2024-től európai uniós szinten válik kötelezővé a házi komposztálás, így Magyarországon is sokaknak kell belevágnia a dologba úgy, hogy nincsenek ismereteik annak mikéntjéről, vagy arról, hogy nagyvárosi környezetben hogyan kellene megoldani a dolgot.
Mihez kezdesz a tojás vagy a banán héjával, a kandallóból kikapart hamuval, a hervadt virágokkal vagy teazaccal? Ha a válaszod jelenleg az, hogy kidobod a szemetesbe, nagy változások elé nézel 2024-be átlépve, ugyanis a kötelezővé váló házi komposztálás jegyében ezeket már nem itt kell elhelyezned.
Ez az újrahasznosítás legegyszerűbb módja
Voltaképp jelenleg is pazarlás, ha ezeket a hasznosítható alapanyagokat egyszerű hulladékként kezeled. A komposztban lenne a helyük sok más társukkal együtt, hogy értékes alapanyaggá váljanak felesleges szemét helyett.
A komposztálás gyakorlatilag a legrégebbi módszer az újrahasznosításra, ráadásul meglehetősen egyszerű: szerves hulladék kell hozzá, a többit maga a természet adja gombák és talajlakó élőlények képében.
A komposztálás végeredménye egy tápanyagban gazdag, összetett anyag, melynek képződéséhez tényleg csak annyi a dolgod, hogy összehordd a hulladékot, na és hogy biztosítsd neki azokat a körülményeket, amelyek közt végbemehet a folyamat. Nem kell bonyolult dolgokra gondolnod, néhány alapkövetelmény teljesítése mellett már közel ideálisak a körülmények.
Komposzt a lakásban?
Az egyetlen dolog, amire szükséged lesz, az egy komposztáló, amelyet megvásárolhatsz készen is, de összeállíthatod magad is. Műanyag komposztálókat oda ajánlanak, ahol főként konyhai hulladék keletkezik, kevés zöldhulladékkal, egyébként akár maradék kerítésből, akár deszkából összeeszkábálhatod a szerkezetet. A legfontosabb az, hogy lefelé szélesedjen a szerkezet, és meg lehessen benne forgatni az alakulóban levő komposztot.
Ha most csóválod a fejed, és nem érted, hogy gondoljuk, hogy majd ilyesmit telepítesz társasházi lakásodba, jó, ha tudod, hogy létezik kifejezetten beltéri viszonyokra tervezett gilisztakomposztáló, amellyel tényleg otthon történhet a komposztálás, de
megoldás a közösségi komposztálók használata mellett a Sharewaste applikáció is, amelyben kiválaszthatod, hogy mivel vennél részt a folyamatban.
Lehetsz befogadója is mások hulladékának, de bejelölheted azt is, hogy te adnád oda a háztartásodban keletkező szerves alapanyagokat valakinek. A közeljövőben megoldást jelenthet majd és valószínűleg elkerülhetetlen, hogy megjelenjen a társasházban élők számára a házhoz menő szelektív hulladékgyűjtéshez hasonlóan a házhoz menő komposztalapanyag-gyűjtés is.
Így csináld jól a házi komposztálást
Mi kerülhet a komposztba? A következőket bátran beleteheted:
- Gyümölcs vagy zöldség héja
- Hullott gyümölcs
- Avar
- Fűnyesedék
- Falevél
- Kisebb ágak
- Fűrészpor
- Tojáshéj
- Kávé- és teazacc
- Elszáradt növények
- Virágföld
- Toll
- Szőr
- Fa égetéséből keletkező hamu, köbméterenként legfeljebb 2,3 kilogrammnyi
- Kevés papír, feldarabolt tojástartó doboz
- Növényevő állat almából származó ürülék
- Gyapjú
- Darabolt pamut és lenvászon
A következőket ugyanakkor semmiképp ne tedd a komposztba:
- Festék-, lakk-, olaj- és zsírmaradék
- Nem lebomló és szintetikus anyagok, mint műanyag, cserép vagy fém
- Veszélyes és nehézfémtartalmú anyagok, elem, akkumulátor
- Beteg növények
- Főtt étel maradéka, hús és csont
- Húsevő állat almából származó ürülék
Ha ezeket betartod, illetve gondoskodsz arról, hogy megfelelően szellőző komposztálóban legyen a keverék, mely
sem nem túl száraz, sem nem túl nedves, akkor nem fog kellemetlen szagot sem árasztani a komposztod.
Az érett komposzt elkészülése nagyságrendileg egy évet vesz igénybe, ilyenkor sötét, feketésbarna, könnyen morzsálódó anyagokat kapunk. Mielőtt felhasználnánk, át kell szitálnunk, majd a szitán fennmaradó részek mehetnek vissza a komposztálóba. A kész humuszt keverhetjük földhöz, ezzel javítva annak termékenységét, minőségét. Amíg készítjük, saját magunknak is jót teszünk, hiszen mindaz, amit komposztálunk, nem kerül a hulladékégetőbe, így sok káros anyag kibocsátását tudjuk megelőzni azzal, hogy otthon foglalkozunk a kérdéssel.
Személyes tapasztalat: nem is olyan nehéz!
Gerhát Petra kolléganőnk jelenleg ugyan nem komposztál, de korábban, kertes házban ő is gyakorolta ezt.
„Volt komposztunk, amíg kertes házban laktunk, kétnaponta öntöztem és hetente átforgattam. Szerintem működött, ennyi macerát tudtam vele vállalni. A szemetest rejtő szekrényen volt írásos és rajzos lista a gyerekeknek, hogy mit nem szabad beledobni. Nagyon jók csinálták ők is” – mondja.
Ha ennyi érv nem lenne elég, komposztálási gyakorlattal rendelkező vezető szerkesztőnk, Fenyvesi Zsófi is elmondta, ő hogyan csinálja ezt.
„Akinek kertje van, annak érdemes komposztálással bajlódni, bár már vannak ezek a gilisztával teli otthoni vödrök lakásba is.
Aki a természet körforgásában él, annak ez természetes, azaz leszedem a saját termesztésű cukkinit a bokorról, beviszem a konyhába, aztán amit levágtam a zöldségről főzés előtt, azzal kimegyek, és visszateszem a földbe, mert tápanyag az újabb cukkiniket nevelgető növénynek.
Ugyanez a levágott fűvel, kihúzott gazzal, ami talajtakarónak is az egyik legjobb, ha van, akkor állati trágyával (mondjuk azt már érlelni és forgatni kell, azaz külön kupac). A legegyszerűbb úgy komposztálni, ha két szemetesvödröd van egymás mellett, és a komposztálandót az egyikbe gyűjtöd (ha jót akarsz, legyen fedele vagy billenője), a szemetet a másikba, és úgyis rendszeresen üríted mindkettőt. Akinek a kert ott van közel, az meg kiviszi egyből. Komposztládát egy ügyes kezű nő is összekalapál raklapokból, deszkákból, nem kell, hogy szép legyen, de régen csak a földbe ástak egy lyukat, és abba ment minden. Lustáknál simán működik az egy helyre dobálás, csinos domb lesz belőle a végén.
Igaz, ha komolyan csinálod, akkor a komposztot is forgatni, öntözni kell, de én nem szoktam bajlódni vele.
Városiak a közösségi kertek miatt szeretnek komposztálni, de sokkal könnyebb úgy, hogy rögtön a kertedben látod az eredményt, és a kukádban is sokkal kevesebb szemét lesz – hisz a dinnyehéj például milyen sok helyet foglal!”
