„Több se kellett, a vacsoránál kibukott belőlem Csernus Imre" meséli Lulu, aki ezúttal egy szorongó dzsipes jelöltre talált. Úgy tűnik, bármennyire elszánt és kitartó, netes ismerkedése újabb és újabb megpróbáltatások elé állítja... Lulu pasit keres, 3. rész.Alkoholmámoros második randipartnerem után elgondolkodtam, hogy talán azért nem találok normális pasit, mert azok már elkeltek, és épp otthon eszik a vacsorájukat a takaros kis feleségükkel és a gyerekeikkel.
Lehet, hogy már csak a lepattanók juthatnak nekünk? De hol vannak az elvált férfiak, akik elsőre rosszul voksoltak, és tapasztalattal a hátuk mögött másodszorra már jól akarják csinálni?
Óriási terepjáróval érkezett
Eszmefuttatásom után úgy döntöttem, Randivonalas levelesládámban az elvált férfiakat fogom preferálni. Levelezésbe kezdtem egyikükkel, majd néhány levélváltás után randira hívott Gábor. Találkozónkra egy óriási fekete terepjáróval érkezett. Az első gondolatom az volt, hogy talán kicsinyke férfiasságát kompenzálhatja ekkora autóval. Kedves és udvarias, de kissé zavart volt. Gondoltam, izgul. Egy belvárosi étterembe fuvarozott a böhöm nagy járművel. A parkolással nem sokat foglalkozott, gyakorlatilag a fél utcát elállta, de ő azt állította, neki ez nem probléma.
Sűrűn kipillantgattam az étteremből, hogy mikor látok rendőrt a kocsi körül, de mint utóbb kiderült, nem az autóval akadt probléma, hanem a fiatalemberrel. Feszültnek látszott, sőt, idegesnek, és fél óra múlva kiderült, őt bizony elhagyta a felesége, és nincs túl rajta. Talán még egy kikívánkozó könnycseppet is fel véltem fedezni a nagy fekete autó tulajdonosának a szemében. Ám a java még csak ezután jött. Minden átmenet nélkül elhívott egy közös víkendre. Természetesen nemet mondtam, hiszen ki akar egy vadidegennel azonnal közös hétvégére menni? Ráadásul egy olyan férfival, aki még az exét siratja? Eközben folyamatosan a telefonját nézte, s miután rákérdeztem, mi annyira fontos, hogy nem képes rám figyelni, közölte: a pszichiátere visszahívását várja, mert elfogyott a szorongásoldó tablettája.
Kibukott belőlem Csernus
Több se kellett, kibukott belőlem Csernus Imre. Keményen kiosztottam, de tudtam, hogy igazam van. Mert mindenki lehet rosszul lelkileg, támogatom is a pszichiáterhez járást, de könyörgöm... Amíg valaki nincs túl az ex-feleségén, ne akarjon randizni! Miért nem hagynak az emberek időt a feldolgozásra, és miért félnek kicsit egyedül lenni? Nem gondolhatják, hogy egy fel nem dolgozott házasság után bármit jól tudnának újra csinálni! Kifakadásom után elfogyasztottam a levesemet, és hazamentem. Aztán a hétvége után levelet kaptam tőle, amiben mintegy magát igazolandó, lelkesen mesélte, hogy máris talált valakit, és csodálatos napokat töltöttek együtt. Magamban feltettem a kérdést: hát tényleg erről szól a világ? Hogy ha a felesége elment, jöhetek én vagy egy másik, de oly mindegy is, a lényeg, hogy legyen mellette valaki? Arra jutottam, hogy nekem valószínűleg tényleg nehéz dolgom lesz, hisz én magamat nem találom helyettesíthetőnek, sőt, mást se szeretnék pótolni.
