Közel másfél hónapja kezdtem a Ving Tsun edzést, és a két fővel induló óra mára már csoporttá nőtte ki magát. Sokan döntöttek úgy, hogy beneveznek a harcművészet órára. A csoportban abszolút a férfifölény, és ahogy a bemutatkozásokból kiderül, mindenki más miatt döntött a Ving Tsun mellett. Csoporttársaim között volt olyan, aki kipróbált már jó pár harcművészeti irányt, a túlbonyolított gyakorlatok, a művészi szintre fejlesztett, inkább esztétikus, mint hasznos gyakorlatokban azonban nem találta meg azt a hatékony rendszert, amit keresett. Másoknak a kis számú, de azt végtelenül kombinálható technika tetszett meg, amivel már rövid időn belül is látványos eredményeket lehet elérni.
A csapatban vannak olyanok is, akik más sportágakban (vívás, tánc, öttusa) profi szintre jutottak, de szükségét érezték annak, hogy a mélyen rögzült szabályok mellett valami újat tanuljanak, ami kimozdítja őket a mélyen bevésődött szabályrendszerből. Egy tánctanárnő például kimondottan azért választotta ezt a férfias mozgáskultúrát, mert szerinte az ideális az, ha a tánc nőies lágyságát valami férfiassal ötvözi, a Ving Tsun pedig kiválóan alkalmas erre.
Persze nem kell mindig bonyolult magyarázatok után kutatni, egy férfi például egész egyszerűen az önvédelem miatt döntött a kínai harc mellett. Kerek-perec kijelentette: nem akar szép mozdulatokat tanulni, neki nem kell a sallang meg a varázslat, csak tanítsák meg, hogyan tud védekezni, ha baj van.
Légy Ving Tsun harcos Te is!
Aki kedvet érez ahhoz, hogy benevezzen egy Ving Tsun tanfolyamra, jelentkezzen Jankulár Lászlónál, jelezze, hogy Dívány olvasó és kedvezményben részesül. Olvasóink két hónapon keresztül, heti két alkalommal 6000 Forintért (óránként 375 Forintért) járhatnak edzésre. Az órák kedden és csütörtökön 18:00-19:30-ig tartanak a Wekerlei Gyermekház emeleti tánctermében (XIX. kerület, Petúr u. 7.). Jelentkezni ITT tudsz!
Az alapok a legfontosabbak
Edzőnk, Jankulár László újra és újra elismétli, az órákon elsajátított technikák, mozdulatok egymásból következnek, egy-egy technikát érdemes addig csiszolni, amíg az tökéletes nem lesz. Mivel a Ving Tsun elemei egymásra épülnek, azokat pontosan és precízen kell megtanulni, később nagyon nehéz pótolni, behozni. Ha kimarad egy technika, vagy hibásan rögzül, nehéz lesz tovább építkezni. Éppen ezért újra és újra át kell venni a legelemibb gyakorlatokat, amik minden támadási kombináció alapjai.
Bemelegítés, nyújtás, erő gyakorlat
A margitszigeti edzésekhez hasonlóan a másfél órás foglalkozások is bemelegítéssel, nyújtással és erőgyakorlatokkal kezdődnek az utálatos fekvőtámasz például nem marad ki, ennek köszönhetően pedig az ember arcszíne hamar piros árnyalatba kúszik. Bár a legtöbben fáradtan érkezünk az edzésre, a húsz perces bemelegítés energiát ad, az álmosság és fásultság helyett mindenki felpörög.
Amikor pedig az ember feje vérvörösen pulzál, nem egyszerű megszívlelni edzőnk tanácsát, miszerint fontos, hogy pókerarcot öltsünk. Arckifejezésükkel, mimikánkkal, tekintetünkkel ne áruljuk el, mi a szándékunk, hogy támadunk vagy védekezünk, vagy éppen lökni akarunk, esetleg hátrálni. Számomra ez a rész abszolút érthető és logikus, mivel azonban még egy legyintéstől is megijedek, reménytelenül távolinak tűnik, hogy ezt valaha is képes legyek elérni.
Az órán újra elővesszük azt a villámgyors kargyakorlatot (chi-sao), ami nem más, mint egy reflextréning, segítségével automatikussá lehet tenni a reakciókat, belőle pedig újabb és újabb támadás indítható. A reflexgyakorlat segítségével egy idő után, általában már az első hónap után, az edzés idejének körülbelül hetven százaléka ennek a gyakorlatnak az edzésével telik el.
Tartsd meg az egyensúlyod!
A formagyakorlatok után az edzőnk az egyensúly fontosságát demonstrálja, néhány csapattársamon szemlélteti, hogy elég egy gyenge és ártatlan mozdulat, amitől pár másodpercen belül felborulunk.
A téma kapcsán megint bejön a képbe a fizika, az ember lelki szemei előtt menthetetlenül megjelennek a vektorok, a szögek és érthetővé válik, hogy mennyire fontos a testtartás, a lábak helyzete. Persze a józan ész sem segít mindig, egy villámgyors támadás esetén szinte senki nem tudja, mi a helyes beállás, éles helyzetben mindannyian a földön végezzük. Edzőnk ennél a pontnál is elmagyarázza, melyik az a testtartás, lábhelyzet és a támadónkkal szemben elfoglalt irány, ami az ideális. Ez a rész megint színtiszta logika, de a gyakorlatba átültetni már nehéz.
Taposni sem árt
A kezek precíz használata és az egyensúly keresése mellett kitértünk a láb, pontosabban a lábfej használatára, a taposásra is. Olyan mozdulatsorokat gyakorolunk be, amik kivétel nélkül az ellenfél lábának blokkolását célozzák meg. Jankulár elmagyarázza, hogy a támadást segíti, ha a lábakkal is tudatosan mozgunk, és ha kell, akkor taposunk. Egyre csak bővül hát a figyelemmel lefedendő dolgok száma: pókerarc, kezek, egyensúly, lábak és még az ellenség is ott van. Azt hiszem, én ezekben egyszerűen elveszek.
Fotó: Kováts Dániel
