A nők többségébe bele van kódolva a gyerek utáni vágy, ezzel szemben kevés férfi áhítozik „úgy általában” az apaságra. A többség csak megadja magát, vagyis ha szeret egy nőt és komolyan gondolja a kapcsolatot, akkor előbb-utóbb tudatosan vállalja vagy tudomásul veszi az apaszerepet. Amihez némi bátorság, érett gondolkodás és felelősségvállalási képesség is kell...
A halogatástól a krízisig
A mai harmincas-negyvenes éveik elején járó pasik általában a halogató taktikához folyamodnak: most nem, még nem. Ők azok, akik ugyan nem vágynak kifejezetten gyerekre, de az eszükkel vagy a szívükkel tudomásul veszik párjuk gyerek utáni vágyát.
Egyesek azt állítják: ha a férfiakon múlna, kihalna az emberiség, mások szerint azonban a legtöbb férfi igenis szeretne („valamikor”) családot, gyerekeket.
Az is igaz lehet, hogy a mai harminc év körüli férfiak nagyon is tisztában vannak a családalapítással járó anyagi terhekkel és felelősséggel, ezért nem könnyen szánják rá magukat a döntésre. Hímnemű embertársaink (biológiai adottságaiknál fogva) nem szeretnek elköteleződni – addig semmiképpen sem, míg meg nem jelenik életük színpadán a nagy Ő, s vele együtt a minden észérvet elsöprő érzelem, azaz a szerelem. Ez az érzelmi állapot juttatja el őket leggyakrabban az ellenkezéstől a beleegyezésig. Ezzel szemben – különösen a középkorúaknál, akiknél beköszönt a korcsoportot érintő mid-life-crisis (a középkorúkat érintő válság) – kifejezetten fontossá válhat saját maguk reprodukálásának vágya.
Apapként is elsősorban férfi
Ám a jövevény megérkezését a férfiak egy része trónvesztésként éli meg (különösen az első gyerek megszületésekor). Ők nehezen veszik tudomásul, hogy az addig csodálatos szexpartnerük, a figyelmes barátnőjük/feleségük, a mutatós párjuk egyik napról a másikra gyerekkiszolgáló robottá változik. A férfiak önértékelését áshatja alá az is, ha a teherbeesés vagy szülés után a nő csak a gyermeke nemzőjét látja a férfitársában, nem pedig azt a szeretett lényt, aki továbbra is vágyik a gyengédségre, a figyelmességre, a szerelemre, a szexre.
Egy férfi csak a szeretett nő segítségével válhat apává – állítják a párkapcsolati krízisek okait ismerő pszichológusok. Ezért is tanácsolják az újdonsült anyajelölteknek, hogy a babavárás kezdetétől érzékeltessék partnerünkkel: nem a tenyészbika és nem is a szárazdajka szerepébe szeretnék kényszeríteni a jövőben. A lélek titkait ismerő szakemberek szerint sok család nem bomlana fel, ha a nők a baba megérkezése után is férfiként, és nem kiszolgáló személyzetként tekintenének a társukra. Tagadhatatlan, hogy ez nem könnyű, hiszen a napi 24 órás anyai készenlét meglehetősen fárasztó...
Ugyanakkor nem várható el, hogy a partner kilépjen férfi-énjéből, átlényegülten süssön, főzzön, mosogasson, gyereket ringasson. Ráadásul – s ezt ugyancsak pszichológusok állítják – egy ilyen minta láttán a növekvő utód is megzavarodik, hiszen az átstrukturálódott nemi szerepek (önérdek-érvényesítő anya, elnyomott, női szerepbe kényszerített apa) a későbbiekben is kihathatnak a gyerek majdani társas-, illetőleg partnerkapcsolataira, párválasztására is. A szakemberek ezért javasolják a gyerek hétköznapjaiból „kisodort”, vagy „eltakarított” , úgynevezett vasárnapi apukáknak: ne akarják hétvégén az anyát pótolni, csináljanak minél több férfias programot csemetéjükkel, csemetéikkel.
Párválasztás: vakká tesz a fogamzásgátló?
A fogamzásgátló befolyásolja a nők szexuális vonzódását, ráadásul bekavarhat a férfiak párválasztási preferenciáiba is – biztosat nem tudni, de a tanulmányok egyre inkább erre utalnak. A probléma legalább százmillió nőt érint.
Mr. Tökélyre túl sokan pályáztak, úgyhogy alulmaradtam, de eldöntöttem, ha egyszer fiam lesz, a mintapasim szakasztott mása lesz – csak a program végrehajtása közben esett le, hogy a férfi eleve férfinek születik.
