Így nem fogják kirabolni

Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!

Alapvető szabályok, hogy ne legyen áldozat, vagy ha mégis, mit tegyen.

„Fényes nappal nagy erővel lerántották a vállamról a táskát, amikor a ház előtt a kulcsomat kerestem. Az első gondolatom az volt hogy bűntény áldozata lettem. Nem tudtam eldönteni, hogy megütöttek vagy rám lőttek. Átfutott rajtam az egész életem, és hogy ez velem nem történhet meg, és harmadszorra esett le hogy elrabolták a táskám. A pénz nem érdekelt, csak hogy ki lettem szolgáltatva. Behatoltak az intim szférámba, az összes személyes adatom, telefonszámaim bűnözők kezébe került, ez volt a legfájóbb pont, és hogy soha többé nem tudok nyugodtan végigmenni az utcán, hogy ne gondoljak arra, hogy ez bármikor előfordulhat. Feljelentést is tettem, hogy másokkal ne forduljon ilyen elő, ha lehetséges” – írta le történetét az 57 éves Mariann. És nem ő az egyetlen, akinek ilyen dolgokon kellett keresztülmennie. A Belügyminisztérium által rendelkezésünkre bocsátott statisztikák szerint 2010-ben és 2011-ben több, mint 20 ezer esetben lett vagyon elleni bűncselekmények  áldozata nő közterület helyszínén. (A részletes adatokat a mellékelt táblázatban olvashatják a cikk végén!)

Persze nemcsak közterületeken történhet meg a baj, és van, amikor egy kicsit mi is felelősek vagyunk azért, ha eltulajdonítanak tőlünk valamit. „Az én esetem remekül példázza, hogy elég egyszer hibázni, és máris búcsút inthetünk az értéktárgyaknak. Pár évvel ezelőtt egy budapesti szórakozóhelyen a táskámat gondosan elrejtettem a pulcsik alá a DJ-pulton. Végig szemmel tartottam a kupacot szinte karnyújtásnyi közelségből, és tényleg csak pár mondat erejéig fordultam hátra az egyik ismerősömhöz, és amikor el akartam menni egy italért, hűlt helye volt az értékeimnek. Egész éjjel ott szobroztam a ruhatárnál, hátha valaki kiveszi a kabátom és a nagyobb táskám, de hiába. Szerencsére a lakáskulcsom így nem vitték el, de a bankkártyámnak, a telefonomnak és az irataim egy részének lőttek. A bankkártyámat szinte azonnal letiltattam, és feljelentést is tettem másnap. Azóta még jobban figyelek az értékeimre, és bankkártyát nem is viszek magammal, ha szórakozni megyek” – szolgált egy jó tanulsággal a 30 éves Ildikó.

Tudd, hogy merre van a kijárat!

A BRFK Bűnmegelőzési Osztályának egyik munkatársával, Keskeny Tamás rendőrszázadossal beszélgettünk arról, hogyan is előzhetjük meg az ilyen eseteket, illetve mi a teendő, ha már megtörtént a baj. Ha szórakozni vágyunk, a legfontosabb szabály az, hogy soha ne menjünk egyedül. Ha megérkeztünk, érdemes felmérni, hogy merre van a kijárat, és lehetőleg helyezkedjünk minél közelebb hozzá, hogy könnyen ki tudjunk menekülni, ha rosszul leszünk vagy egy verekedés, tűzeset miatt megindul a tömeg. Semmiképpen ne hivalkodjunk az értékeinkkel, mondjuk a vadonatúj okostelefonunkkal, vagy laptopunkkal! Nyilván, hogy nem tilos partifotókat készíteni és netezni, de ha lehet, akkor ne hagyjuk utána az asztalon, még akkor sem, ha ott ülünk mellette, hiszen elég egy pillanat, és a nagy sürgésben-forgásban egyszer csak eltűnhet a drága készülék.

Bár nyáron nem nagyon viselünk magunkon kabátot, ha mégis van nálunk valami könnyebb esőkabát vagy pulcsi, mindenképpen rakjuk be a ruhatárba, a táskánkat pedig mindenhova vigyük magunkkal. Ha pedig zavar a táncolásban, akkor mindig legyen valaki, aki vigyáz a többiek holmijára az asztalnál. Ugyanez igaz az italokra is, hiszen így kisebb az esélye annak, hogy valaki randidrogot csempészik bele. Persze az is fontos, hogy lehetőleg zárt, üveges italt vegyünk, amelyet előttünk nyit ki a pultos vagy a felszolgáló, és idegentől ne fogadjunk el italt, vagy kísérjük el a pulthoz.

Az új ismeretség veszélyes lehet

Ha szabad levegőre vágyunk, ne csatangoljunk el messzire, és ha ciki, ha nem, az egyik barátunk, barátnőnk tartson minket szemmel, ha éppen frissen megismert pasival akarunk a közeli parkban romantikázni. Ugyan tényleg nem célunk erkölcscsősznek lenni, de az új ismeretség mindig veszélyes, és ha lehet, akkor ne a frissen megismert férfival menjünk haza, hanem inkább azzal a társasággal távozzunk, amelyikkel jöttünk. Vész esetére pedig mindig legyen nálunk annyi pénz, amivel hazataxizhatunk. Ha pedig van autó a társaságban, akkor mindig jelöljünk ki valakit, aki józan marad, és mindenkit haza tud szállítani. Ha a sofőr mégsem bírta megállni, akkor beszéljük le arról, hogy vezessen, és vagy menjünk haza gyalog és éjszakai járatokkal, vagy hívjunk sofőrszolgálatot. Ja, és ne felejtsük, részegen nem szabad biciklizni sem, mert az legalább 30 ezer forintunkba fájhat, és rosszabb esetben még meg is sérülünk.

Tömegközlekedés, strand és fesztivál

A zsebtolvajlások, lopások többsége olyan tömegközlekedési eszközökön fordul elő, ahol sok az ember és viszonylag közel vannak egymáshoz a megállók, Budapesten ilyen például a 4-es, 6-os villamos vonala és a 7-es buszé. Ha szerencsénk van, és megcsípünk egy ülőhelyet, akkor a szatyrunkat rakjuk a lábunkhoz, a táskánkat pedig az ölünkbe. Mivel itt a nyár, meg kell említenünk két másik helyszínt: a strandokat és a fesztiválokat is. Ha fürdőzni megyünk, ugyanazok a szabályok, mint a szórakozóhelyeken, vagyis soha ne hagyjuk őrizetlenül a holminkat sem a kocsiban, sem parton, sem máshol. Sőt, egyáltalán ne vigyünk magunkkal nagy értékű vagyontárgyakat. Bármennyire is kényelmes megoldásnak tűnik, a fesztiválokon lehetőleg ne hátizsákba vagy övtáskába pakoljuk az értékeinket, hanem inkább oldaltáskával menjünk bulizni, mert ezt magunkhoz tudjuk szorítani.

Akár bulizunk, akár közlekedünk a vállra akasztható táskát ne csapjuk a hátunk mögé, és értéktárgyakat, pénztárcákat, bankkártyákat, mobiltelefont, iratokat ne tegyük a táska tetejére vagy annak külső zsebébe, hanem inkább a belső zsebekben helyezzük el ezeket. A cipzárt pedig lehetőleg valamelyik szélre húzzuk, ezzel is megnehezítve a zsebtolvajok dolgát, vásárláskor pedig ne tegyük a táskát, a pénztárcát a pultra. És amit nem lehet elégszer elismételni, soha ne tartsuk bankkártyánk mellett a PIN-kódját, és a pénzkiadó automata által kiadott kontroll szelvényt vegyük magunkhoz, mert számos információt tartalmaz számlánkról, idegenek kérésére pedig ne váltsunk fel pénzt. Természetesen, ahol csak tudjuk – ez a strandokra és a fesztiválokra egyaránt igaz – vegyük igénybe az értékmegőrzőket.

A testi épségünk pedig mindennél fontosabb!

A rablások általában nem tömegben történnek, hanem sötét utcákban, parkokban, szórakozóhelyek környékén, aluljárókban és lépcsőházakban. A szakértőnk szerint nem érdemes ellenállni, hiszen nagyon ritka, hogy egyedül van a tettes és esetleg gyengébb nálunk, a testi épségünk pedig mindennél fontosabb. Ha van valaki a környéken, esetleg el tudunk futni, akkor kiabálhatunk segítségért. Ami a bors-spray-ket illeti, egy szimpla dezodor is megteszi, igaz, ezzel sem nyerünk túl sok időt. Ha már megtörtént a baj, akkor minél hamarabb értesíteni kell a rendőrséget. Ha a telefonunkat is elvitték, kérjük kölcsön az egyik barátunkét, vagy menjünk be egy közeli éjjel- nappali üzletbe. Ha 5-10 percen belül segítséget tudunk kérni, akkor – főként éjjel – sokkal könnyebben el tudják kapni a tetteseket. Nagyon fontos, hogy minél jobb személyleírást tudjunk adni a tolvajokról, támadókról. Nyilvánvalóan ilyen helyzetben kisebb gondunk is nagyobb ennél, de próbáljuk megjegyezni, hogy milyen volt az illető(k) haja, arcszőrzete, volt-e rajta vagy rajtuk sebhely, forradás, anyajegy, tetoválás. A tapasztalatok szerint minden apró részlet számít.

Úton az őrs felé próbáljunk listát készíteni arról, hogy mink tűnt el. Sajnos a telefonunkat csak akkor tudják köröztetni, ha tudjuk az IMEI-számát. Ezt egyébként könnyű kideríteni, csak a következő kódot kell beütni: *#06#. A számsort mindig tartsuk magunknál. Lopás esetében egyébként elsődleges intézkedésként csak feljelentési jegyzőkönyvet vesznek fel tőlünk, melyben összeírják az ellopott tárgyak listáját, nem hallgatnak ki minket mindjárt tanúként, mint a rablásnál. Ez utóbbinál egyébként fantomrajz is készülhet, vagy fényképről kell felismerni a támadókat.