apa hiány

„Tudom, hogy ki volt az apám, mégsem beszélgettem soha vele. Illetve ez így nem igaz, egyszer, körülbelül ötéves lehettem, elmentünk egy cukrászdába. Anyám haragudott rá, amiért elhagyta, amikor velem terhes volt, és új családot alapított. Én is haragudtam rá, és szabályszerűen zavarba jöttem, ha néhanapján összefutottam vele az utcán. Köszöntünk, de nem beszélgettünk. Furcsa, hogy sokáig nem is éreztem a hiányát, nekem az volt a természetes, hogy nincs apukám. Most már sok mindent megkérdeznék tőle, de nem tehetem meg, mert már meghalt” – mondja el Niki, aki évtizedek múlva, a terápia hatására értette csak meg, hogy az egész életében megtapasztalt belső bizonytalanság és magányosság érzése hogyan függ össze az édesapja hiányával. „Egészen addig nem is gondoltam arra, hogy az extrém szeretetéhség, a vágy arra, hogy elismerjenek, hogy szeressenek, összefügghet ezzel. Akkor kezdtem jobban érezni magam a bőrömben, amikor el tudtam gyászolni a soha igazán meg nem ismert apámat.”

A feltétel nélküli szeretet és az apai elvek

A pszichológia szerint az egészséges személyiségfejlődés egyik alapja, hogy kapcsolódni tudjunk szüleinkhez. Optimális esetben a szülői szeretet feltétel nélküli, ami azt jelenti, hogy a szülő egyszerűen azért szereti a gyermekét, mert van, és nem azért mert valamilyen. Erich Fromm szerint ha egy édesanya így, azaz éretten tudja szeretni a gyermekét, akkor ezt a gyerek egy afféle „tejjel-mézzel folyó Kánaán”-nak éli meg. Ez a szeretet alakítja ki benne az önmaga és a világ felé irányuló ősbizalmat, ez alapozza meg az önmagába és a világba vetett hitét. Azt az érzést, hogy „értékes, szerethető ember vagyok”, és azt a hitet, hogy a világ alapvetően jó hely, ahol jó élni.

Az apai szeretet másfajta minőséget jelent. Optimális esetben az édesapa segít a gyereknek egészségesen leválni az édesanyáról, és ő vezeti be a társadalomba.

Emellett az apának a hivatás kiválasztásában is fontos szerepe van, mert a gyerekében tudatosítja, hogy a jól megválasztott hivatás biztonságot ad, és segíti az önmegvalósítást. A transzperszonális pszichológia ezt a hat apai feladatot nevezi az apai elv érvényesülésének, amivel az apa irányt mutat gyermekének, és gyengéden, de mégis határozottan felkészíti őt a felnőtt életre.

Fizikailag elérhető, de érzelmileg hiányzó apa

Az, hogy valakinek fizikailag elérhető az édesapja, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy valóban jelen is van a gyerek életében, és odafordulhat hozzá. A tekintélyelvű, autoriter, szenvedélybeteg vagy alkoholista apák valójában nem tudnak a gyermekükhöz kapcsolódni, és a gyerek sem tud hozzájuk kapcsolódni, amit szükségszerűen hiányként él meg. Ez történt Orsival is:

„22 éves voltam, amikor édesapám elhunyt. Az éjszakai műszakom éppen lejáróban volt, a recepción ültem, amikor megcsörrent a telefonom. Anya volt: »Apa meghalt.« Először hatalmas fájdalom villant belém, majd ezt egy nagy megkönnyebbülés követte. Lehet, hogy ez szívtelennek hangzik, de így volt. Ezt felváltotta a harag, majd a nagy űr. 5 nappal előtte találkoztam vele utoljára, józan volt. Ott készült rólunk az utolsó közös kép. Azon a reggelen, amikor megcsörrent a telefonom, legyőzte őt az alkohol. Én apámat már a halála előtt elgyászoltam, már a halála előtt elszenvedtem a hiányát.

Amíg élt, ott volt, de mégsem volt ott, és nagyon hiányzott. Hiányzott, amikor szükségem lett volna rá.

Amikor a kézilabdameccsemen lesérültem, ő persze nem volt ott, otthon piált, és mások szülei intézkedtek. Amikor elvitt a mentő, és ő nem volt ott, az nagyon belém égett.” Orsi most, húsz évvel később már nem érez haragot: „Már nem haragszom, de hiányzik. Sok mindent mesélnék neki, megmutatnám neki az unokáját, de már csak az az utolsó közös kép van, azon tudom megmutatni a kislányomnak Papát.”

Ezért meghatározó az apa szerepe és jelenléte

A pszichológia szerint közel sem mindegy, mikor veszítjük el az édesapánkat. Dr. Berentés Éva, a pszichológiai tudományok kandidátusa, a Mindenható gyermekkor című könyv szerzője szerint a harmadik életév után lesz igazán fontos az édesapa szerepe. A gyerek addig az apát az anya kiterjesztéseként éli meg, és az apa, az apai elv csak hároméves kor után kap meghatározó szerepet a személyiségfejlődésben. „Az apa fokozatosan megmutatja a gyereknek az »anyán túli« világot, és ezzel szoros, de másfajta kapcsolatot épít ki a gyermekével. Arra tanítja, hogy szerezzen saját tapasztalatokat, fogadja el, szeresse és tisztelje önmagát, és határozottan jelölje ki a saját testi, kognitív, érzelmi és spirituális határait” – fogalmaz dr. Berentés Éva. „Kicsit leegyszerűsítve az apa a gyermek énazonosságának, az identitásának a kialakulásáért felelős.

Az, hogy a gyerek milyen apaképet látott, az életében hogyan érvényesült az apai elv, beépül a saját személyiségébe, ami az egész későbbi életére hatással lesz.

A tekintélyelvű, a rideg, az érzelmileg elhanyagoló vagy az »elég jó« apa más-más, de mindig jól beazonosítható nyomot hagy a gyermek személyiségében.”

Az eltűnt apa nyomában

Kislányok esetében a nőiesség, a női identitás kialakulásában is meghatározó szerepet játszik az apa, az apai elv minősége. Az apa nélkül felnőtt nők később hajlamosak lesznek a saját nőiességüket vagy túlhangsúlyozni, vagy éppen ellenkezőleg: önmagukkal próbálják hiányzó apjukat helyettesíteni, és harsányan, férfiasan viselkednek, esetleg a nemi identitásukban is elbizonytalanodnak. Ugyancsak gyakori – főként az eltűnt apák lánygyermekeinél –, hogy idealizálják (vagy éppen ellenkezőleg: gyűlölik) eltűnt édesapjukat, és a későbbi kapcsolataikban ezt az „elveszett” apaideált fogják keresni – legtöbbször hiába.

Ha kamaszként veszítjük el...

Az apa hiányával tizenévesen is nagyon nehéz megküzdeni. „14 éves voltam, amikor apukám meghalt, akkor kezdtem épp a gimnáziumot. Duplán nehéz volt, mert új környezetbe kerültem, és a veszteséggel is meg kellett küzdenem” – meséli Ági. „Apuval nagyon jó kapcsolatom volt, tudtam, hogy imád engem, jó kedélyű, kiegyensúlyozott ember volt.

Halála után ottmaradtam egy gyógyszerfüggő, borderline anyával és – szerencsére – a nagyival, aki mindig optimista és rátermett volt, ő lett a biztos háttér az életemben.

Szerintem neki köszönhetem, hogy továbbra is rendesen tanultam, nem züllöttem el. Apu hosszú ideje betegeskedett, mielőtt belehalt volna a rákba, így valamennyire megszoktam, hogy nincs otthon, kórházban van, tehát nem hirtelen tűnt el az életemből, volt időm hozzászokni, hogy nincs velünk, de persze így is nagyon fájt. A hiánya nem csak lelkileg jelentkezett, hanem a mindennapjainkban is. Mivel ő volt a fő kereső a családban, és halála után anyu korkedvezménnyel nyugdíjba ment, így anyagilag éreztem meg a hiányát leginkább kézzelfoghatóan. Már nem volt pénzünk nyaralásra, már nem kaphattam meg bármilyen új ruhát, kütyüt, nem mehettem síelni az osztálytársakkal. Elmaradtak a vendégségek is, mert amikor apu élt, a kollégái a családjukkal gyakran jöttek át hozzánk, vagy közösen mentünk nyaralni. Ez hirtelen mind elmúlt. Apu mindig azt mondta, hogy 18 éves koromban vesz nekem autót, és megtanít vezetni. Sajnos az autónkat a halála után el kellett adni (anyu nem vezetett), és én sose tanultam meg vezetni, máig sincs kocsink. Apu elvesztésnek lelki része lassan »ütött be«, először annyira fel sem fogtam, de aztán egyre inkább hiányérzetem volt.

Hiányzott, hogy ott ül a fotelban, és cigarettázik, hiányzott, hogy vicceket mesél, hiányoztak a kedves szavai. Évekkel később is éreztem az űrt, amit hagyott.

Ez egyébként máig így van, még sokszor eszembe jut, hogy milyen jó érzés volt vele lenni, milyen biztonságban éreztem magam mindig vele.”

Az apa hiányának lehetséges következményei

Ha valaki kamaszkorában veszíti el az édesapját, dr. Berentés Éva szerint úgy érezheti, mintha ott számára megállna az idő. „A gyerek életét ez az esemény két részre osztja: amikor az apa még élt, és amikor már meghalt. Ez számára élesen elválasztja a múltat, a jelent és a jövőt.” Ezek a kamaszok könnyen beleragadnak egy idealizált múltba, a jövő pedig bizonytalanná, félelmetessé válhat, különösen, ha az édesanya nem partner az apa elvesztésének a feldolgozásban. Egy érzelmileg érett édesanya ugyanakkor sokat segíthet az apa hiányának feldolgozásában – ha ez nem történik meg, annak életre szóló következményei lehetnek. „Az apai elv hiánya szinte minden esetben személyiségfejlődési károkat okoz, apa nélkül szinte lehetetlen úgy felnőni, hogy a gyerek azt ne traumaként élje meg. Elmaradhat a gyerek pszichológiai születése, azaz nem alakulnak ki a személyiségben a reálisan pozitív énerők és az életkornak megfelelő identitás. Emiatt a személyiségben jellemző lesz az önbizalom- és önbecsüléshiány, a tartósan magas szorongásszint, egy belső bizonytalanságélmény, a kudarckerülés, a motivációhiány” – sorolja a lehetséges következményeket dr. Berentés Éva.

Ha szívesen olvasnál még pszichológiai témában, például az anyasebről, ezt a cikket ajánljuk.