Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Sok kutyatartónak okoz problémát, hogy kutyája megugatja, megtámadja a bejövő vendégeket. A csengetés hallatán csaholva, habzó szájjal rohan „intézkedni”, az érkezőt megfélemlíteni vagy elűzni. Nem ritka az a jelenség sem, hogy a kutya fölugrálva nemcsak a ruháját piszkítja be, hanem a nadrágszára szélét, cipőjét is megcsipkedi, megrángatja a betérőnek.
Az egész betanult koreográfia valamikor kölyökkutyakorban kezdődik, amikor sorra jönnek a szomszédok, rokonok, barátok megcsodálni a kicsi, aranyos, édes, jajdecuki szerzeményt. Így aztán szép fokozatosan kialakul a nagyjából megegyező viselkedési séma: a csengő hangja valóságos startjelzés a kutya számára, egy másodperc múltán már teljes energiabedobással, csaholva, ugatva rohan a négylábú jó barát a kertkapu vagy a bejárati ajtó irányába, amelynek túloldalán az ártatlan érkező még akkor is elbizonytalanodik, ha egyébként kimondottan állatbarátnak vallja magát. A kutya számára akkor kezdődik el igazán az unalmas bóklászást megtörő műsor, amikor a gazdi ki is nyitja a kaput vagy az ajtót. Ugyanis a manapság hobbiból tartott családi kutyák túlnyomó többségének napirendjében az etetésen és a sétákon kívül alig van valami, ami érdekességet, újdonságot, izgalmat, feladatot jelenthet. Ekkor azonban ott áll a falka szentséges territóriumát átlépni szándékozó, idegen szagú, hangú és kinézetű lény, aki abban a pillanatban a kutya számára a főellenség, de legalábbis az izgalom, a változatosság okozója.
Azért ugat, mert…
Az élettér védelme, az esetleges betolakodó jelzése normális és természetes tulajdonsága és viselkedésformája a kutyának; némelyiknél erősebben, másoknál gyengébben van jelen a veleszületett ösztönök között. Van azonban egy másik reakció is: a kutyának esze ágában sincs védeni az életterét és a falkatársát, egyszerűen csak örül annak, hogy végre történik valami, örömét akarja kifejezni a belépő vendég és a gazdi irányába. Igyekszik mindenáron magára terelni a figyelmet, és elérni, hogy ő legyen a középpontban, vele foglalkozzanak. Egyáltalán nem biztos, hogy ez a fajta pozitív viselkedés kellemesebb vagy veszélytelenebb az érkező számára, talán még akkor sem, ha az éppenséggel családtag vagy a kutyát jól ismerő rokon, esetleg barát.
Közömbösítés, de hogyan?
Amióta Jan Fennel kutyapszichológia című könyvének magyar nyelvű fordítása megjelent, azóta sok kutyatulajdonos előtt nem ismeretlen a közömbösítés – NEM ránézni! NEM hozzászólni! NEM hozzányúlni! – kutyanevelési módszere. A szerző – többek között – a vendégre fölugráló és a bejáratnál cirkuszt csináló kutyákkal kapcsolatban is ajánlja ezt a módszert. Alkalmazásánál a problémát az szokta jelenteni, hogy vannak kutyák, amelyek ilyen esetben azzal reagálnak, hogy még nagyobb fokozatba kapcsolva próbálják továbbra is magukra terelni a figyelmet. Tehát még vadabbul csaholnak, még intenzívebben ugrálnak, még jobban próbálják sakkban tartani az érkezőt.
Az eredményes neveléshez az alábbiakat érdemes még figyelembe venni:
• A közömbösítést mint megelőző intézkedést korán, a kutya fiatalkorában, az első figyelemre méltó jeleknél kell elkezdeni.
• A csengő hangjára ne reagáljon azonnal a gazdi, először hívja magához a kutyát, és utána ő menjen az ajtóhoz/kapuhoz elsőnek, ne a kutya.
• Nyugodt hangon először a kutyát a pihenő-/alvóhelyére küldeni, és csak utána ajtót/kaput nyitni.
• Hazatéréskor a családtagok elsőként az embereket üdvözöljék, és csak utána a kutyát.
• Hazatéréskor a gazdi először más melléktevékenységeket csináljon (kabát, cipő levétele, néhány lépés a lakásban stb.), és csak utána kezdjen foglalkozni a kutyával, egy olyan pillanatban, amikor az hangadás nélkül, nyugodt testhelyzetben van.
Mit tehet az érkező?
Azt minden kutyatulajdonosnak tudomásul kell vennie, hogy nem mindenki egyformán viszonyul a kutyákhoz: vannak, akik többé-kevésbé félnek, idegenkednek a kutyák bizonyos reakcióitól. A gazdinak kell a bejárat közelében kialakuló helyzetet szakszerűen, a lehető legjobban megoldania. Ehhez a megelőző intézkedéseken kívül elengedetlenül hozzátartozik a kutya célirányos nevelése és az érkező vendég tájékoztatása.
Amivel az érkező segíthet és megkönnyítheti a gazdi és kutyája helyzetét:
• A vendég az egyik kezét kissé előretartva hagyja, hogy a kutya megszagolja.
• Ne hajoljon a kutya fölé!
• Ne hadonásszon a kezével!
• Ne hátráljon!
• Az örömteli üdvözlést jelentő fölugrálásra reagáljon egyik térdének fölhúzásával, kivédve ezzel, hogy a kutya a mellső lábaival elérje.
• Határozott, gyors mozdulattal fordítson hátat a fölugrálni készülő kutyának!
• A gazdi rövid kérésére közömbösítéssel reagáljon a kutyára.
• A bejárat közelébe készített finom falatokból adjon a kutyának, ha leült, és nem ugat.
Még több kutyás anyag itt: kutya.hu
Ha ez bejött, nézd meg ezeket is:
Ki állítja, hogy egy kutya nem lehet depressziós? Téved! A rendellenes érzelmi viselkedés hátterében gyakorta környezeti hatások állnak. | Depressziós a kutyám…
Mindegy neki, mibe ugrik bele, csak víz legyen, lehűthesse magát, és csaholhasson – folytatódnak Csipesz kalandjai… | Csipesz a Dunában – és a Platánban
