Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A mai tinédzsereket már mi sem értjük, pedig nem telt olyan sok idő azóta, hogy felnőttnek gondoljuk magunkat. A mai harmincasok kamaszként az öltözködéssel, a versolvasással, a dobozba pisiléssel akartak kitűnni a többiek közül. Lehet, hogy mi is a My Vipen égettük volna magunkat, ha létezett volna már az oldal, de mivel nem létezett, így ezt a cikiséget megúsztuk. És senki nem tolhatja 60 évesen az arcunkba, miket csináltuk fiatalkorunkban, mert nincsenek rá írásos vagy vizuális bizonyítékok.
„Tinédzserként azt képzeltem, tök kúl leszek, ha teszek az öltözködési szokásokra, és a bátyám két-hárommal számmal nagyobb ingeibe megyek iskolába. A másik iszonyatosan nagy hülyeség az volt, amikor azt gondoltam, attól leszek nagyon különleges, ha elkülönülök a többiektől, magányosan bámulom az eget, a mezőt, az akármit. Egy pillanatra sem tűntem mások szemében titokzatosnak, inkább csak egy nettó elmebetegnek, aki nem képes szocializálódni. Ma már nagy ívben kerülöm azokat, akik benne ragadtak egy ilyen trackben” – mondta Anna, aki hiszi nem egy-két felnőtt ember küzd még a kamaszkorban felvett viselkedési szokásaival.
Van, aki a mai napig büszke magára
Annáról hamar kiderült, hogy nem volt egyedi eset, más is próbált azzal kitűnni a tömegből, hogy eljátssza a magányost. Gábor is élt vele, de hasonlóan sikertelen maradt ezzel a műsorszámmal. Ezért új produkciókat eszelt ki, amik közt még ma is akad néhány nagy kedvence .
„Azt hittem menő leszek, ha a Levi's 501-es farzsebébe begyűrök egy piros vagy kék Levi's kendőt, illetve, ha a farzsebemben hordom a cigarettát, szigorúan a kemény dobozos piros Marlborót. A kedvencem az volt, ahogy Slash a nagy mesztic szájával szívta a cigit, és én is igyekeztem úgy tartani a számat, és úgy kifújni a füstöt, ahogy ő tette. Attól is vagánynak éreztem magam, hogy Fradi meccs után az aluljáróban elindítottam a "Nyilasi Tibi, Nyilasi Tibi" kórust. Erre a mai napig büszke vagyok.”
Gábor azt is megemlítette, nagyon vagánynak tartotta, amikor kisbarátaival tejes dobozokba vizeltek, majd visszazárták, és kidobták az iskolaudvarra. Persze nem mindenki ment le aljasba, a lányok általában a gyengédebb vonalat képviselték/ik. „Én nagyon sokáig Guns n' Roses fun voltam, úgy hordtam a hajam, mint Axel, volt kendőm is, szegecses bakancsom, bőrdzsekim - apukám kinőtt bőrkabija - és szegekkel kirakott karkötőm. A hajam a hátam közepéig ért, jól lenyaltam, egy tincset pedig csibesárgára hidrogéneztettem, és volt egy olyan pólóm, amin lövésnyomok voltak, és folyt belőle a vér” - emlékezett vissza Erika, aki ma már a virágokat kötöget, és röhög az egykori magán.
A tincseim úgy összeálltak, mint a gomba spórái
Ferenc középiskolában zöld vadászmellényt hordott - nagyon csinos - mintás flanelinggel, és egy vékony láncot a kordnadrágján, mint a deszkások. „Mindehhez 5 számmal nagyobb, hatalmas, szarbarna, piaci made in Erdély cipőt. A ruhatáram olyan képet alkotott rólam, hogy egy földön kívüli lény vagyok, aki be akar épülni az emberek közé, és majdnem sikerült is, csak a részletekre nem ügyelt. A frizurám úgy nézett ki, hogy középen sebészi pontossággal kettévágva és kétfelé fésülve, lenyalva, mint egy komornyiknak. A tincsek úgy összeálltak a fejemen az olcsó zselétől, mint a gomba spórái. A szemetebb lányok azzal szórakoztak, hogy összekócoltak, de nekik lett rosszabb, mert utána mehettek kezet mosni, mert koszosak lettek a jó kis Velmetinától.”
Gerda őszinte imidzzsel nyitotta a kamaszkort, mivel 13-14 évesen mindenkinek megmondta, ha valami nem tetszett neki. Később nála is bekövetkezett a fura divatozás, mivel 15-16 évesen egy német műsorvezető lett a példaképe. „A csaj mai szemmel totál idiótán öltözött, de akkor én még előtte ilyet senkitől nem láttam, úgyhogy másoltam is bőszen. Kombiné a póló fölé, magamra biztosítótűzött gyerekszoknya, térdig felhasított szárú farmer és a barátnőm vágta a hajam - ocsmány volt. Egyszer, amikor tiszta feketére festettem a szemem, akkor nem ismert meg a rajztanár, kérdezte, ki az új osztálytársatok? Volt, amikor reggel nem volt időm kifesteni, be is szólt a magyartanár, hogy tudja Gerda, aki mindig festi magát és egyszer nem, akkor attól meg fogják kérdezni, hogy beteg-e vagy mi baja?”
Gerda emellett külföldi magazinokkal haknizott az iskolában, persze mindenki elkunyerálta megnézegetésre, de mégsem lett a társaság középpontja, mert felsőbbrendűségi érzés telepedett rá. „Azt mondtam, az a bulizás meg berúgás, amit művelnek, az mennyire alpári, és hogy na én ilyet nem. Ezzel persze kimaradtam egy csomó mindenből, ezt már mondjuk kicsit bánom, bár kétségtelen több agysejtem és méltóságom maradt ép, mint nekik” – tette hozzá.
Csehszlovák tornacipőben voltak csak hajlandóak mutatkozni
Lívia két barátnőjével 13-16 éves korukban orosz matrózpólóban - kék-fehér csíkos - és csehszlovák tornacipőben voltak csak hajlandóak mutatkozni. „Olyan szűk farmerekben nyomultunk, amikben csökkent a vérkeringésünk. Ezt követően egyforma oroszlánfrizurát daueroltattunk magunknak, és vastagon festettük a szemünket feketére. Csak a hetvenes évek rockzenéjét hallgattuk, mint Rolling Stones és Deep Purple. Ciki, de bírtuk a P. Mobilt, ami akkoriban nem volt, ezért csak álmodoztunk róla, hogy a koncertjeikre járunk. Helyette Hobón és Beatricén nyomtuk, később csak Hobón, bár tőle kicsit tartottunk, mert mindig kipécézett magának embereket, és porig alázta őket a koncerten. Mondjuk leginkább olyanokat, akik nem akartak másfél órán át József Attila-verseket hallgatni, hanem követelték a Kopaszkutyát, de mi irodalomkedvelő kispicsák voltunk, jöhettek a versek.”
Laci a lányok szemében iszonyú vonzó fiú lehetett, mert csak feketében ment az utcára, ugyanis ha volt rajta szín, rosszul érezte magát. „Mindenhez valamilyen ideológiát találtam ki, az öltözködéshez azt, hogy a fekete mindent magába szív. Hogy pontosan mit, és ez miért jó, azt már nem tudom. Annyi biztos, hogy 40 fokban is fekete farmer-bőr hosszúkabát kombóban mászkáltam. Type O Negative és a Fields of the Nephilim zenéit hallgattuk a piacos kétkazettásból. Szigorúan valahol a téglagyári tó mellett, messze az ellenséges, meg nem értő emberektől. Ja, olyan füvet szívtunk az érzéshez, ami csalán-parlagfű keveréke volt. Valamelyik szerb egyetemista vert át vele minket. Elpattintottuk és azt mondtuk, hogy soha nem leszünk kispolgárok. Meg verseket olvastunk fel: Baudelaire Egy dög és Poe sötét baromságai voltak a topon.” Laciról elképzelni sem tudjuk, hogy a My Vip-nemzedékben, hogyan kísérelt volna meg kitörni a kispolgári létből.
