Stresszeli a Valentin-nap? Dél-Koreában három is van belőle! Sőt, ha máshogy nézzük, tizenkettő. De miért, hogyan, és főleg: kinek áll ez érdekében?!
Ahhoz, hogy megértsük a dél-koreaiak Valentin-napjait, tudni kell, hogy az ország erősen tradicionális, borzasztóan partiarchális, és a házasság a modern fiatalok életének (is) egyik elsődleges célja. És hogy mit jelent ez? Kapcsolatban lenni menő, és mindenki ezt igyekszik elérni.
De miért is van ez?
Dél-Koreában a társadalom felépítése évezredek óta borzasztó hierarchikus, még családokon belül is: nagy a különbség gazdagok és szegények között, ami a 21.századra sem változott, sőt. A nagy vállalatok, csebolok főnökei kiskirályokként igazgatják a cégeket, sőt, az országot: a korrupció nyílt titok, nem véletlen a mostani elnöknő hatalmas bukása. A tiszteletadás azonban a társadalomba nevelt erény és igény: a koreaiak hisznek a mérhetetlen mennyiségű tanulásban és munkában, és a hierarchikus különbségek a nyelvükben is tetten érhetőek. Másként szólítja meg egy dolgozó a főnökét, vagy akár két fiatal közül az idősebb a másikat; mind a főnevek, mind a használt igék ragozási formái eltérnek egymástól.
A nagy szorgalom és a mérhetetlen mennyiségű munka (Dél-Koreában magas azoknak a száma, akik a túlórák, vagy egyszerűen a stressz miatt lesznek öngyilkosok, a munkamorál sokszorosa az európaiénak) azonban nem feltétlenül jelent előrejutást, vagy kiemelkedést a társadalmi helyzetből. Az egyenlőtlenségnek ára van: bár Dél-Korea fejlett ország, a bérek elég alacsonyak a megélhetés hatalmas költségei mellett, amik között kiugróan magasak a lakhatási költségek. Nem is véletlenül, hiszen a legtöbb ázsiai országhoz hasonlóan Dél-Korea is túlnépesedett, hatalmas városokban torlódik össze a munkaerő: Szöul például 10 milliós város. Éppen ezért a családon belüli, évezredek óta megszokott hierarchikus rendszer segíti zökkenőmentes együttélést. A családok sokan, kis alapterületű lakásokban élnek, sokszor generációk együtt. Nem véletlen, hogy a házasság olyan fontos dolog: ha az embernek nincs párja Koreában, nagy valószínűséggel nem fog tudni önálló életet kialakítani egyedül, és az elég nagy szégyen.
Dél-Koreában minden a párokról szól, a pasiknak se menő túl sokáig agglegénynek lenni (persze nekik azért jobban tolerálják), és a nyíltan és európai szemmel kissé túlságosan is anyagias társadalomban a lányok mindent megtesznek azért, hogy minél csinosabbak legyenek, és minél gazdagabb férjet fogjanak maguknak. Ez a fajta beállítottság és a számunkra brutális (igen, még a magyar viszonyokhoz képest is brutális) patriarchizmus aztán létrehozott pár olyasfajta érdekességet, mint a mérték nélkül plasztikáztató nők (egy dupla szemhéj plasztika kb. megszokott érettségi ajándék a koreai lányoknak), a brutális bodyshaming, vagy az az aprócska, de meghökkentő szokás, hogy a lányok oppának (apának) szólítják a pasijukat/crushukat/a sztárt, akiért rajonganak, de most térjünk vissza a párokhoz és az ő valentinjaikhoz.
Szigorúan véve három „fő” Valentin-nap van, ami igazán komoly stressz okoz a szingliknek Dél-Koreában. Az első
február 14-e, ez a „sima” Valentin nap. Érdekes módon ilyenkor nem a férfiak vesznek ajándékot, hanem a nők ajándékozzák meg (általában) csokoládéval a szerelmüket, vagy a kiszemelt fiút/férfit. Igen, Koreában van egy ilyesfajta üzenet jellege is a Valentin-napi ajándéknak: az egyébként visszafogottan és szendén viselkedő lányok jelet adhatnak. A Valentin-napot nagyon komolyan veszik az országban: egy koreai bonbon-gyártó cég nyilatkozata szerint az éves bevételük több, mint 20%-a februárban keletkezik (!). Ami pedig ekkora népszokás, legalább ekkora stresszt is okoz, ugyanis jön utána
március 14-e, a Fehér Nap. Ekkor a megajándékozottnak viszonoznia kell az ajándékot, már ha komoly szándékai vannak a hölggyel kapcsolatban: mégpedig háromszor akkora értékben. Ekkor elég csúnyán hoppon maradhat az, aki csokiba invesztált, és ez a Párkapcsolatok Országában valószínűleg elég frusztráló dolog. De sebaj, mert jön
április 14-e, a Fekete Nap, ami nem a gyászról szól (Koreában nem is a fekete a gyász színe), hanem a jajjangmyun színére utal, ami egy fekete-bab pürével készített, rizstészta-alapú étel, és a szinglikkel kapcsolatos rengeteg előítélet és sztereotípia egyike: miszerint ezt eszik szegények szomorúan és magányosan. A Fekete Napon pedig tényleg, csak éppen nem otthon, hanem kis éttermekben, és az egyik titkos vágya minden szinglinek, aki jelzésszerűen egy adag jajjangmyun és valószínűleg egy üveg soju mellett ül (Koreában az ivás hasonlóan nemzeti sport, mint nálunk), hogy talán... talán épp ezen a napon talál majd magának egy másik szinglit, akivel összejön! A Fekete Nap remek alkalom az ismerkedésre: aki szabad, az kiteszi a jelet.
Dél-Koreában, ami a termelés és fogyasztás fellegvára, természetesen ennél kicsit jobban is rárepültek a témára, és a fenti három alkalmon kívül MINDEN egyes hónap tizennegyedikén van lehetőség valakit valamivel meglepni (és a csók meg persze az ölelés kivételével ezek mind pénzért megvehető dolgok). A többi 14-e a következő:
január 14-e: Naptár nap: Ilyenkor egy üres naptárat (határidőnaplót) lehet ajándékozni az ember szerelmének, családtagjának vagy barátjának. Ezek általában cuki, vicces vagy menő csecsebecsék, noteszek.
Május 14-e: Sárga Nap/Rózsa Nap: ilyenkor a szerelmespárok sárgába öltöznek és rózsával ajándékozzák meg egymást, a szinglik pedig sárga curryvel vigasztalódhatnak, hogy a szerelmi életük kissé „megfűszereződjön”.
Június 14-e: Csók Nap Elvileg ilyenkor nem ciki lecsókolni senkit, mondjuk megnézném, hogy néz ki mindez a konzervatív Koreában a valóságban. Az biztos, hogy a rúzsgyártók nagyon szeretnek erre a napra extra akciókkal kijönni.
Július 14-e: Ezüst Nap Ilyenkor lehet ezüst gyűrűket venni egymásnak, és eljegyzési tervekről beszélgetni.
Augusztus 14-e: Zöld Nap Ez a nap a soju napja. Ez Dél-Korea nemzeti itala: rizsből készített, általában minél töményebb ital, a vodkához hasonló. A párok ilyenkor sojut isznak és utána romantikus sétát tesznek egy parkban, légyszi ne kérdezze meg senki, milyen eredménnyel. A szinglik gondolom ismét csak magukban isznak.
Szeptember 14-e Fotó Nap illetve Zene Nap, ilyenkor az egyébként is népszerű karaokebárok látogatottsága még magasabb, illetve van egy újabb ürügy az utcai fotóboxok használatára. Korea amúgy is a szelfi őshazája, amit ott selcának hívnak, és mindenki cuki fejeket vág közben pl. így. (Koreában a cuki tényleg a szexi szinonimája. Patriarchizmus ide vagy oda, fiúknál is.)
Október 14-e: Bor Nap, amit biztos, hogy az élelmes borkereskedők találtak ki. Ilyenkor a párok elköltenek egy romantikus vacsorát, amihez bort isznak, a szinglik pedig...stbstb. A koreai borfogyasztás érdekessége, hogy ez a fajta alkohol nem őshonos, ezért kifejezetten trendinek és menőnek számít, mivel csak európai import van belőle (Európai=menő). Általában francia vagy olasz borokat isznak, és elég drágán – szóval ott a borfogyasztásnak valóban alkalmibb jellege van, mint nálunk.
November 14-e: Mozi Nap, ezt gondolom nem kell magyarázni. A mozik tele vannak ilyenkor, és Koreában nagy divatja van a DVD-szobáknak is, amiket egy-egy film megnézésére lehet bérelni. (Ahogy az ázsiai országokban általában, nagy kultúrája van az olyan közösségi tereknek, ahol az emberek az otthonukon kívül jó sok időt töltenek el.)
December 14-e: Ölelés Nap Ez már felkészülés a karácsonyra, és meglepően sok takarót és meleg pulcsit lehet eladni vele, meg persze a comfy (otthonos) hangulatú számokat magasabbra tornászni a toplistákon.
Ön melyik plusz Valentin-nap a legszimpatikusabb? (Én személy szerint a Bor Napra voksolok.)
