Az álláskeresés a legstresszesebb szituációk egyike: nincs munkád, vagy ha van is, menekülni szeretnél belőle, és semmi garancia arra, hogy behívnak. Ha pedig mégis eljutsz odáig, hogy ott ülsz az állásinterjún, olyan keresztkérdésekkel bombáznak, amelyek nagy eséllyel pont azt hozzák ki belőled, amit egyáltalán nem szerettél volna megosztani a tisztelt bizottsággal – a tartogatott aduászok pedig valahogy a zsebedben maradnak.
Az önbizalmat megőrizni legalább olyan nehéz, mint tudatosan legyőzni a stresszt
Legtöbbször az új, méregdrágán vásárolt kiskosztüm/öltöny sem segít, ha egyáltalán megadatik a lehetőség, hogy felvedd. Próbálsz minden nap optimistán felkelni, de az a rohadt telefon csak nem akar csörögni – te pedig szép lassan kezded úgy érezni, hogy az önbecsülésed már a szőnyeg alatt van.
Bár a szakértők imádnak olyan közhelyeket puffogtatni, mint például, a legrosszabb, amit ilyenkor tehetsz, hogy elveszted az optimizmusodat, és hogy semmi nem rontja annyira az esélyeidet, mint az önbizalomhiány, ehhez hasonló helyzetekben megőrizni sokszor legalább olyan nehéz, mint a stresszt tudatosan legyőzni. Ne aggódj, ha az utóbbi sorokban magadra ismertél: nem vagy egyedül. Mostanában egyre többen kerülnek utcára, így időszerűnek éreztük, hogy megpróbáljunk optimistán hozzáállni az ezt követő állapothoz. A Shine szakértője, Dr. Anne K. Gross néhány pofonegyszerű tippel próbálta megkönnyíteni a munkakeresők önbizalmának felturbózását, ebből csemegézünk – lehet próbálkozni.
Ne hibáztasd magad
Amikor azon vagy, hogy munkát találj, sose ess abba a hibába, hogy azt gondolod, ha nem jársz sikerrel, csakis magadat okolhatod érte. A legtöbben nagyon könnyedén képesek ítélkezni és megmondani a frankót, például, ha kellő kitartással próbálkozol, bármit elérhetsz – de ez sajnos nem mindig van így. Ha a barátaid, ismerőseid bátorító szavai nem segítenek, mondd el nekik, hogy mire van részükről igazán szükséged.
Lehet, hogy már az is elég, ha megértik, milyen keményen dolgozol, és a legjobb módja annak, hogy leszámolj a frusztrációddal, ha időnként kiadhatod magadból, ami nyomaszt. Ha a hozzád közelálló emberek hisznek benned és abban, hogy ez csak egy átmeneti állapot, mindjárt könnyebb tudatosítani magadban, a munkakeresésben a pillanatnyi sikertelenséged nem egyenlő az értékes tulajdonságok hiányával.
A kényszer nagy úr
„Amikor kirúgtak az első egyetememről, akkor jöttem rá, gyakorlatilag mindenre alkalmatlan vagyok, ezért beadtam a Boschtól kezdve a Tesco-árufeltöltőig mindenféle pozícióra az önéletrajzom" - meséli Ádám (32). A végén egy call centernél kötöttem ki, ahol díjcsomagokat kellett eladnom, tehát én voltam az, akit minden vezetékes készülékkel rendelkező ember gyűlöl, napi 8 órában, a végtelenségig húzott próbaidő alatt heti 9000 forintért. Persze akkor nem éreztem annyira borzasztónak, mert még ez is elfogadhatóbb életforma, mint otthon várni, hogy mikor ad már anyám pénzt”.
A realista hozzáállás sem árt
Különösen nehéz úgy megőrizni a pozitív hozzáállásunkat, ha éppen az álomállásunkra jelentkezünk, és ekkor szembesülünk a száz másik hasonlóan képzett riválissal. Ha viszont az optimizmus nem tűnik túl ésszerűnek, miért ne vallhatnánk be magunknak, kicsi az esély rá, hogy minket választanak? Ez a megközelítés képes nagymértékben csökkenteni a görcseinket és a felesleges kattogást.
Vedd körül magad olyanokkal, akik hasonló cipőben járnak
Nincs is jobb gyógyír a magányos munkanélküliség érzésének enyhítésére, mint amikor olyanokkal találkozik az ember, akik hasonló gondokkal küzdenek. Az ilyen találkozások nem csak a kapcsolataid kiterjesztését segítik elő, de azt is tudatosítják benned, hogy az égegyadta világon semmi baj veled.
A pozitív példák segítenek megőrizni a lelkesedést
„A jó munkák esetében a sorozatos visszautasítások szerintem csak addig zavarók, ameddig az ember tényleg elhiszi, hogy csak azért, mert szerinte minden tekintetben alkalmas egy munkára, már meg is fogja kapni, de minimum behívják” – folytatja Ádám. „Ha látok pozitív példákat, illetve sokkal tapasztaltabb és okosabb emberek mondják el, hogy ők is voltak már ekkora vagy nagyobb szarban, az általában megnyugtat annyira, hogy továbbra is lelkesen adom be az önéletrajzomat mindenhova”.
Keress munkát úgy, hogy az növelje az önbizalmadat
Semmiképp se elégedj meg annyival, hogy csak a szétküldött e-mailekre és az álláskereső oldalakra hagyatkozol. Lehetőleg szervezz találkozót olyan ismerőseiddel, akik hasonló területen dolgoznak. Nem az a cél, hogy álláslehetőséget kérj tőlük, sokkal inkább az, hogy kikérdezd őket a cégük tevékenységéről és arról, hogyan sikerült az aktuális pozíciójukba kerülniük.
Egy idő után nyugodtan mesélj magadról – meg leszel lepődve, hogy mennyi ismerősödnek vannak olyan kapcsolatai, akik esetleg segíthetnek. Még ha nem is kapsz biztató ajánlatot, az, hogy gyakorlod a magad szóbeli menedzselését és visszajelzést kapsz, növeli az önbizalmadat és segít felkészülni a későbbi éles állásinterjúkra. Az sem utolsó szempont, hogy a felmérések szerint az állások 70%-a a networking (személyes kapcsolatépítés és információszerzés) révén talál gazdára.
Légy proaktív
A proaktivitás fontosságát egyre több álláshirdetésben hangsúlyozzák. Az, hogy nem várod meg, míg a sültgalamb a szádba repül, nemcsak a munkában, de a munkakeresésben is alapszabály. Ne várd, hogy az ideális munka majd megtalál, tegyél te azért, hogy megtaláld. A kezdeményezőkészség újabban az egyik legfontosabb szempont: nézz utána, a kiszemelt cégnél kivel veheted fel a kapcsolatot, illetve keress rá a közösségi oldalakon – például a kifejezetten erre a célra létrejött LinkedIn-en –, hogy kik a közös ismerőseitek. Ha csak egy olyan ember is akad, aki segíthet, máris megkérheted, hogy mutasson be.
A legnagyobb szívások álláskeresésnél
Dóra (30) három olyan alapesetet vázolt fel, amelyek szerinte a legkeservesebb helyzetet teremthetik meg munkakeresés közben.
1. Ha valaki nem ugyanabban a szakmában próbál elhelyezkedni, hanem miután felmond a DM-ben, beadja az önéletrajzát egy bioruha-boltba eladónak, egy iskolába portásnak, meg egy online tananyagfejlesztő céghez asszisztensnek. „Egy ismerősöm csinálja ezt évek óta, és amikor behívják, egyik helyen sem tudja elmondani, hogy már van tapasztalata ebben a műfajban, mindenhol kezdő, és kezdő pénzt is kap”.
2. Ha ugyanaz a szakma, de az illető nincs tisztában azzal, hogy mi az eddigi tapasztalatának az értéke.
3. Ha valaki tisztában van vele, hogy mi az eddigi tapasztalatának az értéke, de nagyon rosszul alkudik. Borzalmasan utáltam mindig azokat a helyzeteket, amikor megkérdezték, hogy mégis mennyi pénzre gondoltam? Már tudom, hogy rossz válasz az, hogy „És önök mennyi pénzre gondoltak, mi a keret?” Olyankor szokott kiderülni, hogy sokkal kevesebbre, mint amiért megérné vállalni a munkát.
„A legfontosabb tanácsom, tapasztalatból mondom: próbálj minél több pénzt kialkudni, mert tutibiztos, hogy attól kezdve éveken keresztül azt a pénzt kapod, hiába ígérték be, nem fogsz fizetésemelést kapni" - vallja nem túl optimistán megszólalónk.
