Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nyárzáró összejövetelt szerveztünk Balatonra. Ilyenkor a legjobb, nyaralók már nincsenek, csend van egész nap. Csak a madárcsicsergést és egymást hallgathatjuk. Így kezdődött a szombati nap is. Kis társaságunk mellett velünk volt Csipesz, mint mindig, és Kugli cicát is elhoztuk, mert nagyon szeret a ház körül vadászni, napozni a terasz meleg kövén, meg estefelé felülni a kocsim tetejére.
Napközben olvasgattunk és kimentünk Csipesszel a partra. Természetesen nem bírta ki, hogy ne ugráljon a vízbe a labdája után. Estefelé slambucot főztünk bográcsban, mindenki degeszre ette magát, Csipesznek is jutott egy-két szalonnabőr. Kezdődhetett a játék! Most mutasd meg-et játszottunk, fiúk a lányok ellen. Már pár körön túl voltunk, a lányok vezettek, kezdtük volna a döntőt, amikor megjelent a testvérem, hogy baj van, nézzem meg a cicát, mert csak gubbaszt a ház mögött. Úgy néz ki, hogy valami történt a lábával.
Itt kezdődött a rémálom. Csipesz már előttem észrevette, hogy valami nincs rendben a cicával és szagolgatta a lábát, noszogatta, de Kugli csak gubbasztott. Felemeltem és a fényben borzasztó látvány várt: Kuglinak a jobb első lába cafatokban lógott. Próbáltam higgadt maradni és hívtam a különleges tudakozót, hogy hol van a környéken egy állatorvos, aki segíteni tud rajta. Este tíz óra körül volt.
Sikerült elérni egy boglári orvost, akihez elvihettük a cicát, úgyhogy összepakoltuk, betettük a dobozba és már indultunk is. Az állatorvos, amikor meglátta a macska lábát, azonnal mondta, hogy nem tud segíteni, mert ez annyira roncsolódott, hogy műteni kell. Ugyanakkor azt is meglebegtette, hogy esetleg el kellene altatni a macskát, mert ha le kell vágni a lábát, nem tud majd teljes életet élni.
Erről hallani sem akartunk. Elindultunk Székesfehérvárra, mert állítása szerint ott talán tudnak segíteni. Nagy nehezen megtaláltuk az állatkórházat, becsöngettünk. Egy ügyeletes aszisztens nyitott ajtót, aki megnézte a macskát. Annyit ő is megállapított, hogy nagyon csúnya, de mivel nem orvos, segíteni nem tudott rajta. Felajánlotta, hogy húszezer Forintért tud nekünk hívni orvost Budapestről, aki egy-két órán belül ideér és be tudja kötözni a cica lábát, aztán majd hétfőn valaki megoperálja. Ott álltunk és nem akartunk hinni a fülünknek.
Azt javasolta, hogy vigyük fel az állatorvosi egyetemre, az ügyeletre, ott biztosan segítenek rajta. Így hát vissza a kocsiba és fel Budapestre. Közben Kugli a cafatokban lógó lábával csak ült a dobozában és meg se mukkant. Hihetetlen, hogy nem voltak fájdalmai... biztos sokkhatás alatt állt.
Éjfél felé érkeztünk meg az állatorvosi egyetemhez, becsöngettünk a kapun, kijött a biztonsági őr, aki mondta, hogy olvassuk el a táblát a falon. Ha elfogadjuk a feltételeket, akkor bemehetünk. Kár, hogy nem fotóztam le, de a táblán az szerepelt, hogy abban az esetben tehetjük be a lábunkat az egyetem területére, ha vállaljuk a harmincezer Forintos ügyeleti díjat. Ilyen esetben mit csinál az ember? Hát elfogadja és bemegy.
Bent egy nagyon kedves ügyeletes doktornő fogadott, aki szintén elborzadt a látványtól. Ő is azt mondta, mint a boglári orvos, hogy nagy valószínűséggel autó ütötte el a cicát és annyira csúnyán roncsolódott a lába, hogy szinte biztos, hogy amputálni kell. Ő annyit tud vele kezdeni, hogy kitsztítja a sebet és bekötözi, ad neki fájdalomcsillapítót. Leghamarabb hétfőn műtik. Ezen szintén megrökönyödtem kicsit, de biztos nem várható el, hogy egy állatot olyan fajta sürgősséggel kezeljenek, mint egy embert hasonló helyzetben. Mindenestre otthagytuk Kuglit, mert még ez is sokkal jobb, mint bármi más lehetőség. Legalább a fájdalmát csillapítják és nem pusztul el vérmérgezésben.
Így indultunk vissza Balatonra, hogy a sokk után kicsit kipihenjük magunkat.
Másnap reggel hívtam az egyetemet, hogy van szegény kiscicám. Megnyugtattak, hogy jól, a sebtisztításhoz el kellett bódítani, mert borzasztóan fájt neki. Hétfőn reggel át tudják adni a sebészetnek. Nem tudtam belenyugodni a ténybe, hogy még egy teljes napot és éjszakát kell Kuglinak ebben az állapotban töltenie, úgyhogy elkezdtem telefonálgatni. Sikerült beszélnem Dr Juhász Csabával, aki egyszer korábban Csipeszt is kezelte egy éjszakai allergiás rohammal. Ő mondta, hogy vigyük hozzá Kuglit este kilencre. Ha tudja, akkor megmenti a lábát, végső esetben amputálja.
Estefelé elmentünk Kugliért az egyetemre, ahol nagyon kedves volt mindenki, a macska látszólag jól volt, nem voltak fájdalmai. Kifizettem a számlát (csak egy kis kiegészítés, hogy a számláló ötvenezernél tart úgy, hogy a macskát eddig csak fertőtlenítették, kötözték és fájdalomcsillapítózták).
Kilencre vittük Juhász Csabához, ő is azzal kezdte, hogy adott neki egy bódítót, mert ugye le kellett szednie a kötést, amit biztos megszenvedett volna. Megnézegette a sérült lábat, amin így kitisztítva egyértelműen látszott, hogy annyi minden hiányzik róla, hogy hiába próbálkoznánk konzervatív módon kezelgetni, ebből használható láb soha nem lesz már. Az orvos tanácsait is szem előtt tartva úgy döntöttünk, hogy Kugli 3 lábon folytassa az életét.
Éjfélkor mehettünk érte, hazahoztuk szegényt és lefeketettük egy vastag törülközőre. Csipesz azonnal jött és nézegette, szagolgatta. Érezhette, hogy a barátnője nincs túl jól, mert aztán békén hagyta.
Éjaszaka, ahogy jött ki belőle az altató, nagyon sokat mocorgott, nyávogott és akárhányszor megmozdult, Csipesz azonnal ott termett, nyalogatta a fejét. Olyan volt, mintha vígasztalta volna, hogy minden rendben lesz. A műtét utáni két napban Kugli csak aludt és aludt, nem evett, nem ivott, nagyritkán kinyitotta a szemét, de akkor is nagyon csúnyán nézett rám, mintha az egész világra haragudna. Mostanra jobban van, már eszik is és dorombol is néha, elkezdett járni. Ugyan néha még orra esik, de úgy látom, hogy kezd visszatérni az életkedve és kezdi elfogadni az új életét - így három lábon.
Azóta Csipesz is sokkal óvatosabban bánik vele, gyakran odamegy hozzá, szagolgatja, nyalogtaja a fejét, a korábbi piszkálódás helyett inkább kedveskedik neki. Napközben felfekszik mellé az ágyra, este pedig megosztja vele a helyét a földön.
A történetem tanulsága az, hogy kívánom mindenkinek, ne kerüljön olyan helyzetbe, hogy munkaidőn kívül történjen valami baleset a kedvencével. És lehetőleg ne kerüljön kórházba, mert amellett, hogy nagyon sok pénzbe kerül, a segítség nem érkezik olyan gyorsasággal, mint ahogy egy aggódó gazdi azt elvárná. Nagyon hálásak vagyunk Dr Juhász Csabának, hogy vasárnap este fogadott minket, próbálta menteni a menthetőt, és végül ellátta a szerencsétlenül járt Kuglit.
Még Csipesz:
Csipesz esküvőn járt, ahol sikerült elkerülnie az alaposabb berúgást, ugyanakkor szomorúan állapította meg, hogy a lagzi olyan buli, ahol a jókedvű vendégek könnyen eleszik a száraztápot az óvatlan négylábúak elől. | Csipesz lagziban
Poros és hangos a belváros. Csipesz rémesen unja az egészet. El kell innen menekülnünk, és nincs is erre jobb hely, mint a Balaton partja, amely legfeljebb a német turistáktól hangos, de estére csak a tücskök ciripelnek, és ezt nagyon élvezzük, hát még Csipesz! | Csipesz elment nyaralni
