Rengeteg haltetem úszik a Velencei-tavon. Szakemberek egyelőre nem tudják, mi lehet a pontos oka az aggasztó jelenségnek, ám egyesek fajspecifikus betegségre gyanakodnak.
Válságtanácskozást hívott össze Eötvös Pál Árpád, Gárdony polgármestere, amelyen több, a Velencei-tó környékén található település vezetője, valamint szakértők vettek részt. A téma a tömeges halpusztulás volt, amelyről egyre több helyi lakos és látogató számolt be az elmúlt időben.
És valóban: a víz felszínén nagy mennyiségben úszkáló döglött, főként kisebb méretű halakra a Dívány újságírója is fölfigyelt, amikor május 10-én körbebiciklizte a tavat. Gárdonyon és Velencén is megfigyelhető volt a jelenség, sok helyen pedig a megszokottnál jóval lomhább, alig mozgó halakat lehetett látni, amint a zavaros vízben a felszínre úszva mintha levegőhöz próbálnának jutni.
Fajspecifikus a halpusztulás oka?
Ennek ellenére a fent említett tanácskozáson az hangzott el, hogy nem oxigénhiányról van szó. A Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság tájékoztatása szerint az április 28-án és május 7-én vett vízminták alapján oxigénhiány nincs a tóban, és az olajszennyezés is teljes mértékben kizárható, a víz minőségével nincs probléma.
A kijelentést több hozzászóló is kétségbe vonta, megjegyezve: a mintavétel még a halpusztulás megfigyelése előtt történt.
Pálinkás Imre, a Magyar Országos Horgász Szövetség Velencei-tavi Kirendeltségének vezetője arról beszélt, hogy a szombat óta jelentős mennyiségben
elpusztult halak 99 százaléka 8-12 centiméteres ezüstkárász.
Ez arra utal, hogy fajspecifikus betegségről van szó, amely így az emberi szervezetre nem jelent veszélyt. A hatóságok mindenesetre begyűjtik az elpusztult állatokat, és vizsgálatukra hamarosan sor kerül.
Az elhullott állatok összeszedésében a Magyar Országos Horgász Szövetség felhívása szerint bárki segíthet. A leadásuk legjobb módja, ha a zsákba gyűjtött halakat a part mentén, kikötőkben elhelyezik, és a MOHOSZ halőri bejelentő számán (+36305010412) jelzik, hogy a zsákokat pontosan hol hagyták azokat.
