Erő és hajlékonyság – ezt ígéri a PortDeBras, ami ötvözi a táncot, a balettot, a stretchinget és az erősítő edzést, de vannak benne jóga- és harcművészeti elemek is. Kipróbáltuk, rendesen megizzadtunk, másnap pedig az izomláztól már a lépcsőn is alig bírtunk felmenni.
A PortDeBras módszer kidolgozói Vladimir Snezhik koreográfus és Julio Dieguez Papí fitnesz prezenter, akik 2006 óta folyamatosan fejlesztik a mozgásformát, és képzik a trénereket. Czapári Edit (Dittó) edző is egyenesen a mesterektől sajátította el a módszert, és hozta be elsőként Magyarországra a PortDeBras–t, így kézenfekvő volt, hogy az ő óráján próbáljuk ki az első hallásra elég egzotikusnak tűnő táncot.
Nem kell már a boksz, inkább táncolok
Az óra előtt a sport centrum kávézójában beszélgettem Czapári Edittel, akinek törékeny alkatához első ránézésre is sokkal jobban illik a tánc, mint a boksz, de mint kiderül, nem volt ez mindig ilyen egyértelmű. „Ma már nemcsak én tartok ilyen órákat, de még mindig elég kevesen vagyunk, akik foglalkozunk ezzel, itthon alig egy tucat PortDeBras tréner van. Részemről elsősorban aerobik edző vagyok, és évekig tartottam zsákos boksz edzéseket is, így nagy váltást jelentett a táncos vonal. Annyira beleszerettem a PortDeBras-ba, hogy azóta nem vágyom keményebb sportokra, inkább a lágy, nőies mozgásformákat keresem, táncolok és jógázom. A PortDeBras nemcsak a test, hanem a lélek tánca is, megnyugtat, feltölt, és harmonizálja az energiákat. Kívülről úgy tűnik, hogy ez egy könnyed, laza mozgás, de meg fogod látni, hogy nagyon komoly izommunka végig csinálni egy ilyen órát.„
A PortDeBras
A PortDeBras gyakorlatok átmozgatják az egész testet, különösen a gerinc melletti mély izmokat, karokat, vállakat, csípőt és lábakat. Nyújtják a gerincet, segítenek a megfelelő, normál fiziológiás testtartás kialakításában, visszaállításában. A táncos koreográfiává fűzött meghatározott gyakorlatsorok segítik a dinamikus egyensúly fejlesztését, a testkontroll kialakulását, a koordinációt és a ritmusérzéket is. A folyamatos mozgásnak köszönhetően nem szakad meg az energia áramlás, a mozdulatok elegánssá, kontrollálttá és biztonságossá válnak. Minden koreográfia könnyen elsajátítható, nincs szükség előképzettségre, mert mindenkinek lehetősége van a saját tempója szerint haladni, fokozatosan emelve az intenzitást és komplexitást. A hangsúly nem a bonyolult koreográfián, hanem inkább a mozdulatok művészi szintű kivitelezésén van, ehhez hozzájárul a lassú zene is.
Hétköznapi csajok, nem balerinák
Különböző korú és testalkatú lányok gyülekeznek a terem előtt, szó sincs profi táncosokról, így kicsit kevésbé aggódom azon, hogy kilógok majd a sorból. Rajtam kívül mindenki volt már ilyen órán, de Dittó azt mondja, mivel otthon vagyok a táncos mozgásformákban, nem lesz gond, ráadásul a koreográfiákat itt nemcsak egy, hanem több órán keresztül gyakorolják, így lesz elég időm begyakorolni.
Az óra itt is bemelegítéssel kezdődik, de már ez is táncos formában történik, rögtön a gyerekkori jazz balett edzések ugranak be. A zene nagyon szép, kifejezetten lassú és harmonikus, őszintén szólva kicsit sem hiányzik az aerobic órákon üvöltő dübörgés. Folyamatosan, gyakorlatilag megszakítás nélkül táncolunk, a kezdetben nagyon légies, könnyed mozgás azonban egyre nagyobb erőkifejtést igényel. A mozdulatok között van néhány póz, amit pár másodpercig ki kell tartani, ez is egyre nehezebb, ahogy telik az idő, de örülök, hogy táncolhatok, és jó, hogy van idő minden mozdulatot szépen kivitelezni.
Némán izzadunk, de élvezem
Czapári Edit végig nem szól egy szót sem, lassú mozdulatait nagyjából le lehet követni, nyilván nem akarja megszakítani a harmóniát különböző edzői instrukciókkal. Szép lassan felépül a többiek számára már nem idegen koreográfia is, és bár folyamatosan lesnem kell, a lassú zenének köszönhetően egészen jól tudom követni az eseményeket. Nagyjából negyven perce mozgok folyamatosan, mikor kezdek komolyan elfáradni, a hátamon már patakokban folyik a víz. Ráadásul a lassabb zenéket gyorsabbak váltják fel, így egyre jobban igyekeznem kell, hogy követni tudjam a többieket. A ritmusváltást nehezen élem meg, az utolsó tíz perc nekem személy szerint már nem esik jól, a gyorsabb tempótól összezavarodom, egyre többször elvétem a lépést, és a koncentrálás sem megy már, de ezt elsősorban annak a számlájára írom, hogy ez az első PortDeBras órám.
Ha unod az aerobikot, ott a helyed
A PortDeBras-t elsősorban azoknak ajánljuk, akiknek valamennyi mozgáskultúrájuk és erőnlétük már van, de idegenkednek a trendi aerobik óráktól vagy unják az alakformáló tornát. Aki szereti a klasszikusabb, nőiesebb mozdulatokat, kitartásokat, tehát fogékony a tánc, a balett és a jóga iránt, és nem riad vissza egy kis izzadástól, az nem fog csalódni.
Mikor sokadszorra ereszkedek lassan guggolásba, majd tartok izomból ki egy meredek mérlegállást, már a térdeim sem örülnek annyira, így a vége felé néhány mozdulatot kénytelen vagyok kicsit elcsalni. Valószínűleg nem az edzéssel van a baj, mert mellettem a lányok még mindig mosolyogva teszik a dolgukat, hanem velem, mert alapvetően nem szoktam meg, hogy ennyire mély izomból kelljen dolgoznom, az aerobikban megszokott lendületes mozgás helyett. Eléggé megdöbbentett, hogy ilyen nehezemre esett lelkiismeretesen végig csinálni az órát, mert tényleg nem tűnt ez olyan nehéznek.
Az öltözőben már remegnek a lábaim
Az órát rövid nyújtás zárja, a végén az edző és a lányok is kedvesen megdicsérnek, én is érzem, hogy nem volt ez a teljesítmény olyan rossz így elsőre, de azért piszkálja a hiúságom, hogy ennyire kicsinált egy hatvan perces óra. Utána nemes egyszerűséggel lerogyok az öltözőpadra, a lábaim enyhén remegnek, és nagyon örülök neki, hogy hazavisznek kocsival, mert a buszmegálló az edzőteremtől nagyon távolinak tűnik ebben az állapotban. Annak ellenére, hogy világ életemben sportoltam, másnap, sőt, harmadnap is olyan izomlázam van a combjaimban és a fenekemben, hogy alig bírok felvánszorogni a lépcsőn. Ennyit a könnyed mozgásról, ami tényleg csak úgy tűnik, mintha.
A PortDeBras órát kipróbálhatod a Gold Centerben, péntekenként este 6 órától.
