Amikor a monitor előtt ülsz, örömmel tapasztalod, hogy millióegy intézmény közül válogathatsz szabadon: akár ételallergiás a gyermeked vagy kétnyelvű, lehetnek vallási nevelési igényeid vagy alternatív pedagógiai elveid – mindenre találsz megoldást. Kínálnak egészséges étkeztetést, családias hangulatot, kislétszámú csoportokat magas szaktudású óvonőkkel, jól felszerelt, kertes épületet és változatos programokat, webkamerát és éjszakai felügyeletet is. Az internetes böngészés minden jót ígér.
Aztán jön a hidegzuhany: amikor már vagy a tizenötödik helyről küldenek el vagy futamodsz meg. Mert vagy évekre előjegyezték a helyeket, vagy mégsem olyan rugalmas az intézmény az érkezési-távozási időpont, illetve a speciális étkezési feltételek biztosításában, pláne az esetleges gyógyszeres kezelés vagy kevésbé súlyos, de kimutatható magatartási zavar esetén. Ha roma, vagy kínai származású vagy, akkor valószínűleg diszkriminációval is találkozhatsz.
Az oviválasztás rögös útjain akadályba botolhatsz egy borzalmas óvónő képében is – ezzel számolnod kell! – vagy a tandíjon felüli, előre be nem jelentett, horribilis összegekbe kerülő, ám kötelező, viszont teljesen haszontalan különórák, foglalkozások létében. Ennyi, erődet meghaladó próbatétellel szembesülve szomorúan hazakullogsz, majd kétségbeesetten izzítod a nagymamákat, felhívod a pedagógus ismerőseidet, az egyetemista unokahúgodat,s vagy csak egyszerűen felhagysz a reménnyel. De nem adhatod fel, kell, hogy a gyermeknek helye legyen, jó helye.
Sajnos ez ma Magyarországon többnyire szerencse kérdése. De mert nem számíthasz arra, hogy rád mosolyog Fortuna, ki kell alakítanod a saját koncepciódat. Mélyedj el a neveléselméleti, módszertani témájú szakirodalomban, az ilyen jellegű speciális honlapokban, és ezekből válaszd ki a szimpatikus vagy mindenképpen meghatározó szempontokat, majd állíts fel egy fontossági sorrendet, s ezt követően indulj, mérd fel a terepet.
Gyakorlati tanács: lehetőleg még a gyermek 4 éves kora előtt juss el minél több nyílt napra, nézz meg minél több intézményt, a helyzetről győzödj meg a saját szemeddel is. Ne bízz vakon a rózsaszínben úszó honlapokban, de ne is becsüld le „ab ovo” a sarki, állami óvit sem, ahova netán magad is jártál, és esetleg rossz élményeket őrzöl egy dadusálarcba bújt boszorkány miatt.
Sorozatunk következő részében részletesebb képet kapsz a különböző, hazánkban kevésbé ismert intézménytípusokról. Bemutatjuk az alternatív pedagógiai elvek alapján, többnyire alapítványként működő legnépszerűbb intézményeket: a Waldorf, a Montessori és a Rogers módszert követő óvodákat, majd egy nálunk új, Európa-szerte azonban már évtizedes hagyományokra visszatekintő nagyszerű lehetőséget, a csanát (Családi Napközit) is górcső alá vesszük. ami néhány barátnővel összeállva ideálisan megoldhatja az óviválasztás problémáját egyszer s mindenkorra. Bár a legfontosabb: ismerd meg személyesen a leendő nevelőt, az óvonénint, aki téged fog helyettesíteni a következő években. Ezt véletlenül se bízd a véletlenre!
Ajánlott olvasnivaló:
Vekerdy Tamás: Gyerekek, óvodák, iskolák
Ebből a kötetből elméleti tudásodat bővítheted a neveléspszichológia terén, illetve konkrét javaslatokat kapsz a megfelelő intézmény kiválasztásához.
• gyermeksziget.hu – A színvonalas honlap gazdag tárháza minden gyakorlati és elméleti problémának, érdemes folyamatosan figyelned. Óvonő válaszol a kérdésekre!
• ovodatar.hu – Az aktuális választék áttekintéséhez nyújt segítséget. Gyermekpszichológus válaszol a kérdésekre!
