Az oldaladon azt írod, hogy a NIA egy érzékelésen alapuló holisztikus mozgásforma. Mit jelent és honnan indult az egész?
A NIA az Egyesült Államokból ered, a '80-as években alakította ki egy fitneszedző házaspár, Debbie Rosas és Carlos AyaRosas, akik megelégelték a had-fájjon-csak-használjon tipikus fitnesz jelmondatot. Ezért hozták létre a NIA-t, amelynek alapelve, hogy eredményeket soha nem elviselhetetlen izomlázzal vagy túlerőltetéssel érhetünk el. Ők inkább egy olyan összetett mozgásprogramot dolgoztak ki, amely nem csak a fizikai edzésre összpontosít, sokkal inkább egy komplex, szellemi és lelki feltöltődést hozó mozgásforma. Különböző mozgások jótékony elemeit gyűjtötték össze, és ezekből építettek össze egy olyan új egészet, amelyben ugyanúgy vannak táncos lépések, mint harcművészeti elemek vagy jógaszerű meditációk.
Mit ad ez a holisztikus tánc? Te például mit érzel tánc közben?
Szabadságot, életörömöt, és az érzést, hogy jó a bőrömben lenni. Van egy nagyon különös érzés benne. Olyan, mint egy végtelen áramlás. A koreográfiák annyira harmonikusan kapcsolódnak egymáshoz, hogy néha úgy érzem, szinte figyelnem sem kell a lépésre. Jön magától. A testem számára egyszerűen az a természetes, ami következik, gondolkodás nélkül. Olyan, mintha a zene sugallaná a mozdulatokat, és engedi, hogy belevigyem a személyiségemet. Ezért nagyon fontos az érzékelés: hallgatni a zenét, érezni és tapintani a teret, hagyni a mozdulatok áramlását, befogadni és kifejezni a gondolatokat. Itt nem kell merev szabályoknak megfelelni, csak engedelmeskedni annak, amit valóban érzünk.
Milyen mozdulatsorokról van szó?
A test megmozgatására 52 mozdulattípust fejlesztettek ki, amelyek minden egyes testrészt, különböző irányokból és eltérő intenzitással mozgatnak meg. Ezek főleg nyújtások, feszítések, hajlítások, körzések, ütések, rúgások, különböző állások (támadóállás, terpeszállás, stabilitást javító állások, például mérlegállás). Egy-egy koreográfiát általában néhány hónapig tanulunk, aztán amikor már ismerjük a mozdulatokat, váltunk. Persze minden koreográfia fókuszában valamilyen képesség áll, amit fejleszthetünk, és mindig van egy vezérgondolat, ami alapján mindezt tesszük.
Nagyon fontos például az, hogy tánc közben mindig figyeljük, vizsgáljuk meg a mozdulatainkat, érzékeljük, hogy azok mennyire mást jelentenek, ha például erőteljesen vagy ha gyengéden végezzük azokat. Itt kapcsolódik be az érzékelés fejlesztése is: vagyis érzem, hogy melyik izmom dolgozik, érzem, ahogy az energia áramlik a szervezetemben, és azt tudatosan irányíthatom, meg tudom keresni a probléma gyökerét, és különböző mozdulatokkal, technikákkal oda tudom terelni az egészséges energiáimat.
Nagyon érdekes, ahogy érzelmeinket a mozdulatainkkal fejezzük ki. Így képesek leszünk megismerni saját testünk működését, sőt, a saját öngyógyító képességeinket is aktivizálhatjuk. Általában az órák végén meditálunk, ilyenkor hagyjuk lecsillapodni az indulatokat, megtanulunk elengedni, és csak a saját belső hangunkra koncentrálni.
Ezért mondod akkor, hogy valójában egy gyógyító táncról van szó?
Igen. Tényleg komoly öngyógyító technikává tud válni a tánc, mivel a mozdulatokon keresztül a testtudatra koncentrál. Megtanít figyelni arra, amit a test jelez, ha pedig megtanuljuk korán felismerni a problémákat, még csírájában el is tudjuk fojtani őket, és megfordíthatjuk a nem megfelelő folyamatokat.
Milyen problémákra gondolsz?
Például szorongásos állapotok oldásában, feszültség levezetésében, rossz hangulatnál, alvászavar megszüntetésében segít, de ezzel a tánccal egy rossz időszakot is sokkal könnyebben átvészelhetünk, mert segít túllépni egy-egy olyan lelki sérülésen, ami a végén már testi problémákat okoz.
És a nőiesség megtalálásában, megélésében is képes segíteni?
Abszolút segít, és ami ennek kapcsán a legszebb, megesik, hogy a férfiak hálásak azért, hogy feleségeikből, barátnőikből előhozza a nőies nőt ez a tánc.
A férfiak is bekapcsolódhatnak?
Természetesen. A tánc egyesítő jellege miatt vannak olyan mozdulatok, amelyek inkább nőiesek, de a harcművészeti elemek kimondottan férfiasak, így mindenki megtalálhatja benne azt, ami hozzá közelebb áll, de akár kipróbálhatja magát abban is, amit korábban nem mert. Mindemellett a táncra, a mozgássorra maximálisan jellemző a kötetlenség. Így akár saját stílusunkra formálhatjuk a mozgást. A különböző elemeket táncolhatjuk dinamikusan, erőteljesen, férfiasan, de gyöngéden, finoman és nőiesen is. Mindenkiből mást hoz ki, de itt mindenki megélheti önmagát.
Könnyen oldódnak azok, akik hozzád járnak?
Az óráimon nagyon fontos, hogy tudják, itt senkinek nem kell megfelelni, ez egy nagyon elfogadó és befogadó közeg. Itt nem az a lényeg, hogy kin milyen ruha van, hogy áll rajta, hogy ki mennyire ügyes, mennyire hajlékony. Mindenki a saját ritmusában, edzettségi szintjéhez illeszkedve, tudásának, képzettségének, aktuális lelki és fizikai állapotának megfelelően táncol. A táncban nagyon sok fejlesztő gyakorlat van, és senkinek sem szokott gondot okozni, hogy az órán megtegye az első és a további mozdulatokat.
Táncterápia testnek és léleknek
A NIA egyfajta táncterápiaként működik. Fizikai szinten a lényege, hogy megerőltetés nélkül edzi a testet, miközben erősít, alakot formál, fejleszti az állóképességet, az egyensúlyérzéket, a rugalmasságot és a hajlékonyságot. Habár az izmokat és a szerveket kíméli, egy nagyon komoly izzasztó edzésről van szó. Az órán rengeteg méreganyag szabadul fel a testből, jótékonyan hat a vér- és nyirokkeringésre, az anyagcsere-folyamatokra, valamint a szív- és érrendszerre. Mindemellett szellemi-lelki feltöltődést is jelent. A különböző meditációk például kifejezetten előnyösen hatnak az idegrendszer működésére, oldják a szorongást, az idegességet, feszültséget és a depressziót.
