Félrevezető volt Hidas Judit első novelláskötetének a sajtóanyaga, mert azt írták benne, hogy A nők sem szent tehenek - kézikönyv férfiakról nőknek, pedig a Hotel Havanna sok minden, de kézikönyvnek egyáltalán nem mondható - sőt, jobb, ha inkább nem is olvassák férfiak, legalábbis olyanok, akik ebből akarják megismerni a nőket. Nem véletlen, hogy magán a borítón már nem is szerepel a fenti hülyeség, de azért szerencséjükre az ajánlójukban elrejtettek izgalmas dolgokat is, mint például, hogy a novellák az emancipáció árnyoldalairól, a női önkritika hiányáról és az ellenséggyártásról szólnak, és ez felkeltette az érdeklődésünket.
Annál is inkább, mivel Dunát lehet rekeszteni a nők által nőkről írt sztorikkal, a szingliregényekkel és a megmondósokkal egyaránt. Biztos, van közöttük jó is, illetve most már biztos, hogy van közöttük jó is. Mert Hidas Judit nemcsak hogy tud írni, de meglepő, néha már rémisztő őszinteséggel ír arról a hús-vér nőről, aki itt a Földön él, és nem arról, aki megismerkedik a herceggel, az meg feleségül veszi.
Hősnői annyira hétköznapiak, hogy az olvasó néha a szája elé kapja a kezét, mert mintha a legbelsőbb és legtitkosabb gondolatait látnák, még akkor is, ha az általa felvázolt élethelyzetek igen szélsőségesek.
Ebből már nagyjából sejthető, hogy nem könnyed olvasmány egyik Hidas novella sem, mégis letehetetlen és néha iszonyú sokkoló. Érdekes a címválasztás, mivel a Hotel Havanna című írás pont egy nagypofájú, göndör hajú hírességről szól (na, kiről?), aki felszedi a főszereplő fiút a történetben, ám ez az egyetlen olyan sztori a 16 novella közül, amit egy férfi mesél el.. Talán pont ezért ez az egyetlen, ami inkább csak enyhén keserédes, mert a többi történetben végig ott lebeg a pallos a szereplők feje fölött, tragédiájuk elkerülhetetlen, legyen szó megcsalásról, a gyerek félreneveléséről, a szingliségről, párkapcsolatról vagy csak az öregedésről.
Az, hogy nem lesz túl vidám, rögtön a könyv elején kiderül. A négy fejezetre osztott Csomagajánlatok között találhatunk Újévi felfrissülést, Kényeztető hétköznapokat, Termálvarázst és Édes kísértést is. A bökkenő csak az, hogy az Újévi felfrissülés első két novellája, az Avokádó és pláne a Hó olyan sokkolóak, hogy utána három napig nem is nagyon meri az ember elolvasni a soron következőt, A fogorvosom című történetet, pedig az már valamelyest közelít egy szelíd történethez.
Tizenhat szelíd történet ugyanis a könyv alcíme, amit nem nagyon lehet másnak értelmezni, mint minimum iróniának, dehát valami ilyesmiről lehet akkor is szó, amikor arról beszélnek, hogy a nők sem szent tehenek. Mert ugyan ez a könyv valóban rámutat, mennyire nem azok, de Hidas főhősei közül csak kevésnek a történetére mondaná bárki, hogy "nohát, ez sem egy szent tehén." Azt viszont, hogy "hú, bazmeg", annál többre.
