Ha nem voltál még a bringával a Fertő-tó körül, ne hagyd ki. Aki volt, az mind vigyorog, és órákig ömlenek belőle az élményei. Neked is lesznek, különösen, ha már kerekeztél magyar bicajúton, mondjuk a Balaton partján. Valami hasonló vár a Fertő-tó magyar szakaszán is. Van is út, nincs is, hol tudod, hol jársz, hol meg csak bízol benne, hogy jó helyen. Megérzés és logika is kell a tekeréshez – a térkép nem elég. Az osztrák oldalon aztán első méteren megtapasztalod, milyen is egy rendes kerékpár út. Vagy nevezzük inkább kerékpársztrádának? Először is, megdöbbentően jó minőségű. Látod, hogy becsületesen megépítették. Sima, mint a biliárdasztal. Tiszta és mindig jól tájékoztat. A sógor, az olyan, hogy egy trafóállomás négy sarkára is kiteszi a táblát, hogyan kerüli meg a bicikliút. Sosem szakad meg a fonál, mint oly sokszor a Balatonnál.
Ha van benned valami előítéleti sorrend, hogy a Balcsi a legjobb tó, a Velencei-tó kicsit gagyibb, a Fertő meg Isten tudja, akkor ez borulni fog. A Fertő jó nagy víz, tiszta, a strandokon mély is, és sok helyen akkora élet van körülötte, mint a tengerparton. Másutt viszont csendes és romantikus, lazulhatsz.
A magyar oldalon – természeti adottságai miatt – nem nagyon lehet strandot építeni. Ezért még a környékbeli magyarok is átjárnak az osztrák plázsokra. Így aztán ismernek bennünket, ami azzal jár, hogy még a fényűző és drága fürdőhelyekre is be lehet lógni pancsira, hogy becsszó, csak körülnézünk, és egy órán belül kijövünk. Ez főleg a tó keleti és északi oldalára igaz, a nyugatin viszont érdemes megállni akár egy napra is, mert bitang jó élményfürdők vannak.
Kövesd a profit, aki Magyarországon alszik egyet az út előtt, közel a határhoz.
Még Fertődön is kényelmes, tiszta és olcsó szállások vannak. Reggel pihenten indul Keletről (Pamhagen felé), majd este két éjszakára letáborozik Északon egy kisebb faluban. Így spórolhat annyit, hogy második nap megmártózhat a neusiedli éjszakában. Harmadnap fürdéssel indít, aztán átbicajozik Pozsonyba (50 km). Este megint a tóban áztatja sajgó részeit. Negyednap jöhet Kismarton (Eisenstadt). Van olyan szép s gazdag, hogy zsúfoltan kitöltse a napját, de pár óra után tekerhet vissza a tópartra is.
Ruszt, ha még nem jártál arra, nagy sokk lesz. Ott minden ház valamennyi kéményén gólyacsalád lakik. Láttál már párezer gólyát városközpontban? El fogsz mélázni azon, mi is az, hogy „természet-közeli”, „környezetbarát”, „zöld” meg ilyesmi, és irigy leszel. Hogy szomorú-e vagy dühös, hogy ordítasz-e, amikor hazajössz, vagy csak legyintesz egyet, az rajtad múlik. De a látottak megfertőznek egy életre.
fotók: fertopart.hu
