak az ösztöneinek engedelmeskedik, nem ellene cselekszik. A megcsalás után a legnagyobb probléma a bizalom helyreállítása: ha bízunk partnerünkben és elfogadjuk, hogy mással is szexel néha, zökkenőmentesen folytatódhat kapcsolatunk.
Csak jól kell választani
Szerencsére találtunk olyan férfiakat is, akiknek nem kín a hűség, és nem kell arról győzködniük nejüket, hogy azért dugtak meg mást/másokat, mert őbelé szerelmesek: „Szerintem aki félrelép, egyszerűen rosszul választott. Én 18 éve élek a feleségemmel, aki egyben a legjobb haverom. Akkor hogy is van ez? Nem bántom a legjobb haverom! Nem alázom meg! Ráadásul, ha félremennék, a legjobb haveromnak mondanám el először, ő meg ugye a feleségem” – mondja Cs.
„A házasság amolyan társadalmi szerződés. Az üzleti szerződés is szar néha, mégis be kell tartani. Nem csak a pénzt kapom meg, meg is kell dolgozni érte. Az, hogy miről fantáziálok, egy dolog, de sose csalnám meg a nejem, mert megígértem neki. Bennem ez elég mélyen bennem van, nem is jut eszembe, hogy félremenjek, így nem is kerülök olyan szituációba, ami megcsalással végződhetne. Olyan is előfordulhat, hogy emberek úgy ’szerződnek’, hogy belefér a szex mással, ezek a nyitott házasságok, de én nem ez a típus vagyok” – teszi hozzá B.
