Magyarország állatnagyhatalom, az aranyhasú mangábék tekintetében mindenképp. A közel két évtizede tartó örökbefogadási program hatására pedig talán a budapesti állatkert lakói rendelkeznek a legtöbb pótmamával és pótpapával.
Akik, mint lelkiismeretes nevelők, nagy létszámban jelennek meg az épp aktuális szülői értekezleten. Hosszú, tömött sorokban kígyózott a tömeg a Fővárosi Növény- és Állatkert főbejárata előtt vasárnap délelőtt, ugyanis május 23-án tartották az állatkerti nevelőszülők tavaszi találkozóját. Az ünnepélyes megnyitón Hanga Zoltán, az állatkert magyar hangja, elsőként köszöntötte az egybegyűlteket és elmondta, hogy támogatásukkal nem csak a nagy múltú létesítmény munkáját segítik, és az ott lakó temérdek állatfaj életkörülményeit teszik jobbá, hanem aktívan részt vesznek a biológiai sokféleség megőrzésében. Ne feledjük, 2010 a biodiverzitás nemzetközi éve.
A lány jegesmedve gyakrabban fürdik
Az állatok örökbefogadási akciója idén már 18 éves, ami eddig közel 24 500 nevelőszülőt eredményezett. A pótszülők között van számos ismert ember is, közülük Vincze Lilla rendszeres résztvevője ezeknek a találkozóknak. Az énekesnő nagy állatvédő, Júlia nevű pártfogoltja pedig igenis a földön akar járni, hiszen egy ormányos medve.
A hivatalos megnyitó után a nevelőszülők különleges szakvezetéses állatkerti sétára indultak, a három fő sétány mentén. Mi Hanga Zoltánnal indultunk útra s így a nagyragadozók világába kaphattunk bepillantást.
Az első megálló a sarkvidéki panoráma volt, ahol a jegesmedvék és az oroszlánfókák várták a népes csapatot. Utóbbiakról megtudtuk, hogy nem kell feltétlenül tengervíz a jólétükhöz, a fókák simán lubickolnak édesvízben is, de az állatkert szakemberei természetesen kialakítottak egy sós vízzel teli belső medencét is a számukra. A jegesmedvék sárgásfehér bundában pompáztak, bár Lady, a budapesti születésű lány, tisztábbnak tűnt Vitusnál, a Kölnben világra jött fiúnál. Ennek oka, hogy Lady gyakrabban szeret fürdeni, mint Vitus, aki a nap sugarainak köszönhetően enyhén sárgás árnyalatban fogadta a látogatókat. Hanga Zoltán elmondta, hogy trópusi állatkertekben a jegesmedvék ennél még színesebbek is lehetnek, hisz a párás levegő miatt bundájuk nem mindig tud megszáradni, s a vízben lévő moszatok miatt olykor be is zöldülhet.
{gallery}zooszulo{/gallery}
A sarkvidék urai után a fehér farkasok felé vettük az irányt, ám kevesebb sikerrel. Ezek az állatok meglehetősen félénkek, és sokszor elbújnak, köszönhető ez annak is, hogy lakhelyük jóval tágasabb, mint azok a szűk ketrecek, ahol pár évtizeddel ezelőtt az állatok többsége lakott. Bár a vadon urait nem láthattuk, velük szemben az egyik legritkább majomfaj példányai ugrándoztak: az aranyhasú mangábék. Belőlük világ állatkertjeiben mindössze 47 példány van, ebből 12 Budapesten, tehát aranyhasú mangábéból nagyhatalom vagyunk annyira, hogy még a híres San Diego-i állatkertet is verjük.
Budapesten szaporák az oroszlánok
Természetesen nem maradtunk sokáig nagyragadozók nélkül, következő állomásunk a világ szintén egyik legritkább faja, az indiai oroszlán kifutója volt. Oroszlánok ugyanis nem csak Afrikában élnek, hanem Ázsiában is. Pontosabban éltek, mert ma már sajnos nagyon kevesen maradtak, mindössze 4-500 példány, és csakis India egy kis területén, ezért nemzetközi összefogás indult e ritka faj megőrzésére. Szerencsére nálunk az oroszlánok szeretnek szaporodni, így évekig gyakorlatilag térdig jártunk kisoroszlánokban. A kölyköket nehéz is volt máshol elhelyezni, de a budapesti állatkert szakemberei minden esetben a helyzet magaslatán álltak. Talán többen emlékeznek még Alira, Bömbire vagy Bóbitára. Nos, mint megtudtuk, a hazai kedvencek már régóta jó helyen vannak, Ali Koppegnhágában, Bömbi egy dél-afrikai rezervátumban, Bóbita pedig Szegeden.
A perzsa leopárd kifutója előtt picit unatkoztam, mivel az utóbbi fél évben harmadszor jártam az állatkertben, és a két nagymacska most is pontosan ugyanazon a helyen pihent. Gondoltam, inkább megkeresem a szajkókkal társbérletben lakó erdei mókust, de hiába néztem be minden odúba, sehol sem találtam. Egyszercsak a tekintetem a ketrec hátsó falára tévedt, ahol az egyik fekete szajkó, más néven mátyásmadár az előtte nézelődő mókust csőrével épp hátsón bökte, amit a vörös állatka nem vett jó néven s máris szaladt lefelé a rácson. A talajon talált egy árva mogyorót, amit picit beleásott a homokba, majd ráfeküdt, és mint aki jól végezte dolgát, pár fotó erejéig még pózolt is az érdeklődőknek.
{gallery}zooszulo2{/gallery}
Szafari és prérikutyaovi
Végezetül Norbi és Nadia felé indultunk, akik egy régi UAZ platója mögött járkálva figyelték az érkező népet. Nem, nem egy szafariba csöppentünk bele, még mindig az állatkertben voltunk, csak épp a gondozók jókedvükben kettéfűrészelték a zöld járgányt, s platóját a szibériai tigrisek kifutójába, vezetőülését pedig azon kívül helyezték el. Így a gyerekek és a lelkes felnőttek a kocsiba ülve úgy érezhették, mintha a vadonban autózva hirtelen tigrisek között találnák magukat.
Az egy órás szakvezetés után visszatértünk a főtérre, ahol a nevelőszülők már saját porontyaik gondozóival váltottak pár szót, mielőtt az állatot közösen meglátogatták.
Az állatkertbe természetesen máskor is érdemes kilátogatni, hisz nagyon sok állatcsaládban születtek csemeték, talán a legkedvesebbek a prérikutyák. Meg se tudtam számolni hány apró rágcsáló szaladgál, verekszik, fal répát vagy bújik anyjához és menekül vissza az odúba. Akit tehát érdekel ez a nagyon sokszínű világ, semmiről nem maradt le, hisz az állatkert mindig izgalmas programokkal várja a látogatókat. Június 10-én például egy esti sétával, amely során zárás után különleges kulisszatitkokat ismerhetnek meg a résztvevők.
Fotó: Kováts Dániel
