Dívány — Dívány

Jellegzetes fényeivel és hangjaival közeledik a karácsony. Bár idén a pandémia miatt máshogyan fogunk ünnepelni, mint eddig, egyvalami biztos: amíg a boltok nyitva tartanak, addig óhatatlanul hallani fogjuk az örökzöld karácsonyi zenéket, amikor elmegyünk ételt, italt, ajándékot vásárolni. Miért ennyire idegesítő a Feliz Navidad, a Last Christmas vagy a műfaj überelhetetlen magaslatát jelentő All I Want for Christmas is You, és mit lehet tenni, hogy ne menjenek teljesen az agyunkra?

Mindenki függ valamitől. Dióhéjban így lehetne összefoglalni a Femina Klub legutóbbi beszélgetőestjén elhangzottakat. A József Attila Színházban Szily Nóra beszélgetett dr. Zacher Gábor toxikológussal a függőség természetéről, mi pedig elmentünk, hogy meghallgassuk őket.

Mi van, ha máshogy képzelünk egy ideálist nyaralást, mint a partnerünk, a családunk? Mit lehet kezdeni így a közös szabadidővel? Erről kérdeztük ma pszichológus szakértőinket.

A pornó az elmúlt három évtizedben tagadhatatlanul a mindennapjaink része lett, és úgy néz ki, messze még a vége. Egy nemrégiben készült felmérés szerint az amerikai férfiak több mint 90 százaléka néz kisebb-nagyobb kihagyásokkal rendszeresen felnőttfilmet, és nincs okunk feltételezni, hogy a világ más, interneteléréssel bíró részén szignifikánsan más lenne az arány. Sőt azt is jól tudjuk, hogy a nők között is jócskán vannak, akik szeretik ilyesmivel feldobni magukat. A pornó tehát így vagy úgy, de mindenkit érint. A kérdés csak az, hogy hogyan.

A válás egyike azon témáknak, amelyekről nem szívesen beszélünk. Sokan kudarcként élik meg a házasságuk végét, a veszteséget, a csalódást, így teljesen természetes, hogy nehezen beszél róla az ember.

Miért fontos a kiskamaszok számára a rosszaság, és hogyan tudjuk őket ebben társadalmilag elfogadott módon támogatni?

A videójátékokat általában a gyerekekhez, az agresszióhoz, a képernyő előtt kuporgáshoz, illetve az ahhoz társuló negatív testi-lelki hatásokhoz kötjük. A mostani megváltozott helyzetben viszont átalakul a játékok szerepe is. De valóban hathatnak megnyugtatóan?

2018-ban több mint 1 millió 900 ezer embert fenyegetett Magyarországon a lecsúszás veszélye, a legszegényebbek pedig mindössze havi 66 ezer forintból gazdálkodtak. Az állandó létbizonytalanság – amely a koronavírus-járvány miatt várhatóan még többeket fog érinteni világszerte – összetett módokon károsíthatja a mentális egészségünket. Elegendő szerepvállalás a pszichológia részéről, ha feltárja ezeket a negatív hatásokat, és különböző stratégiákkal kivédeni igyekszik azokat? Vagy aktívabban kéne kiállnia a nyilvánosságban a gazdasági egyenlőtlenségekkel szemben?

A kényszerű otthon maradás fontos és szükséges lépés ahhoz, hogy minimalizálni tudjuk a koronavírus terjedését, hiszen minél kevesebben fertőződünk meg egyszerre, annál nagyobb eséllyel lesz képes az egészségügy megfelelő módon ellátni a betegeket. Igen ám, de mi lesz azzal a sok ezer emberrel, főleg nőkkel és gyerekekkel, akik számára az otthon nem a biztonságot jelenti, hanem az állandó erőszak színterét? Kihez fordulhatnak az áldozatok, és hogyan tudnak segíteni nekik a szomszédok, az ismerősök? Erről kérdeztem a Patent Egyesület munkatársait.

Állnak az emberek a buszon, a villamoson, a metrón, és méregetik egymást, ki lehet köztük vírushordozó. Bemész a boltba, valaki tüsszent egy nagyot, mások csupasz kézzel nyúlnak a zsemléért. Találkozol egy baráttal, rokonnal, munkatárssal, s rögtön azon kezdesz gondolkodni, vajon ki mindenkivel kerülhetett kapcsolatba az elmúlt napokban. Természetes, hogy egy világjárvány ennyire gyanakvóvá tesz minket? Mit lehet tenni, hogy ne a hibáztatás legyen a zsigeri reakciónk, amikor mások óvatlannak tűnő viselkedésével szembesülünk?