„Ilyen ez a reklámszakma” – szoktuk mondani nem éppen filantrópiáról árulkodó helyzetekben: a PR, marketing, és általában véve a média szorosan összekapcsolódott a genyasággal, legyen szó harácsolásról, vagy értéket nem képviselő produktumok promotálásáról, rosszabb esetben átverésről. Azt is pedzegetjük már, hogy a reklámok nagyban felelősek olyan társadalmi jelenségekért, mint a perfekcionista testkép-parák, sőt, manapság a rekláma politika eszköze is.
Bill Gates mondta egyszer: „Ha két dollárom maradna, egyet a PR-ra költenék.” A médiának és reklámnak, a számítógépünkön, okostelefonjainkon felbukkanó képeknek, az utcán szembejövő plakátoknak nagyobb hatásuk van ránk, mint azt elképzelni mernénk. Én magam gyerekként úgy fújtam, hogy „az Opti optimális méhviasz tartalma új életet ad a fának”, és „a csempe ragyog, itt nincs már gond, a tűzhely foltjainak vége, pont”, mint más a töri évszámokat. Ezért volt számomra elképesztően üdítő, amikor fiatal tini koromban megpillantottam a magyar utcákon a „Te is más vagy – Te sem vagy más” kampányt, amely különféle származású és vallású, más és más szubkultúrából érkező arcokkal igyekezett tenni az elfogadásért. Talán ez volt az első civil kezdeményezésből megvalósult, LMBTQ emberek jogait (is) firtató vizuális projekt Magyarországon, mely a reklám, a hirdetés hatalmát használta fel a közös jó promotálására.
Mert a reklám bizony nem csak „médiageci" lehet, ahogyan az a Született gyilkosokban elhangzik. Gyakori, hogy civil szervezetek, ember- vagy állatjogi aktivisták, környezetvédők fognak össze nagy gigacégekkel – gyakran szükségszerűen ellenpontozva a politikai hangulatot, vagy egy adott társadalmi probléma szőnyeg alá seprését. Ilyen kezdeményezés részese lehettem én is az elmúlt héten: a Szivárvány Misszió Alapítvány és az Europress a 20. Budapest Pride Fesztivál és Felvonulás akalmából online és print hirdetéseket várt fiatal kreatívoktól. A brief szerint – amelynek ismertetése után a pályázóknak nyolc órájuk volt megálmodni a tökéletes PR hadjáratot a Budapest Pride-hoz - pozitív hangvételű online és print hirdetéseket kellett összehozniuk. És bár nem lehetett sem honolului nyaralást, sem okosórát nyerni, “csupán” tenni valami jót – mindannyiunkért – rengeteg, szám szerint 29 jelentkező érkezett a helyszínre. Milanovich Dominika, a Pride szervezője köszöntötte a srácokat-lányokat, és egy csomó olyan dolgot mondott, amiről bevallom, még nekem is tanulnom kell. A sztereotipiák ugyanis nem csak odáig tartanak, hogy “aki buzi, azt biztos afektál”, és “aki leszbikus az tuti kockás flannel inget visel” – nap mint nap használunk olyan szavakat, kifejezéseket, amelyek csak mégtöbb képzavart eredményeznek az LMBTQ közösséggel kapcsolatban. Csak egy közülük: a “tolerancia” – amelyet az “elfogadás” szinonimájaként elmlegetünk, ám “tolerálni” valakit annyi, mint “megtűrni”. A pályázat kiírója, az Europress június 17-ig ingyenesen hozzáférhetővé tette a Getty Images nemzetközi fotóügynökség adatbázisát a jelentkezők számára, így hamarosan nekikezdtek a nagy melónak, és este hétig – amíg mi, a zsűri akcióba lendültünk – szorgosan dolgoztak a Grund összes termeiben.
Mindenki egyért, egy mindenkiért
Délutánra a szórakozóhely játszótere és bárja megtelt a szokásos törzsvendégekkel, a nagy és kiscsaládosok, egyetemisták, és persze a projekten dolgozó összes aktivisták kíváncsian szemlélgették egymást - volt benne valami varázslatos báj, hogy egy ilyan esemény az egykoron “hírhedt”, ma már szintén csak sztereotipiákkal küszködő “nyolckerben” kapott helyet.Akikkel közösen zsűriztem: Galácz Karolina, a Young & Rubicam helyettes kreatívigazgatója, Jedlicska Márton, az Isobar kreatívigazgatója, Nagy Szilvia, a Budapest Pride-ot szervező Szivárvány Misszió Alapítvány elnöke, Pőcze Balázs, a Mito kreatívigazgatója (de annál sokkal fontosabb, hogy gyerekkori jóbarátom), és Román Balázs, a Kreatív főszerkesztője. Mondhatni, a legnagy egyetértésben szavaztunk – no nem mintha olyan kevés remek munka érkezett volna, valójában minimum minden második pályamű megmozgatta a fantáziánkat. Az eredeti terv az volt, hogy csak egy munkát választunk, ám végül három nyertes munkát méltattunk kiemelten - az első, “Nem az én ügyem!” lesz a kampányban használt fő kommunikáció, de később a második helyezést kapott “metró térkép-szivárványzászló” visual is előkerül majd a hirdetésekben.
"...and the Oscar goes to..."
Az Anything fantázianéven regisztrált, győztes csapat alkotói, Tóth Dorottya és Gilotte Emese arra igyekeznek felhívni a figyelmet: az “elvágyódás” természetes dolog egy olyan közegben, ahol az LMBTQI szubkult láthatósága és elfogasa tabu téma – ám tenni is lehet ellene. Céljuk az volt, hogy olyanokat mozgassanak meg, akik bár szimpatizálnak a meleg és transzjogok elfogadtatásával, nem vesznek részt aktivan a békés küzdelemben. A terv szerint hamarosan #sokszinuszabadsag hashtagek ezrei lepik majd el an Instagramot, a kulcs vizuált pedig egy életre megjegyzi majd az is, akit nem érdekel: A “Nem az én ügyem” közhely „nem” szava szivárványzászlóval van kitakarva. A különdíjas “Azonosító” csapat tagjai, Nagy Gábor és Mihalik Benedek szintén nagyon izgalmas munkát adtak le: kihasználva, hogy a szivárvány színei már jelen vannak a hétköznapjaink során milliószor szemügyre vett metró térképen, diszkréten promotálhatjuk az LMBTQ agendát – ugyanakkor „odamondhatunk” a városvezetésnek, amely a Pride-ot évek óta megtűrt eseményként kezeli. Az “Ezerádám” tagjai, Ott Gábor és Bence Áron lettek a harmadikak – édes és mosolygásra buzdító hadjáratot álmodtak meg, melyben a Pride-dal kapcsolatos klasszikus ellenérzések és kifogások ellen veszik fel a harcot: a Pride gyerek és kutyabarát - máris két kifogással kevesebb. Ha a sampon és margarinreklámok élhetnek vele, miért ne működhetne egy szociális ügynél is: gyerek, kutya mindig bejön!
Minannyiunk ügye
A díjátadó után őszintén lelkendezve köszöntem meg mindenkinek, hogy részese lehettem ennek a kezdeményezésnek – szívből hiszek benne, hogy ahol a politika nem támogatja az LMBTQ jogokat kellőképpen, ott csakis civilek, jogi aktivisták és szakemberek, no meg a független média összefogása segíthet. Csak egy példa: Izrael miniszterelnöke Benyamin Netanyahu – aki egyébként jobboldali, nacionalista politikus – idén már Facebook oldalán köszöntötte a Tel Aviv Pride-ot azt üzenve: „Hosszú az út a teljes egyenlőségig, de támogatlak titeket az ösvényen”, Nagy Britannia konzervatív, keresztény királyi családja és kormánya minden lehetőséget megragadnak, hogy világossá tegyék: a klasszikus értékek nem azt jelentik, hogy a meleg, leszbikus, biszexuális, transznemű, interszex, és önmagát felcímkézni nem kívánó emberek ügyével kapcsolatban hokokba dughatjuk a fejünket. Dominika köszöntőjében azt mondta: az LMBTQI közösséget érintő diszkrimináció 8-9 millió embert érint Magyarországon - hiszen mindannyiunk körül akadnak melegek, transzszexuálisok és biszexuálisok. Ám a "nem beszélünk róla" attitüd miatt túl sokan rokkannak bele a titkolózásba. Hiszem, hogy a nyertes pályázatnak köszönhetően idén megduplázódik a Budapest Pride-on résztvevők száma. Ámen.
